Az adatvédelem nem jelenti azt, hogy titkolnivalód van
Valószínűleg a leggyakoribb magyarázat, amit már hallhattunk arra a kérdésre, hogy valakit miért nem érdekel, hogy megfigyelik vagy felhasználják az adatait, az az volt, hogy úgysincs semmi rejtegetnivalója az illetően. Ez egy olyan csábító érv, amibe jó kapaszkodni, ha éppenséggel nem akarunk vagy tudunk semmit tenni adataink védelme érdekében. Az érvelés támogatói azt feltételezik, hogy a magánélet és annak védelme csak olyan köpeny, amelyet azok viselnek, akiknek rejtegetnivalójuk van. De a magánéletünk védelme nem azt jelenti, hogy holttesteket rejtegetünk, vagy lányokat akarunk futtatni.
A magánélet védelme az életterünk, a családunk, a mindennapjaink védelmét jelenti. Mert ha nincs rejtegetnivalód, akkor miért van PIN-kód a telefonodon? Miért vagy függöny az ablakodon? Ott sem rejtegetsz semmit, egyszerűen véded a privát életed.
Az adatok védelme alapvető szükséglet
De ha még a bevezetőben taglalt tényezőn túl is lépünk, akkor azok, akik nem törődnek adataik védelmével, azt is feltételezik, hogy az adataikat használók és kezelők mindig jófiúk lesznek és tisztességesen bánnak az adataikkal. Aki valamennyire is ismeri a történelmet, az tudhatja, hogy ez nincs így és nem is volt így soha. Aki ma még az egyik rendszer támogatójaként élhet békében, az 10 év múlva már egy másik állami rendszer idején üldözött radikális lesz. Egy egyszerű koccanásos baleset is lehet ilyen információ, amit később egy biztosítótársaság felhasználhat ügyfele ellen. A magánélet védelme és a személyes adatok kezelése egy hatalmi kérdés. Amikor valaki mindent tud rólad, akkor uralkodhat feletted. Lehet ez az állam, egy vállalat, de akár egy magánszemély, aki ismeri a titkaid.
Az adatokat nem pusztán tárolják, ezekből egy digitális képet építenek rólad, ami segíthet előre jelezni a viselkedésed, a vásárlásaid, a politikai szimpátiád – egy adat leszel egy hatalmas adathalmazban. Képzeld el ezt úgy, hogy az otthoni géped előtt írsz blogposztokat, készítesz videókat, de ezt közben tízen nézik. Biztosan nem úgy csinálod a dolgaid, mintha egyedül lennél. A magánélet védelme, a privát tér megőrzése teszi lehetővé azt, hogy felfedezhesse valaki önmagát, kreatív lehessen, fejlődhessen. Egy teljesen kontrollált ember vagy társadalom nem lehet innovatív és kreatív. Így a személyes adatok védelme nem csak jog, hanem társadalmi alapszükséglet. Minél többen küzdenek a magánéletük védelme érdekében, annál inkább biztonságosabb a társadalom a leginkább elesettek számára is.
Ha van lehetősége valakinek védeni a személyes adatait, és erről önként lemond, akkor lemond az elesettek jogainak védelméről is. A digitális világban a magánélethez való jog a valós életben a szabad helyváltoztatáshoz való joggal vagy a szólásszabadság jogaival említhető egy lapon. Ha nem akarja valaki, hogy korlátozzák utazásában, mozgásában, akkor miért hagyja, hogy az adatait szabadon használják a digitális térben? Ez egyébként a KYC-szabályok vonatkozásában is igaz, mert bár a csalások és pénzmosás elleni küzdelemben hasznos ez a fajta adatgyűjtés, egyben azt is jelenti, hogy a felhasználók pénzügyi életének minden mozzanata nyomon követhető és összekapcsolható a személyazonosságukkal. Ez a fajta átláthatóság komoly probléma lehet, különösen akkor, ha az adatok rossz kezekbe kerülnek vagy politikai célokra használják fel őket. Viszont a kriptók önálló, saját kezelése lehetővé teszi, hogy mindenféle közvetítő nélkül birtokolja és használja tőkéjét a felhasználó. A tranzakciók nem feltétlenül kapcsolódnak közvetlenül egy személyazonossághoz, és a felhasználó maga döntheti el, mennyi információt oszt meg.