Az EU fékezné a digitális eurót: felső korlát jöhet a lakossági egyenlegekre
Az Európai Unió Tanácsa hivatalosan is támogatásáról biztosította az Európai Központi Bank digitális euróval kapcsolatos terveit, ugyanakkor egy fontos kitételt is egyértelművé tett: a digitális euró nem válhat megtakarítási eszközzé. Ennek érdekében a döntéshozók azt javasolják, hogy felső határt szabjanak annak, mennyi digitális eurót tarthat egy magánszemély.
A cél egyszerre technikai és pénzügyi. Az EU vezetői szerint a digitális eurónak elsősorban a mindennapi fizetéseket kellene kiszolgálnia, nem pedig a bankbetétek alternatívájaként működnie.
Miért félnek a bankbetétek elszívásától?
A legnagyobb aggodalom az, hogy egy korlátlanul használható digitális euró tömegesen vonhatná el a pénzt a kereskedelmi bankoktól. Válsághelyzetben az emberek ösztönösen a legbiztonságosabb megoldást keresik, és egy központi bank által kibocsátott digitális pénz ilyen szempontból verhetetlennek számítana.
Ha azonban jelentős összegek áramlanának át a lakossági bankszámlákról az ECB digitális pénztárcáiba, az gyengítené a bankrendszer finanszírozási alapját. Kevesebb betét kevesebb hitelt jelentene, ami közvetlenül hatna a gazdaságra is. A szabályozók szerint ez akaratlan monetáris szigorításhoz vezethetne.
A digitális euró mint fizetési eszköz, nem pénzügyi menedék
Az Európai Központi Bank és az uniós kormányok ezért egyértelmű irányt jelöltek ki. A digitális eurót olyan eszköznek szánják, amely gyors, biztonságos és mindenki számára elérhető fizetési megoldást kínál, de nem konkurál közvetlenül a banki megtakarításokkal. A tervezett korlátozások azt szolgálnák, hogy a digitális euró ne váljon tömeges vagyonparkoltatási eszközzé. A döntéshozók szerint ez segítene megőrizni a pénzügyi rendszer stabilitását, és elkerülni az olyan láncreakciókat, amelyek bankpánikhoz vezethetnek.
Kapcsolódó tartalom: Az EU a digitális euró bevezetése előtt az adatvédelemre és a bankok aggályaira koncentrál
Kritikus hangok és rejtett érdekek
Nem minden szakértő látja azonban ilyen egyértelműen a helyzetet. Egyes elemzők szerint a felső korlátok valójában a hagyományos bankok védelmét szolgálják, és gátolják a valódi innovációt. A digitális euró így kevésbé lehet vonzó a lakosság számára, miközben a bankok továbbra is élvezik a betétekből származó előnyöket.
Felmerül az a kérdés is, hogy egy szigorúan korlátozott digitális euró mennyire tud majd versenyezni a magánkézben lévő stabilcoinokkal, amelyek rugalmasabbak, gyorsabban fejlődnek, és globális szinten már most is széles körben használatosak. A vita tehát messze nem zárult le. Ami biztosnak tűnik: a digitális euró megszületése nem pusztán technológiai kérdés, hanem a teljes európai pénzügyi rendszer jövőjét érintő döntés.