EU külügy: jólétünket Kína és Amerika kezébe helyeztük
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell, az uniós nagykövetek éves konferenciáján meglepő dolgokról rántotta le a leplet. „A lehető legkellemetlenebb szituációban találtuk magunkat”, hangzott el nyitóbeszédében.
Ahogy azt korábban már Borrell kijelentette, Amerika központi banki rendszere „globális gazdasági visszaesésbe taszítja a világot”. Az október 10-én megrendezett csúcstalálkozó folyamán azonban még ennél is továbbment. Beszéde meglehetősen szókimondóra sikeredett.
Elsőként megjegyezte, hogy a világot, amiben ma élünk „ellehetetleníti a mindent átható bizonytalanság”.
„A minket érintő változások végbemenetelének sebessége és nagysága egyszerűen megdöbbentő. Nem szabad mindezt tagadnunk avagy szembeszállnunk vele. Haszontalan erőfeszítés lenne csupán. El kell fogadnunk és alkalmazkodnunk kell hozzá, a rugalmasságot kell előtérbe helyeznünk.
A bizonytalanság mindent átjár. Azok az események, amelyekről azt hittük sosem következhetnek be, egymás után válnak valósággá.
Ebben a tempóban Fekete Hattyú jelenségek tömkelege megy majd végbe. Nem lesznek Fehér Hattyúk – az összes fekete lesz – olyan dolgok történtek, amelyeknek rendkívül kevés volt a valószínűségük. Ennek ellenére mégis beteljesültek és nagy hatással voltak a világra.”
A szóban forgó Fekete Hattyú jelenség alatt olyan esemény értendő, amely hatalmas felfordulást generál – mind társadalmi, gazdasági és politikai szinten is. Ezek a váratlan történések általában negatív jellegűek és a történelem során számos alkalommal idéztek elő recessziót globális viszonylatban.
Az EU külügyi és biztonságpolitikai képviselője szerint Európának saját kézbe kell vennie az irányítást
Mindezek után az EU külügyi biztosa azzal folytatta mondandóját, hogy összefoglalta az Európát sújtó krízis főbb pontjait. Elismerte, hogy az EU teljesen alá volt rendelve Kínának (piac), Amerikának (biztonság) és Oroszországnak (energia).
„Úgy vélem, hogy mi, európaiak olyan helyzetbe kerültünk, amely során el kell szenvednünk múltbéli döntéseink következményeit. Jólétünket az Oroszországból érkező olcsó energiára alapoztuk. Az orosz gáz, amely megfizethetőnek és megbízhatónak tűnt, az idő előrehaladtával előny helyett hátránnyá lett. Itt viszont nem álltunk meg, jólétünket ezzel egyetemben Kína és Amerika kezébe helyeztük.
Ezek fényében minden erőnkkel arra kell koncentrálnunk, hogy az Európai Unión belül teremtsük meg a szükséges energiaforrásokat. Függetlenné kell válnunk, hiszen az a legjobb energia, amelyet magunk tudunk előállítani. A tény, hogy Oroszország és Kína már nem játszik akkora szerepet gazdaságunkban, arra ösztökél minket, hogy átstrukturáljuk azt. Amerikával és a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban pedig szintén hasonló magatartást kell tanúsítanunk.
Az égető kérdésekre mindössze egy helyes válasz van. A saját kezünkbe kell vennünk az irányítást és felelősséget vállalni jólétünkért és biztonságunkért. Rengeteg kihívással nézünk szembe – a mi harcmezőnk a kommunikáció. Azt kérem a küldöttektől, hogy emeljenek szót emellett. Azért harcolunk, hogy a demokrácia, a szabadság és a gazdasági jólét együtt teljesüljenek, ne pedig egymás kárára.”
Ennek dacára a kérdéskör, amelyről kifejezetten kevés szó esett az az, hogy mégis miként tervezi ezt megvalósítani az Európai Unió? A függetlenség eszméje szépen cseng, azonban a gazdasági hanyatlás valósága eléggé kiábrándító.
