A Harvard tudósai szerint biológiai óránk a halálunkat „tervezi”
A Harvard Egyetem tudósai által végzett kutatások kimutatták, hogy biológiai ritmusunk befolyásolhatja életünk végső pillanatát. A különböző genetikai változatok ugyanis összefüggést mutatnak biológiai óránk és a halálunk között.
A természet ciklusokból és mintázatokból álló szimfóniájának egyik legérdekesebb eleme a biológiai óránk. A tudomány szerint belső ritmusunk nem csak azt határozza meg, hogy mikor ébredünk és alszunk el, hanem befolyással van utolsó lélegzetvételünk időpontjára is.
Az amerikai Harvard Medical School 2012-ben közzétett kutatása szerint létezik egy gyakori genetikai változat, amely nem csak azt befolyásolja, hogy korán kelők vagyunk-e vagy éjjeli baglyok, hanem előrejelezheti például azt is, hogy a nap melyik szakaszában halunk meg.
Az alváson túl: életünk és halálunk cirkadián ritmusa
A tudósok évtizedekig figyelték, hogy néhány családban látszólag örökletes a korai kelés vagy az éjszakázás, ami az alvási ritmusaink mögött meghúzódó genetikai tényezők létezésére utal.
Az Annals of Neurology folyóiratban 2012 novemberében megjelent tanulmány a„Period 1” nevű génre összpontosított. Ez a gén a Period géncsalád tagja; az ebbe a családba tartozó gének a mozgási aktivitás, az anyagcsere és a viselkedés cirkadián ritmusának összetevőit kódolják.
A Period 1 a biológiai óránk központi elemét képezi. A biológiai, vagy más néven cirkadián óra egy belső időmérő rendszer, amely különféle fiziológiai folyamatokat szabályoz körülbelül 24 órás cirkadián ritmusok generálásával, amelyek az anyagcsere és a viselkedés ritmusaivá alakulnak át. Genetikai változatai A-A, A-G és G-G típusúak lehetnek. Kiderült, hogy az A-A típusú emberek körülbelül egy órával korábban kelnek, mint a G-G típusúak. Az A-G típusúak valahol középen helyezkednek el.
Meglepő módon a genetikai változatok úgy tűnik, hogy befolyásolják halálunk időpontját is. A kutatás kimutatta, hogy az AA vagy AG genotípussal rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel halnak meg egy kicsivel 11 óra előtt, míg a GG genotípussal rendelkezők halálának ideje inkább 18 óra körül van.
Ez a felfedezés rámutat arra, hogy biológiai óránk mennyire mélyreható befolyással van teljes létezésünkre.
És mi a helyzet a halál lehetséges dátumával?
Itt már sokkal kiszámíthatatlanabb a terep, de a tudomány igyekszik választ adni erre is, figyelembe véve, hogy több tényező is befolyásolja halálunk időpontját.
Néhány jelentés szerint a szombat a legmagasabb halálozási arányú nap, ami olyan tényezőknek köszönhető, mint a drogtúladagolás, közlekedési balesetek és a fegyverhasználat. A betegségmegelőzési és járványügyi központok (CDC) statisztikái szerint pedig a téli hónapok, különösen január és december a legveszélyesebbek.
Ezenkívül milliók halotti bizonyítványainak elemzése azt mutatja, hogy a legveszélyesebb nap az újév napja, és ez a minta a természetes elhalálozások okaitól függetlenül megismétlődik.
A Harvard sajtóközleményében Dr. Donald Lloyd-Jones, az Amerikai Szív Társaság önkéntes elnöke a következőket jegyezte meg ezzel kapcsolatban: „Az ünnepek nehéz és gyakran stresszes időszaknak számítanak a legtöbbünk számára. A rutinok felborulnak; hajlamosak vagyunk többet enni és inni, kevesebbet mozogni és kevesebbet pihenni.”
Egészségügyi és jövőbeli következmények
Ez a genetika és a halál tanulmányozása iránti tudományos megszállottság túlmutathat a puszta kíváncsiságon, mivel új ajtókat nyithat meg az orvostudomány területén. A kutatásban felfedezett genetikai markerek azonosításával a kutatók a biológiai ritmusokhoz igazíthatják az orvosi beavatkozásokat és kezeléseket.
Ez a tudás jobb munkaidő-tervezést, az alvászavarok kezelésének javulását és az orvosi eljárások időzítésének finomítását eredményezheti. Belső óránk bonyolult részleteinek tanulmányozásával közelebb kerülhetünk teljes potenciáljának kiaknázásához, hogy javítsuk életminőségünket és mélyebben megértsük természetünket.
