Hogyan lehetne a Bitcoin irányítási problémáját áthidalni? Kell egyáltalán?
Kétség sem fér hozzá, hogy a Bitcoin eredeti célját tekintve valami teljesen új, forradalmi eszközként jelent meg bő 15 évvel ezelőtt: decentralizált irányítása, 100%-ban követhető struktúrája, valamint elinflálhatatlan kínálata azonban amellett, hogy nem igényel mögöttes bankot, kormányt, vagy vezetőt, felveti a kérdést, hogy a „kódot, mint törvényt” végszükség esetében le lehet-e cserélni? A hálózat mindenki számára látható, a szabályok merevek, a tranzakciók megmásíthatatlanok, azonban az elmúlt években a vezető kriptoeszköz kilépett a magánemberek szürkezónás árnyékából, és intézményi befektetők és kormányok is részt kívánnak venni a pénzügyi forradalomban. A technológia ugyan megoldotta a konszenzus problémáját, de nem oldotta meg a governance, vagyis az irányítás problémáját.
A kód a törvény: de kié a kód?
A Bitcoin
BTC Price
(BTC) hálózatának logikája elképesztően egyszerű: akié a privát kulcs, az rendelkezik a pénz felett. A hálózat nem kérdez, csak ellenőrzi a bizonyítékot. Nincs szükség mögöttes vállalatra, ügyintézőre, ügyfélszolgálatra, csak egy eszközre, amely engedélyezi, vagy tiltja az adott tranzakciót. Ameddig minden rendben a kulcsokkal, addig a hálózat is működik, leellenőrizve az egész történetet. Ez a világ azonban csak addig működik jól, ameddig a kulcsokkal minden rendben: ha elveszíti valaki a privát kulcsát, a vagyon is tovaszáll.
Az intézmények azonban más univerzumban élnek: mátrixszervezetek, ahol megosztott a felelősség, a döntések hetekig, hónapokig húzódhatnak, az engedélyezéseknek pedig írásos nyoma van. A szervezetnek nem elég birtokolni az eszközt, be is kell bizonyítaniuk, hogy a kontroll szabályos, jóváhagyott és auditálható. És itt csúszik szét a Bitcoin világa és a vállalati valóság.
„Bitcoin megoldotta a konszenzus problémáját, de érintetlenül hagyta a governance problémáját”
– hangzik el a kritika a vezető kriptovaluta-hálózattal kapcsolatban.
Letétkezelők, mint régi-új közvetítők
Mivel a Bitcoin natívan nem tudja elmondani, ki hagyott jóvá egy tranzakciót, miért történt, és megfelel-e a belső szabályzatnak, az intézmények gyorsan a letétkezelőkhöz fordultak. A custodians szerepe az lett, hogy a privát kulcs rideg egyszerűségét lefordítsák a compliance, a jelentések és a felügyeleti elvárások nyelvére. Policy-ket írnak, biztosítást kínálnak, támogató jelentéseket állítanak elő, és úgy beszélnek a kockázatkezelőkkel, ahogy a Bitcoin sosem fog.
Csakhogy ez visszavezet minket ahhoz az ajtóhoz, amin keresztül a Bitcoin már elvileg kiszivárgott: a bizalomra épülő közvetítők kérdésére. A letétkezelő működése belülről többnyire láthatatlan, a hatáskörök elosztása, a hibák és a belső incidensek ritkán transzparensek a külvilág számára. Amikor pedig hiba történik, a cég rájön: nem a kockázatot szervezte ki, hanem a rálátást.
Egy irányítási réteg, ami magyarázatként szolgálhat
A valódi gond nem pusztán az, hogy a custodians tévedhetnek, hanem az, hogy a központosított kulcskontroll sérülékeny, nehezen auditálható, és elválik attól a decentralizált szellemiségtől, ami a Bitcoint egyedivé teszi. Ez teremti meg a „governance gap” jelenséget: strukturális szakadékot a Bitcoin technikai dizájnja és a szervezetek működési valósága között. Amíg nem látható, ki dönt a kulcsról, hogyan oszlik meg a jogosultság, és mi történik távozó vezetők, elveszett eszközök esetén, addig az auditor, a biztosító és a board sem tudja korrektül árazni a kockázatot.
Ebből nő ki az új irány: a „verifiable governance”, azaz a látható, bizonyítható irányítás rétege. Nem új protokollról van szó, hanem egy plusz szintről a Bitcoin körül, amely a kulcs feletti hatalmat szervezeti folyamatokká, vizsgálható szabályokká és auditálható struktúrává alakítja. Nem custody-réteg, hanem magyarázó réteg: annak ábrázolása, hogy kik, milyen keretek között és milyen visszakövethető módon gyakorolják a kontrollt a privát kulcs felett.
A Bitcoin tökéletesen működik úgy, ahogy Satoshi megálmodta: a főkönyv szent és sérthetetlen, a konszenzus gépek között zajlik, emberi beavatkozás nélkül. Ez a rendszer sosem akart intézményi játszótér lenni – azok a vállalati bürokraták keressék a saját centralizált játékaikat! Az igazi kihívás nem a Bitcoinban van, hanem bennük: képesek lesznek-e végre elfogadni, hogy a valódi decentralizáció nem kompromisszumokkal, hanem abszolút szabadsággal jár, amit csak a privát kulcs birtokosa érthet meg igazán?