A Bitcoin kapcsán elkövetett leggyakoribb hibák a Reddit-történetek alapján
Egy Reddit-thread hozzászólásai meglepően egységes képet rajzolnak ki arról, milyen hibákat bánnak meg leggyakrabban a Bitcoin korai felhasználói. A történetek alapján a legtöbb bánkódás nem egyetlen rossz döntés eredménye, hanem jól felismerhető, újra és újra ismétlődő mintákból áll össze: halogatás, elszórt coinok, túl korai eladások, biztonsági hibák és túlbonyolított stratégiák.
„Nem vettem, mert túl drága volt”
Az egyik leggyakoribb visszatérő motívum az, hogy valaki túl drágának érezte a Bitcoint. Sokan már 200-700 dollár körül úgy gondolták, hogy „ez már nem reális ár”, ezért vagy egyáltalán nem vásároltak, vagy csak nagyon kis mennyiségben. Több történetben is előkerül, hogy 200 dollárnál még megvolt a lelkesedés, de 700-nál már jött a bizonytalanság, a hosszú távú tartás gondolata pedig végül el is halt. Visszatekintve ezek a döntések szinte kivétel nélkül megbánássá váltak.
A tanulság ezekből az esetekből az, hogy ha valaki hosszú távú narratívában hisz, a „túl drága” érzés rendkívül csalóka tud lenni. A kerek és „szép” beszállási árra várakozás sokszor nem egy jobb időzítéshez, hanem a teljes kimaradáshoz vezet.
Apróságokra elköltött Bitcoinok
Sok hozzászólásból kiderül, hogy a korai években a Bitcoin inkább játékpénznek tűnt. Volt, aki több BTC-t fizetett ki postaköltségre, miközben néhány dollárból is megoldható lett volna a szállítás. Mások Bitcoinért vettek videojátékot, gyorsételt vagy elektronikai eszközöket, amelyek később tönkre is mentek. Előkerülnek illegális vásárlások is, amelyeket ma már szintén kifejezetten rossz döntésként emlegetnek.
A közös pont ezekben a történetekben az, hogy ami akkor apró pénznek tűnt, az ma hatalmas értékké nőtte ki magát. A tanulság egyértelmű, ha valaminek hosszú távú értéket tulajdonítunk, nem érdemes mindennapi és gyorsan elillanó dolgokra költeni azt.
Korai eladások
A thread legnagyobb része a korai eladásokról szól. Sokan számolnak be arról, hogy jelentős mennyiségű Bitcoint adtak el „szép profittal” 2013 környékén, ezt pedig ma már életük egyik legnagyobb pénzügyi hibájaként élik meg. Akkor ezek az összegek valóban életet megváltoztatónak tűntek, ma viszont az elvesztett potenciál sokkal fájóbb.
Többen írják, hogy volt egy meghatározott minimum mennyiségük, amit soha nem akartak eladni, mégis évek alatt apránként elfogyott különböző élethelyzetek miatt. A tanulság ezekből a történetekből az, hogy a rövid távú profit gyakran szembemegy a hosszú távú meggyőződéssel. Sok visszatekintő szerint egy érinthetetlen, „szent” mennyiség megtartása jelentette volna a különbséget.
Elveszett és ellopott coinok
A hozzászólások jelentős része nem piaci döntésekről, hanem biztonsági katasztrófákról szól. Gyanús wallet appok, eltűnt fejlesztők, nem dokumentált seedek és nyomtalanul felszívódó egyenlegek jelennek meg újra és újra. Volt, aki mindent lementett, mégis elvesztette a coinjait, mások pedig egyszerűen nem foglalkoztak a kulcsok megőrzésével, mert akkor még nem látták a jelentőségét.
Ezek a történetek világosan mutatják, hogy a legnagyobb veszteségek nem mindig árfolyammozgásból fakadnak. Self custody, megfelelő seed-kezelés és ellenőrzött wallet nélkül a Bitcoin valójában egyáltalán nincs biztonságban, legfeljebb reménykedni lehet abban, hogy nem történik semmi baj.
„Okosabb akartam lenni a Bitcoinnál”
Sokan arról írnak, hogy már korán elkezdtek Bitcoint gyűjteni, de később altcoinokba, DeFi-projektekbe vagy magas hozamot ígérő konstrukciókba vitték át a megtakarításukat. Visszanézve sokan úgy látják, hogy ha csak simán nem csináltak volna semmit, ma lényegesen több BTC-jük lenne.
A passzív hozam ígérete több esetben aktív veszteséggé vált, miközben a Bitcoin háttérbe szorult. A bánkódó sztorikban feltűnően gyakran az altcoinok, DeFi-projektek és scam-ek a közös nevezők, nem pedig a türelmes és fegyelmezett tartás.
Kimaradt lehetőségek és meg nem hozott döntések
Sok történet nem is az elvesztett Bitcoinokról, hanem a teljes kimaradásról szól. Vannak, akik már nagyon korán találkoztak a Bitcoinnal, de nem szántak időt a megértésére. Mások egyszerűen kinevették, jelentéktelen játéknak tartották. Ma ezek az emberek gyakran nem is az anyagi veszteséget sajnálják, hanem azt, hogy nem vették komolyan a lehetőséget.
A legfájdalmasabb dolog sokszor tényleg nem az elveszített pénz, hanem az elmulasztott lehetőség. A tapasztalatok alapján az óvatos, tanulással egybekötött kezdet kisebb kockázatot jelent, mint az évekkel később felmerülő esetleges megbánás.