A blokklánc nem engedi, hogy a SkyNet öntudatra ébredjen
A világ mára nemcsak elfogadta, de egyenesen rajong a mesterséges intelligenciáért. Seperc alatt nemcsak az életünk részévé vált, de sok esetben a munkavégzés leghatékonyabb segítője, kutatások előremozdítója, fejlesztések kiváló asszisztense lett. És ott van velünk a mindennapokban is – bevásárlólistát ír, szöveget fordít, képet generál, viccet mond, zenét ajánl. Egyszerre segít és szórakoztat. Már tényleg mindenütt ott van.
És bár kétségtelenül megkönnyíti az életünket, az a tény, hogy mindenütt jelen van, sokakban mégis aggályokat kelt. Félelmeket. Mi lesz, ha egyszer valóra válik a kultikus Terminátor film története? Ha az MI és az általa vezérelt gépek túlnőnek rajtunk, és az emberiség már csak zavaró tényező lesz e hatalom számára. (Vagyis… a SkyNet öntudatra ébred és utolér minket a rettegett ítélet napja?)
Az ilyen félelem sokszor a nem értésből fakad. De ha már jelen van ez a szorongás, érdemes feltenni a kérdést: mi adhat valódi biztonságérzetet ebben az új világban? Milyen eszköz védhet meg minket egy túlzottan önjáró, kontrollálatlan mesterséges intelligenciától?
A válasz – legalábbis egyre többek szerint – a blokkláncban keresendő.
Elsőre talán furcsán hangzik. A legtöbb ember számára a blokklánc egyet jelent a Bitcoinnal, kriptós projektekkel, technikai zsargonnal, amiből épp csak annyit értünk, hogy „nem lehet csak úgy manipulálni”. De ha lehántjuk róla a hype‑ot és a spekulációs réteget, valami nagyon alapvető marad: egy olyan technológia, ami pont arra épül, hogy ne egyvalaki irányítsa a dolgokat. Hanem mindenki. Közösen, átláthatóan, ellenőrizhetően.
Amikor a történetben a SkyNet életre kelt – pillanatkép a Termintár 3. filmből
És ma már valóban egyre többen vizsgálják azt is, hogy ezeket az elveket – az átláthatóságot, a decentralizált irányítást és az ellenőrizhetőséget – hogyan lehet alkalmazni a mesterséges intelligencia fejlesztésében és működtetésében is.
Mi köze a blokkláncnak az MI-hez?
Ha mesterséges intelligenciáról beszélünk, a legtöbb ember nem technológiaként, hanem „intelligenciaként” gondol rá. Valamire, ami „gondolkodik”, döntéseket hoz, és idővel akár önálló akarattal is rendelkezhet. Ebből fakad a legtöbb félelem: mi van, ha rossz döntést hoz? Mi van, ha szándékosan torzít vagy manipulál? Vagy egyszerűen csak túl nagy hatalom összpontosul benne?
A valóságban viszont az MI rendszerek működését emberek írják, trenírozzák, felügyelik – jellemzően zárt céges keretek között. A szabályok, amik szerint egy AI dönt, az adatok, amiken tanul, és még az is, hogy ki fér hozzá: mind-mind központosítottan, cégek és fejlesztők kezében összpontosul. Ez óhatatlanul bizalmi kérdéssé válik. Bízunk‑e abban, hogy mindenki etikusan használja ezt az eszközt?
Itt lép be a képbe a blokklánc – és nem a spekulációs coinok miatt, hanem azért, mert teljesen másképp közelíti meg az irányítást. A blokkláncok alaptulajdonsága, hogy decentralizáltak: nincs egyetlen központi irányítójuk, minden adat mindenki számára elérhető és visszakövethető, és a rendszer működését konszenzus szabályozza, nem utasítás.
Ez a működési modell pedig egyre több kutató és fejlesztő szerint alkalmazható az MI esetében is. A cél: ne egyvalaki birtokolja a mesterséges intelligencia működését és fejlődését, hanem egy nyilvános, ellenőrizhető, közösségi struktúrában működjön. Ezt hívják decentralizált mesterséges intelligenciának – vagy röviden DeAI‑nak.
Ilyenkor például a modell tanulási folyamata nem egy szerveren zajlik, hanem több felhasználó – vagy gép – vesz részt benne egyszerre, és a tanulási eredmények koordinálását a blokklánc végzi. Nincs központi „agy”, amely mindent irányít – hanem egyfajta „szétosztott elme”, amelynek működését nem lehet manipulálni anélkül, hogy az mindenki számára nyilvánvalóvá ne válna.
A blokklánc ráadásul nem csak ellenőrizhetőséget ad. Lehetőséget biztosít gazdasági ösztönzők beépítésére is. Például tokenekkel lehet jutalmazni azokat, akik hasznos adatokkal járulnak hozzá egy AI fejlődéséhez – és büntetni azokat, akik manipulálni próbálják a tanulási folyamatot.
Miért lehet jó ötlet blokkláncra építeni a mesterséges intelligenciát?
Az egyik legnagyobb probléma a mai AI‑rendszerekkel az, hogy zárt dobozként működnek. Kívülről nem látjuk pontosan, hogyan jutnak egy-egy döntésre, milyen adatokat használtak a tanuláshoz, vagy ki módosította őket utoljára. Ez főleg akkor aggasztó, ha az MI nemcsak recepteket javasol vagy képet generál, hanem például egészségügyi diagnózisokban vagy pénzügyi döntésekben vesz részt. Vagy éppen tartalmakat moderál, híreket rangsorol, embereket értékel.
A blokklánc itt nem varázsszer, de több olyan tulajdonsága is van, ami pontosan ezekre az aggályokra kínál választ.
Először is: átláthatóság. Egy blokklánc-alapú MI-rendszernél minden modellfrissítés, döntési folyamat, adatváltozás visszakövethető. Nem csak egy cég belső naplófájljában, hanem nyilvánosan, megmásíthatatlanul. Ez nemcsak biztonságot ad, hanem lehetővé teszi a külső ellenőrzést is.
Másodszor: decentralizáltság. Ha egy mesterséges intelligencia nem egyetlen szerveren, hanem sok résztvevő között elosztva működik, sokkal nehezebb egyoldalúan befolyásolni vagy eltorzítani. Nincs központ, amit meg lehetne hackelni, nincs egyetlen főnök, aki mindent felülírhatna.
Harmadszor: közösségi irányítás. A blokkláncokon lehetőség van úgynevezett governance-mechanizmusok beépítésére is – vagyis előre rögzített szabályrendszerekre, amelyek meghatározzák, hogyan lehet módosítani egy rendszer működését. Ezeket a szabályokat a közösség tagjai együttesen, szavazással vagy konszenzus alapján változtathatják meg.
A decentralizált MI-rendszerek nemcsak technikailag működnek másképp, hanem gazdaságilag is új szemléletet hoznak. Ahelyett, hogy néhány cég birtokolná az adatokat és a profitot, létrejöhetnek olyan rendszerek, ahol a közösségi hozzájárulásokat értéknek tekintik – és ezeket digitális jutalmazási mechanizmusokon keresztül lehet elismerni.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden AI-rendszert kötelező lenne blokkláncra tenni. De ahol fontos a transzparencia, a megbízhatóság és az etikus működés – például az egészségügyben, a pénzügyekben, vagy akár közszolgáltatások esetén – ott ez az irány érdemi válaszokat adhat a ma még megoldatlan kérdésekre.
És akkor hogyan is működik ez a valóságban?
Képzeljünk el egy olyan MI-rendszert, amely nem egyetlen techcég szerverparkjában lakik, hanem szét van osztva a világ különböző pontjain – egyetemeken, magánemberek gépein, fejlesztők laptopjain, vagy akár olyan nonprofit intézményeknél, amelyek elkötelezettek az etikus MI iránt.
Ez a rendszer nem úgy tanul, hogy egy központi gépen összegyűjtjük az összes adatot, majd ott történik a varázslat. Ehelyett minden résztvevő – nevezzük őket csomópontoknak – a saját adatain dolgozik, saját számításokat végez, és a tanulási eredményeket osztja meg a többiekkel. Ezt hívják federált tanulásnak.
De ha mindenki külön dolgozik, hogyan lesz ebből közös modell? Hogyan egyeztetik, hogy ki mit tett hozzá, és hogyan döntik el, mi legyen az elfogadott verzió?
Itt lép be a blokklánc.
A blokklánc egy nyilvános, megmásíthatatlan napló, ahol minden egyes frissítés, javaslat, módosítás rögzítésre kerül. Nem elég bedobni valamit a közösbe – azt előbb jóvá kell hagyni. A résztvevők szavazhatnak, vagy algoritmusok alapján konszenzust kell kialakítani arról, hogy az adott hozzájárulás valóban javítja-e a modellt. Ha igen, bekerül. Ha nem, elutasítják.
A teljes tanulási folyamat így nemcsak szétosztott, hanem nyilvánosan nyomon követhető is. Bárki visszanézheti, mikor ki mit módosított, milyen irányba fejlődött a rendszer. Nincsenek rejtett kódmódosítások, titkos frissítések, sötét algoritmusok – minden transzparens.
Ráadásul a blokklánc lehetőséget ad ösztönzők beépítésére is. Például token formájában jutalmat kapnak azok, akik pontos, hasznos adatokat szolgáltatnak, vagy segítenek a rendszer fejlesztésében. Akik viszont hibás, félrevezető vagy káros irányba próbálják eltolni az MI-t, azok nemcsak hogy sikertelenül járnak, de akár kizárásra vagy büntetésre is számíthatnak.
A végeredmény egy olyan mesterséges intelligencia, amely nem titokzatos fekete dobozban működik, hanem nyíltan, közösen, ellenőrizhetően. Nem egyetlen hatalom irányítja, hanem egy sokszereplős rendszer, ahol a szabályokat előre rögzítették, és mindenki ugyanazok alapján játszik.
Nem csodaszer, de fontos lépés
A blokklánc nem oldja meg minden gondunkat az MI körül. Lassabb, mint a központosított rendszerek, a konszenzusos döntések időt és energiát igényelnek, és a tokenalapú irányítás sem mentes a manipuláció veszélyétől. Ráadásul egyes kritikus felhasználási területeken – például valós idejű döntéseknél – nem biztos, hogy technikailag még elég gyors vagy skálázható.
De ezek nem cáfolják, hanem árnyalják a képet. A lényeg az, hogy az átláthatóság, a decentralizáltság és a közös irányítás alternatívát kínál a teljes kontroll nélküli fejlődés helyett. Nem arról van szó, hogy minden MI menjen blokkláncra, hanem arról, hogy végre létezik egy keretrendszer, amivel ellenőrizhető módon is lehet építeni az intelligens rendszereket.
És ha van egy eszköz, amely képes átláthatóvá, ellenőrizhetővé és felelőssé tehetővé tenni az MI-t, akkor lehet, hogy nem is az „ítélet napja” közeledik, hanem valami egészen más.
Valami, amit tényleg mi irányítunk. Együtt.