A brit bankoknak több mint 66 milliárd dollárba fog kerülni a hitelbiztosítási botrány
A brit hitelbiztosítási botrány károsultjai augusztus 29-éig nyújthatták be kárigényüket és a jelenlegi becslések alapján a botrányban résztvevő bankoknak több mint 66 milliárd dollárba fog kerülni az incidens rendezése.
Hogyan is alakult ki a hitelbiztosítási botrány
Először is kezdjük a botrány tárgyával. A hitelbiztosítást eredetileg arra tervezték, hogy fedezze a kölcsönvevő által fizetendő összeget abban az esetben, ha a kölcsönvevő elveszíti a munkáját vagy megbetegszik. Ez eddig rendben is van, sőt, rendkívül hasznos is lehet. A gond ott kezdődött, hogy a bankok és hitelintézetek 1990 és 2010 között több millió hitelbiztosítást adtak el megtévesztő módon. A botrány azokból a hitelbiztosításokból alakult ki, amelyeket olyan embernek adtak el, akiknek egyáltalán nem is volt szükségük rá, vagy akiket még fizetésképtelenség esetén sem fedezne.
A kártérítési kérelmek 2011-ben kezdtek tömegesen beérkezni, amikor a Lloyds bank elveszített egy jogvitát a múltbéli hitelbiztosítások értékelésének megakadályozásával kapcsolatban. Onnantól kezdve az Egyesült Királyság Pénzügyi Magatartási Hatósága (FCA) tömegesen szólította fel az embereket, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket. A hatóság szerint a hitelbiztosítást megvásárló emberek többsége nem volt tisztában a jogaival, ezért fontos, hogy minél több emberhez eljusson a kártérítés lehetőségével kapcsolatos információ.
A bankok bevallották, hogy nem számítottak ekkora összegre
Ahogyan már említettem, a hitelbiztosítási botránnyal kapcsolatos kárigények benyújtásának határideje augusztus 29-én járt le. Az év első felében a Lloyds bank számításai szerint hetente körülbelül 190,000 kárigény érkezett be, ezért a bank ehhez viszonyítva mérte fel a harmadik negyedévben várható bevételeit. Azzal azonban nem számoltak, hogy a határidőt megelőző hetekben a beérkező kárigények heti 600,000 és 800,000 kérelemre nőttek. Ez a váratlan növekedés a feje tetejére állította a bank harmadik negyedévre vonatkozó számításait. Ennek eredményeként a Lloydsnak és a Barclaysnak körülbelül 1.2-1.8 milliárd fontos váratlan kiadással kell számolnia. A Lloyds idáig 20 milliárd fontot, a Barclays pedig csaknem 10 milliárd fontot tett félre a hitelbiztosítási botrány rendezésére. Ezt az összeget az augusztusban beérkező kárigények tovább növelték. Mindent összevéve, a hitelbiztosítási botrány körülbelül 50 milliárd fontba fog kerülni a bankoknak, ami tízszer több, mint a második legköltségesebb bankbotrány, amely 4.9 milliárd fontba került a hitelezőknek.
Úgy tűnik a bankok tisztességtelen tevékenysége nem ismer határokat, ha profitról van szó. Még szerencse, hogy ez a botrány nem a bankok állami pénzből való kimentésével fejeződött be. De az borítékolható, hogy az extra költségeket mondvacsinált díjak formájában behajtják a brit bankok a lakossági ügyfeleiken. Vajon hány botrányra van még szükség, hogy az emberek átértékeljék a bankokba vetett bizalmukat?
