Hallucinogének a hatalom szolgálatában – miért csak kevesek kiváltsága volt ez az „élmény”?
Egyre több régészeti bizonyíték utal arra, hogy az ókori dél-amerikai civilizációk tudatosan használtak hallucinogéneket spirituális, politikai vagy társadalmi célokra. A legfrissebb felfedezés szerint azonban nem mindenki részesült ebben az élményben – legalábbis nem a Chavín-kultúrában.
Ősi szertartások, modern kutatás
A perui Chavín de Huántar romvárosának mélyén különleges leletekre bukkantak: apró csontkanalak, orrba fújható porokhoz használt csövecskék, valamint kagylóból készült eszközök kerültek elő egy zárt, földalatti kamrából. Ezek a tárgyak egyértelműen a hallucinogén anyagok rituális használatához kapcsolódnak. Kémiai elemzés kimutatta, hogy több eszköz nyomokban tartalmazta a vilca nevű fa magjából származó hatóanyagokat, valamint nikotint vad dohányból. A vilca magjai nagy mennyiségben tartalmaznak DMT-t és bufotenint – két erős pszichoaktív anyagot, amelyek általában nem lenyelve, hanem por formájában, orron keresztül kerülnek a szervezetbe.
Üreges csontból faragott fújócsövek, amelyeket dohány és hallucinogének belélegzésére használtak a rituálék során.
Az elit tudománya: amikor a szertartás nem közös élmény volt
A legtöbb ismert andoki kultúrában – például a későbbi Wari vagy Tiwanaku birodalmakban – a hallucinogének használata közösségi események része volt. Ezek az anyagok segítettek összetartani a társadalmat, építették a közös identitást. A Chavín-kultúra azonban más utat választott. A most feltárt kamra kisméretű és zárt volt, tehát aligha volt alkalmas tömeges szertartásokra. A leletek alapján valószínű, hogy csak néhány, kiváltságos személy férhetett hozzá ezekhez az anyagokhoz. A pszichoaktív szerek így nem összekötöttek, hanem elválasztottak: az élmény a hatalom és a tudás eszköze volt, nem a közösség megtartó ereje.
A Condor-galéria: újabb bizonyíték egy bonyolult társadalomra
A Condor-galéria névre keresztelt földalatti tér egyike azoknak a különleges helyeknek, amelyeket a Stanford Egyetem régészei tártak fel a közelmúltban. A tér elhelyezkedése, szerkezete és díszítése is arra utal, hogy csak meghatározott emberek léphettek be ide. A galéria közelében találták meg azokat a rituális kagylókürtöket is, amelyek a Chavín-művészet gyakori motívumai. Ezek gyakran a szertartási felvonulások részeként szerepeltek – ami újabb jele annak, hogy a vallási rítusok kulcsszerepet játszottak a társadalom szervezésében.
Kapcsolódó tartalom: A történelem első pénzérméi több mint 2600 évesek
Kulturális váltás nyomai: a Chavín és ami utána jött
A Chavín-kultúra valahol félúton állt a nomád közösségek és a fejlett, hierarchikus társadalmak között. A régészeti bizonyítékok alapján már léteztek mezőgazdaságra épülő falvak, közös építkezések és vallási központok, de a szigorú társadalmi rétegződés még csak kialakulóban volt. A következő ezer évben azonban radikális átalakulás zajlott: megjelentek a városok, fejlődött a kézművesség, és olyan társadalmak emelkedtek fel, mint a Moche vagy a Wari, ahol az egyenlőtlenség intézményesült. A Chavín tehát nemcsak egy letűnt civilizáció maradványa, hanem egy korszakhatár lenyomata is – ahol még együtt élt az ősi világ szellemisége a formálódó társadalmi hierarchiákkal.
Mit üzen a múlt a jelennek?
„A Chavín-kultúra rituáléi túlmutatnak a vallási szokásokon – valójában egy társadalmi rendszer tükrei” – fogalmazott Daniel Contreras, a kutatás társszerzője. Bár valószínű, hogy léteztek közösségi ünnepek és közös munkavégzések, az ilyen zárt szertartások inkább a hatalom megtartására és megerősítésére szolgáltak. Nemcsak a szertartások titkossága, hanem a használt növények előkészítésének bonyolult módja is azt sugallja, hogy az ilyen rituálékhoz különleges tudás és kiváltság kellett. Ezek az események nemcsak spirituálisak, hanem társadalmi és politikai eszközök is voltak – a hatalom és a tudás birtoklásának szimbólumai.