A 2030-as terv

Tegnap este kikapcsolódás gyanánt megnéztem Anthony Pompliano podcastjának legújabb részét. Az eredeti tervem az volt, hogy a kripto szabadságharcosokról fogom írni a heti bejegyzésemet és itt kezdődött az anyaggyűjtés. 

Igen, jól olvasod, szándékosan nem influenszert írtam, mert ők sokkal többek annál. Számomra ilyen Pomp is, akit már évek óta követek. Nagyon intelligens és eredeti gondolkodónak tartom, akitől rengeteget lehet tanulni, viszont tudása és jelenléte túlmutat a hagyományos influenszerkedésen.

Az e heti részben a vendége Jessica Vaugn, volt Playboy Playmate. Gondolom erre sokan felkapjátok a fejeteket, benne a szokásos előítéletekkel… Nos, a nő rendkívül intelligens és ha csak ezért néznéd meg a videót, el kell, hogy szomorítsalak, ruhában van. Végig.

Jessica az elmúlt hónapokban tehetséges fotósként fedezte újra fel önmagát és a bitcoin elkötelezett híve lett. A beszélgetésben szó esik egyébként az álhírekről, a “fasiszta” Kaliforniáról, Miamiról, Elon Muskról, a Federal Reserve-ről, a szabad piacról és még sok egyéb érdekes témáról. Mindenképpen ajánlom! 

Egy ponton azonban szóba került a videóban az Agenda 2030, ami teljesen eltérített az eredeti tervemtől. Ugyan hallottam már az Egyesült Nemzetek eme 2015-ben meghirdetett akciótervéről, de mélyebben sohasem mentem bele. Most viszont annál jobban felkeltette az érdeklődésemet, így egy hetet várnotok kell a kripto szabadságharcosokra.

Mi is az Agenda 2030?

2015 szeptemberében 193 ENSZ-tagállam elfogadta az Agenda 2030-at, amely tulajdonképpen egy akcióterv a fenntartható fejlődésért. 

A 2030-ig tartó menetrend egy 15 évre szóló globális keretrendszer, amelynek középpontjában a 17 fenntartható fejlődési célból (Sustainable Development Goals – SDG), 169 célkitűzésből és több mint 230 mutatóból álló ambiciózus csomag áll. A vízió egy biztonságos, szegénységtől és éhezéstől mentes világ, teljes és produktív foglalkoztatással, a minőségi oktatáshoz és az általános egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel, a nemek közötti egyenlőség és minden nő és lány szerepének megerősítésével, valamint a környezet pusztulásának megszüntetésével.

A 2030-ig szóló menetrend az emberek, a bolygó, a jólét, a béke és a partnerség globális cselekvési kerete. Integrálja a fenntartható fejlődés társadalmi, gazdasági és környezeti dimenzióit, valamint a béke, a kormányzás és az igazságosság elemeit. Természetét tekintve egyetemes, ami azt jelenti, hogy a fejlődő és a fejlett országok egyaránt végrehajtják a menetrendet. A menetrend továbbá tartalmazza azt az átfogó elvet, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósításában senki sem maradhat le.

A 17 fenntartható fejlődési cél (SDG)

1.A szegénység felszámolása

A szélsőséges szegénység minden formájának megszüntetése 2030-ig.

2. Az éhínség felszámolása

Az éhezés megszüntetése, élelmezésbiztonság elérése, fenntartható mezőgazdaságot.

3. Jó egészség és jólét

Az egészséges élet és a jólét biztosítása minden korosztály számára.

4. Minőségi oktatás

Minőségi oktatás és az egész életen át tartó tanulási lehetőségek biztosítása mindenki számára.

5. Nemek közötti egyenlőség

A nemek közötti egyenlőség elérése, minden nő és lány helyzetének javítása.

6. Tiszta víz és szennyvízelvezetés

A rendelkezésre állás és a fenntarthatóság biztosítása, vízellátás és szennyvízelvezetés mindenki számára.

7. Megfizethető, korszerű energia

Megfizethető, és megbízható szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása, fenntartható és korszerű energia mindenki számára.

8. Tisztességes munka és gazdasági növekedés

Fenntartható gazdasági növekedés, teljes foglalkoztatás és tisztességes munka mindenki számára.

9. Iparosítás, innováció és infrastruktúra

Rugalmas infrastruktúra kiépítése, fenntartható iparosítás és innováció.

10. Az egyenlőtlenségek csökkentése

Az egyenlőtlenségek csökkentése az egyes országokon belül és között.

11. Fenntartható városok és közösségek

Befogadó, biztonságos, rugalmas és fenntartható városok, települések.

12. Felelős fogyasztás és termelés

Fenntartható fogyasztás és termelés.

13. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem

Sürgős lépéseket kell tenni az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében és annak hatásai ellen.

14. Élet a víz alatt

A fenntartható fejlődés érdekében megőrizni és használni az óceánokat, tengereket és tengeri erőforrásokat.

15. Élet a szárazföldön

A szárazföldi területek fenntartható használata és védelme, az ökoszisztémák fenntartható kezelése, az erdők fenntartható kezelése, az elsivatagosodás elleni küzdelem,a talajromlás megállítása és visszafordítása és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása.

16. Béke, igazság és erős intézményrendszer

A békés társadalmak fenntartható fejlődése, hozzáférés biztosítása az igazságszolgáltatáshoz; hatékony, elszámoltatható intézmények kiépítése minden szinten.

17. Partnerség a célok megvalósítása érdekében

Globális partnerség a fenntartható fejlődésért.

Meglehetősen ambíciózus célok, nem igaz? Most nézzük meg röviden, hogy melyek azok a célok, amelyeket a COVID rövid távon befolyásolt azok megvalósításában.

COVID versus fenntartható fejlődési célok

A járvány egyedülálló kihívást jelentett több kulcsfontosságú fenntartható fejlődési cél megvalósításában is.

A legközvetlenebbül érintett cél mégis a harmadik, a jó egészség és jólét. Világszerte emberek betegedtek és haltak meg a COVID miatt. Mivel az egészségügyi ellátórendszerek túlterheltek a vírus miatt, képtelenek ellátni a más betegségekben szenvedőket is.

A világjárvány megfosztotta a gyermekeket a rendszeres oktatástól, ami hatással van a negyedik fenntartható fejlődési célra: a minőségi oktatásra és annak végcéljára, hogy segítsen az embereknek a szegénységből való felemelkedésben. Becslések szerint világszerte a diákok 90%-a már nem jár iskolába, és ez tovább fokozta a leggazdagabb és legszegényebb diákok közötti egyenlőtlenségeket. Az alacsony jövedelmű országokban a leggazdagabb 20%-ába tartozó gyermekek 79%-os iskolai végzettséggel rendelkeznek, míg a legszegényebb 20%-ába tartozó gyermekek 34%-os végzettséggel. Becslések szerint az online oktatás világszerte legalább 500 millió diák számára elérhetetlen.

Az ENSZ azért alkotta meg az ötödik fenntartható fejlődési célt, a nemek közötti egyenlőséget, hogy azt emberi jogként és egy jobb világ szükséges alapjaként kezeljék. A nők ezzel szemben valószínűleg több mint háromszor annyi háztartási és gondozási munkát végeztek a világjárvány során, mint a férfiak. Emellett a nőknek több következménnyel kell szembenézniük a világjárvány miatt, mint a férfiaknak. Egyrészt világszerte az egészségügyi és szociális dolgozók 70%-a nő, így a nők közvetlenül vannak kitéve a vírus veszélyének. Másrészt az otthonmaradás miatt a nők világszerte gyakrabban szenvednek sérelmet bántalmazó partnereik által.

De menjünk még ennél is tovább és vizsgáljuk meg, hogy miért is kéne elgondolkodni a célok megvalósítását illetően.

A probléma

A növekedés ellentmondása

Az Agenda megerősíti a “természettel való harmónia” elérésének szükségességét, kötelezettséget vállal arra, hogy a globális felmelegedést a 2 Celsius-fokos küszöbérték alatt tartja, és “fenntartható termelési és fogyasztási mintákat” követel. Ez a megfogalmazás annak tudatosítását jelzi, hogy gazdasági rendszerünkben valami szörnyen félresiklott – hogy a végtelen ipari növekedésre való törekvés szétrágja élő bolygónkat és veszélyezteti létünket.

És mégis, a fenntartható fejlődési célok fejlesztési és szegénységcsökkentési programjának lényege pontosan az ipari növekedés régi modelljére támaszkodik – a termelés és a fogyasztás egyre növekvő szintjére. A nyolcadik cél a legkevésbé fejlett országokban évi 7%-os (!) GDP-növekedést és a gazdasági termelékenység magasabb szintjét követeli meg mindenütt.

Más szóval az SDG-k egyszerre követelnek kevesebbet és többet. Hogyan várhatják el, hogy sikeresek legyenek, ha ilyen mély ellentmondás van a gyökerükben?

Jelenleg a globális termelési és fogyasztási szintek évente körülbelül 50%-kal haladják meg bolygónk kapacitását. Ez egy monumentális válság, amely a kapitalizmus logikájából fakad. Az SDG-k mégis csak felszínes válaszokat kínálnak: csökkentsük az élelmiszer-pazarlást, tegyük hatékonyabbá az erőforrás-felhasználást, és “ösztönözzük a vállalatokat a fenntartható gyakorlatok bevezetésére”. Ezek a javaslatok kifejezetten megkerülik az egyetlen valódi megoldást, amely a világ elit rétege túlzott fogyasztásának a csökkentése jelentene.

A növekedés nem csökkenti a szegénységet

Az Agenda a növekedést a szegénység fő megoldásaként hirdeti. Miközben a globális GDP 1990 óta 271%-kal nőtt, a napi 5 dollárnál kevesebből élő emberek száma több mint 370 millióval nőtt. Egyértelmű, hogy a növekedés nem működik. A legjobb forgatókönyvek szerint a kép valamivel biztatóbbnak tűnik, de még így is az emberiség legszegényebb 60%-a a globális növekedés által generált új jövedelemnek csak 5%-át kapja.

Miért támaszkodnak mégis az SDG-k a növekedésre mint szegénység csökkentő stratégiára? Mert a növekedés kilátása lehetővé teszi vezetőink számára, hogy megkerüljék a meglévő erőforrások igazságosabb elosztásának kihívását.

Az egyetlen probléma az, hogy még a fent említett legjobb forgatókönyv szerint is 207 évbe telik, amíg ezzel a stratégiával megszüntetjük a szegénységet. Ehhez pedig a világgazdaságot a jelenlegi 175-szörösére kell növelnünk. Ez nyilvánvalóan szörnyű stratégia: még ha ilyen hatalmas növekedés lehetséges is lenne, katasztrofális szintre emelné az éghajlatváltozást, és eközben gyorsan visszafordítaná a szegénység elleni küzdelemben elért eredményeket.

Amire valóban szükségünk van, az a GDP elhagyása az emberi haladás egy józanabb mércéje javára, amely nem a végtelenül növekvő termelésen és fogyasztáson alapul.

Az egyenlőtlenséget figyelmen kívül hagyták

Ha a növekedés nem jelent megoldást a szegénységre, akkor az egyetlen valódi alternatíva a globális társadalmat jellemző óriási egyenlőtlenségek csökkentése, ahol a leggazdagabb 1% a világ teljes magánvagyonának felét birtokolja. Az egyenlőtlenséggel való szembenézés az egyetlen módja annak, hogy véget vessünk a szegénységnek egy olyan világban, ahol az éghajlatváltozással kapcsolatos korlátozásokkal kell foglalkoznunk.

A szegénység fő mozgatórugóit nem kezelik

Meglepő módon az SDG-k kevés megoldást kínálnak a globális szegénység számos ismert legnagyobb okaira. Semmit sem mondanak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tisztességtelen kereskedelmi rendszeréről, vagy a számos kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodásról, amelyek a szegények kárára liberalizálják a globális piacokat.

És ahelyett, hogy a pénzügyi spekuláció megszüntetését követelnék, amely 2007 óta az élelmiszerárak megugrását okozta, 150 millió embert kényszerítve éhezni, az SDG-k azt kérik, hogy “biztosítsuk az élelmiszer-alapanyagpiacok megfelelő működését”. Nem világos, hogy ez mit jelent, de könnyen értelmezhető úgy is, hogy még több liberalizációt jelent, ami az élelmiszerválságot is okozta.

Az SDG-k kísértetiesen hallgatnak a pénzügyi piacok és a nagy bankok nagyobb mértékű szabályozásának szükségességéről is. Az adókijátszást és az adóelkerülést, amelyek évente 1,7 billió dollárt vonnak el a fejlődő országoktól, szinten udvariasan megkerülik.

A szegénység téves mérése

Az SDG-k kompromittáló jellege sehol sem nyilvánul meg jobban, mint a szélsőséges szegénység felszámolására tett javaslatukban, amelyet mindössze napi 1,25 dollárban mérnek. Legfőbb ideje lenne már a szegénység felszámolásának, de egyre több tudós mutat rá arra, hogy az 1,25 dollár valójában nem elegendő az ember napi (!) megélhetéshez.

Számos friss tanulmány szerint ahhoz, hogy az emberek elérjék a normális várható élettartamot és kielégítsék az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megfogalmazott alapvető szükségleteiket, napi 5 dollárhoz közelebbi összegre van szükségük.

Miért ragaszkodnak tehát az SDG-k az 1,25 dolláros mértékhez? Mert ez az egyetlen, amely lehetővé teszi számukra, hogy a szegénység 2030-ig történő felszámolására vonatkozó céljuk közelébe jussanak. Ha a szegénységet a pontosabb napi 5 dolláros határértékkel mérjük, akkor a szegénységben élők száma 4,3 milliárd emberre emelkedik, ami az emberiség több mint 60%-át jelenti.

Az ilyen mértékű szegénység felszámolásához többre lenne szükség, mint a probléma széleinek gyomlálására. A világgazdaság szabályainak megváltoztatására lenne szükség, hogy a világ többsége számára igazságosabbá váljon. Az SDG-k ebben kudarcot vallanak. Felajánlják a globális gazdasági rendszer átalakítását egy jó szándékú próbálkozás keretében, hogy az egész egy kicsit kevésbé erőszakosnak tűnjön. De ahogy Arundhati Roy fogalmazott, “Nem azért harcolunk, hogy egy olyan rendszer megreformálásán bütyköljünk, amelyet le kell cserélni”.

Érdekes időket élünk. Valóban egy olyan, már évek óta lecserélésre váró rendszer foltozgatásáról tárgyalnak a nagy okosok a fejünk felett, amelynek végérvényesen leáldozott. Már csak idő kérdése, hogy mikor dől végleg össze.

Közben a több száz éves – Európában, adott esetben ezer éves – jogintézményeket próbálják ráhúzni az olyan új technológiákra, mint például a blokklánc vagy a mesterséges intelligencia, amely az emberiség jövőjét és felemelkedését szolgálhatná, ha végre olyan emberek kezébe kerülne, akik nem vágyják a hatalmat.

A Szerzőről

Stier Kata vagyok, jogász, digitális alkotó, blogger. A technológia szerelmese. Három évvel ezelőtt a munkám révén kezdtem el foglalkozni kriptovalutákkal és a blokklánc technológiával. 2020 nyara óta vezetem blogomat kifejezetten nőknek, hogy közelebb hozzam a Negyedik Ipari Forradalom vívmányait. Mesterséges intelligencia, a ‘dolgok internete’, jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák egy hétköznapi negyvenes nő szemével.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Kata Stier (@blockchainter)

Stier Kata és a Blockchainter további elérhetőségei:

Facebook: https://www.facebook.com/blockchainter
Pinterest: https://www.pinterest.com/blockchainter
LinkedIn: https://mt.linkedin.com/in/kata-stier-1702a498

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.