A földönkívüli gazdaság korszakát hozhatják el az űrre fókuszáló magánvállalatok
Az űrkutatás új korszakát hozhatja el az, hogy a startupok is bekapcsolódtak a kozmosz meghódításába. Ez egyben azt is jelenti, hogy elengedhetetlenné válik egy új, földönkívüli gazdaság megjelenése. Ehhez a vízióhoz kerültünk egy lépéssel közelebb a múlt héten. Először landolt nem állami űrhivatal által fejlesztett űrhajó a Hold felszínén.
Amióta beindult a világűrért folytatott verseny, az abba való bekapcsolódás kizárólag a nemzeti űrügynökségek privilégiuma volt. Nem csoda: a szó szerint csillagászati költségek és a rentabilitás hiánya miatt – néhány műholdüzemeltetőtől eltekintve – nem sokaknak jutott eszébe űrvállalatot alapítani.
Bár a ’80-as évektől sorra jelentek meg a különböző, főként Föld körüli pályára és űrutazásra fókuszáló cégek, egyiküknek sem sikerült igazán átütniük az ingerküszöböt. Talán a SpaceX megjelenése volt a legnagyobb mérföldkő e tekintetben, azóta pedig már a NASA is belátta, hogy az együttműködésből mindenki profitálhat.
A magánszektorral jelenhet meg a földönkívüli gazdaság
Nem csoda: amit egy állami hivatal dollármilliárdokból valósít meg, arra egy kereskedelmi célú vállalat annak töredékéből is képes lehet. Az amerikai űrügynökség éppen ezért szívesen támogatná a kereskedelmi célú űrkutatást, hogy ezzel is segítse a jövőbeni küldetések költségeinek csökkentését.
Az új program csak most kezdett el igazán beérni. Az Intuitive Machines startup NASA által finanszírozott küldetésének keretén belül nemrég először landolt magáncég által fejlesztett űrhajó a Hold felszínén. Az Odysseusnak nevezett Nova-C leszállóegység febrár 22-én lépett fizikai kapcsolatba az égi kísérőnkkel.
„Alapjaiban változtattuk meg a holdra szállás gazdaságát” – mondta Steve Altemus társalapító-vezérigazgató a leszállást követően egy hírkonferencián. „És megnyitottuk az ajtót egy robusztus, virágzó ciszlunáris gazdaság előtt a jövőben.”
A jelentős eredmény ellenére a landolás nem volt olyan zökkenőmentes, mint azt előzetesen remélték. Az Odysseus a vártnál gyorsabban közelítette meg a felszínt, és eltévesztette a kiválasztott leszállópontot. Ennek eredményeként az űrhajó az oldalára borult. Az egység néhány antennája így rossz irányba mutatott, korlátozva a jármű kommunikációs képességeit.
Később kiderült, ez amiatt történhetett meg, mert a mérnökök nem aktiváltak egy biztonsági funkciót, ezzel pedig végső soron kikapcsolták az űrhajó távolságmérő lézereit. Élesben kellett tehát tesztelni az optikai kamerákra támaszkodó leszállórendszert, miközben a küldetést már nem lehetett leállítani. A vállalat a Reutersnek elismerte, hogy a lézerek kilövés előtti ellenőrzésével a problémát elkerülhették volna, viszont ez a folyamat túlságosan időigényes és költséges lett volna.
Sokkal olcsóbbak, mint a NASA
A NASA éppen emiatt a költséghatékonyság miatt próbálja támogatni a magánvállalatokat. A küldetésre 118 millió dollárt különítettek el a Commercial Lunar Payload Services (CLPS) program keretein belül. A támogatási sémából több magánűrvállalat kap dotációt, hogy a közelgő Artemis küldetés megvalósításához rakományokat szállítsanak a Holdra.
Az Intuitive Machines küldetése nagyjából 200 millió dollárba került, amely jelentősen alacsonyabb, mintha a NASA hajtotta volna végre. A dolog azonban nem csak a pénzről szól. A hivatal célja, hogy a vállalatok még gyorsabban tudjanak árut juttatni az űrbe, és hogy több lehetőség is rendelkezésükre álljon.
A támogatott cégek között szerepel az Astrobotic is, amely még az Intuitive Machines holdra szállását is megelőzte volna, ha nem lépnek fel váratlan problémák a januári misszójában. A listán találjuk a Firefly Aerospace-t is, amely még az idén sikeresen teljesítheti rakományszállító küldetését.
„A cél az, hogy az Artemis előkészületeként megvizsgálhassuk a Holdat, és hogy másképp végezzük a NASA üzleti tevékenységét” – mondta Sue Lederer, a CLPS projekt tudósa egy nem régi sajtótájékoztatón. „Az egyik fő célunk, hogy biztosítsuk a lunáris gazdaság fejlesztését.”
Hogy ez a földönkívüli gazdaság hogy nézne ki, az továbbra sem világos. A NASA eszközei mellett az Odysseus hat egyéb gazdasági rakományt szállított, beleértve Jeff Koons művész által készített szobrokat, az emberiség tudásának „biztonságos lunáris adattárát”, és egy, a Columbia Sportswear által gyártott Omni-Heat Infinity nevű szigetelőanyagot.
Továbbra is a kormányok maradhatnak a fő megrendelők
David Flannery, a Queenslandi Műszaki Egyetem bolygókutatója szerint amint az újdonság ereje alábbhagy, a nagyobb nyilvánosságra fókuszáló rakományok egy megbízhatatlan bevételi források lesznek. Az ilyen vállalatok bevételeinek oroszlánrészét minden bizonnyal a kormányokkal kötött szerződések teszik majd ki, de ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy valódi holdi gazdaságról beszélhessünk.
Egy másik, gyakran említett lehetőségnek számít a helyi erőforrások bányászata. A jelöltek között szerepel a vízjég, amely felhasználható az űrhajósok ellátására, rakéták hajtóanyagaként szolgáló hirdrogén készíthető belőle, illetve hélium-3, amely a jövőbeni fúziós reaktorok potenciális üzemanyaga lehet.
Hogy mindezeknek valóban lesz-e gyakorlati hasznuk, idővel kiderül. Altemus mindenesetre optimistán látja a történéseket. Szerinte gyors előrelépések történtek azóta, hogy az Egyesült Államok 2018-ban deklarálta a Hold iránti stratégiai érdeklődését.
„Ma már több tucat vállalat épít leszállóegységeket” – mondta a BBC-nek. „Ennek eredményeképp egyre nagyobbak a hasznos terhek, egyre több tudományos eszköz és mérnöki rendszer települhet a Holdra. A gazdaság kezd felzárkózni, hiszen a Holdra történő leszállás lehetősége adott.”
Nem csak a Hold miatt érdekes a világűr
A Hold meghódítása és annak stratégiai kiaknázása évtizedek óta érdekli a világ nagyhatalmait. Egy lunáris bázis kiépítésével hatalmas stratégiai előnyre tehetnének szert, legyen szó fegyverkezésről vagy gazdasági javak bányászatáról.
Az űrbányászat iránti érdeklődés akkor kapott nagyobb lendületet, amikor Obama elnök 2015-ben aláírta a világ első, űrbéli erőforrások kiaknázását szabályozó törvényét.
A Hold nemesfémkészlete máig nem teljesen ismert, csak annyit tudunk, hogy bizonyos mennyiségben található belőle a felszín alatt. Ennek kibányászása azonban jelenleg akkora költségekkel járna, hogy valószínűleg nem sokaknak jut eszébe foglalkozni a témával.
Ennél érdekesebb témának tekinthetők az aszteroidák. Tudósok szerint a naprendszerünkben található 241 Germania csak egymaga annyi nemesfémet tartalmaz, ami a Föld teljes GDP-jének felel meg. Ez csaknem 100 billió dollárt jelent.
Az aszteroidabányászatot árnyalja a tény, hogy 2023-ig összesen kevesebb mint 7 grammnyit sikerült belőlük „ellopni” az űrből. A folyamatban lévő küldetések lezárultával ez a szám 60 grammra növekedhet.
A jelenlegi küldetések költségeinek fényében nem igazán beszélhetünk rentabilitásról. A három legnépszerűbb aszteroidaküldetés, a Hayabusa, a Hayabusa2 és az OSIRIS-Rex rendre 300 milló, 800 millió és 1,16 milliárd dollárba kerültek. Ehhez képest csekély, milligramm nagyságrendnyi tömegű anyagot szállítottak a Földre. Az OSIRIS-Rex a tervek szerint 60 grammal fog visszatérni, ami az eddigi legnagyobb bányászati teljesítménynek tekinthető.
Az persze továbbra is felvet néhány közgazdasági kérdést, hogy milyen hatással lenne ezeknek a nemesfémeknek az árfolyamára, ha hirtelen könnyen elérhetővé válnának. Mivel nem energiahordozókról van szó, így könnyen meglehet, hogy idővel elértéktelenednének.
Ez a dilemmák továbbra is fennállnak, és a jövőbeni földönkívüli gazdaság kihívásainak csak egy részét jelentik. Ahogy Frank Herbert „Dűne” című sci-fi klasszikusában is láthatjuk, az űr felfedezése és kolonizálása számos etikai, gazdasági és politikai kérdést vet fel, amelyek megoldása nélkül folyamatos falakba ütközhetünk majd a bolygóközi élet kibontakozása során.
További érdekes cikkeink világűr témában:
