Földünk erőforráshiánya: van ok az aggodalomra?
Gyakran halljuk, hogy a Földünket túlnépesedés és az abból adódó erőforráshiány fenyegeti, ami egy globális katasztrófába sodorja majd a világot. De valóban kell ettől félnünk? Nézzünk rá egy tanulmányra, amelyben a pesszimista előrejelzésekkel ellentétben azt bizonyítják, hogy valójában idővel bőségesebb és olcsóbb erőforrásokra számíthatunk.
Paul Ehrlich, a Stanford Egyetem biológusa 1968-ban megjelent, “A népességbomba” című könyvében arra figyelmeztetett, hogy a túlnépesedés és a túlfogyasztás az erőforrások kimerüléséhez és globális katasztrófához vezet. Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez valószínűleg bekövetkezik-e, fontos felismerni, hogy az erőforrások nem úgy végesek, mint például egy szelet pizza véges. Erőforrásaink összessége ugyanis nem ismert és nem rögzített.
Egy versenygazdaságban az emberiségnek valaminek az értékéről és elérhetőségéről szerzett ismeretei általában az árában tükröződnek. Ha az árak csökkennek, az erőforrások a kereslethez képest bőségesebbnek tekinthetők. Ha az árak emelkednek, akkor úgy tekinthetjük, hogy a kereslethez képest kevesebb lett a bőség. A magasabb árak ösztönzik az innovációt is, beleértve az új lelőhelyek felfedezését, a felhasználás nagyobb hatékonyságát és a helyettesítő anyagok kifejlesztését.
Egy nemrégiben megjelent tanulmányban 50 alapvető árucikk árát vizsgálták, amelyek az energiát, az élelmiszereket, az alapanyagokat és a fémeket foglalják magukban. Az adatokat a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap gyűjtötte 1980 és 2017 között.
50 alapvető árucikk árának változása 1980 és 2017 között
Az eredmények
A tanulmány megállapította, hogy a vizsgált 37 éves periódusban 9 alapanyag nominális ára csökkent, míg 41 alapanyag nominális ára nőtt. Az 50 árucikk átlagos nominális ára 62,7 százalékkal emelkedett. Az inflációval kiigazítva azonban 43 árucikk ára csökkent, 2 árucikké ugyanannyi maradt, és csak 5 árucikk ára nőtt. Az 50 árucikk reálára átlagosan 36,3 százalékkal csökkent.
1980 és 2017 között az egy főre jutó inflációval kiigazított globális órabér szintén 80,1%-kal nőtt. A szükséges munkamennyiséghez képest tehát az árucikkek 64,7 százalékkal lettek olcsóbbak. Másképp fogalmazva, az 1980-ban 60 percnyi munkával megvásárolható árucikkek megvásárlásához 2017-ben már csak 21 percnyi munkára volt szükség. Mindent egybevetve, az erőforrások nem merülnek ki úgy, ahogyan Ehrlich féltette őket – ezt bizonyítja az a tény is, hogy az emberiség még egyetlen állítólagosan nem megújuló erőforrásból sem fogyott ki. Sőt, az erőforrások idővel a keresletükhöz képest egyre bőségesebbé válnak.
Egy biológus VS egy közgazdász véleménye
A fent említett biológus könyvszerző, Paul Ehrlich úgy vélte, hogy a népességnövekedés és az ezzel együtt járó növekvő fogyasztás környezeti összeomláshoz, a természeti erőforrások kimerüléséhez, élelmiszerhiányhoz és tömeges éhezéshez vezet. Azt állította, hogy a katasztrófa megelőzéséhez népességszabályozásra – beleértve a kényszersterilizációt és a túlzott termékenységért járó pénzügyi büntetéseket – és a gazdag országok fogyasztásának korlátozására van szükség.
Julian Simon, a Marylandi Egyetem közgazdásza, elutasította Ehrlich tézisét. Az 1981-ben megjelent The Ultimate Resource (A végső erőforrás) című könyvében Simon azzal érvelt, hogy az emberek intelligens lények, akik képesek a nagyobb hatékonyság, a kínálat növelése és a helyettesítő anyagok kifejlesztése révén innovációkkal kivezetni magukat a szűkösségből. Ezt írta:
“Nincs fizikai vagy gazdasági oka annak, hogy az emberi leleményesség és vállalkozó szellem miért ne tudna örökké új megoldásokkal szolgálni a felmerülő hiányokra és a már meglévő problémákra, amelyek egy bizonyos alkalmazkodási időszak után jobb helyzetbe hoznak minket, mint a probléma felmerülése előtt. A populáció növekedése [rövid távon] problémákat fog okozni, de ugyanakkor több ember lesz, aki megoldja ezeket a problémákat, és hosszú távon az alacsonyabb költségek és a kevesebb hiány bónuszát hagyja nekünk. A végső erőforrás az ember – képzett, lelkes és reményteljes lények, akik a saját hasznukra és így elkerülhetetlenül mindannyiunk javára fogják használni akaratukat és képzelőerejüket.“