Hal Finney: Én és a bitcoin

Úgy gondoltam, hogy ideje írnom a számomra és a Bitcoin számára egyaránt eseménydúsnak mondható elmúlt négy évről.

Ha még nem hallottatok volna rólam, bemutatkozom: Hal Finney vagyok. Phil Zimmermann-nal közösen dolgoztunk a PGP egyik korai változatán, így ismerkedtem meg a kriptográfia világával. Amikor Phil megalapította a PGP Corporation-t, az első alkalmazottai között voltam. Itt dolgoztam egészen a visszavonulásomig. Ugyanebben az időszakban kerültem kapcsolatba a Cypherpunks-szal is. Többek között én üzemeltettem az első, kriptográfián alapuló névtelen remailer-t.

Ugorjunk 2008-ba, a Bitcoin bejelentéséhez. Feltűnt, hogy sok velem egykorú (50-es éveit taposó) szakember cinikusan állt hozzá. Ezzel szemben én idealisztikus nézeteket vallottam, mivel mindig is szerettem a kriptográfiát, illetve annak rejtélyességét és ellentmondásait.

Amikor Satoshi megosztotta az ötletét a levelezőlistán, a legtöbben finoman szólva szkeptikusok voltak. A kriptográfiai szakemberek már túl sok világmegváltó tervet láttak mindenféle beavatatlan hozzá nem értőktől, így általában reflexből elutasítóan állnak hozzá ezekhez.

Én azonban pozitívabban láttam a dolgot. Korábban is érdekeltek a kriptografikus fizetési módok és voltam olyan szerencsés, hogy találkozhattam Wei Dai-val és Nick-kel, és általánosságban elképzelhetőnek tartottam, hogy az ötleteik megvalósíthatóak lennének a Bitcoin segítségével. Mivel én is kísérleteztem egy saját PoW alapú pénz létrehozásával (ez volt az RPOW), az egészet nagyon érdekesnek találtam.

Amikor Satoshi kiadta a szoftver első verzióját, azonnal rávetettem magamat. Ha jól tudom ő utána én voltam az első, aki futtatta a programot. A hetven valahányadik blokkot bányásztam ki és én voltam a címzettje az első Bitcoin tranzakciónak is, mely során Satoshi 10 coint küldött nekem próbaként. Az ezt követő napokban levelezgettünk egymással, ez leginkább abból állt, hogy én jeleztem neki az általam felfedezett hibákat, ő pedig kijavította azokat.

Ma semmit sem tudunk Satoshi valós kilétéről, de én akkor egy nagyon okosnak és őszintének tűnő japán származású fiatalembernek képzeltem el. Több nagyszerű elmével is volt dolgom életem során, felismerem ezt a típusú személyt.

Pár nappal későbbre igen stabillá vált a bitcoin, így hagytam futni. Ezekben a napokban a nehézségi szint 1-es volt, így a blokkok kibányászására egy közönséges processzor is megfelelt, nem volt szükség videokártyára sem. A következő napokban több blokkot is kibányásztam, azonban inkább kikapcsoltam, mert a gépem nagyon forró lett tőle, a proci hűtője pedig zavaróan hangos lett. Persze visszagondolva azt kívánom, hogy bárcsak tovább futtattam volna, azonban így is hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ott lehettem az elején. Összességében ez olyan helyzet, amikor a pohár félig tele és félig üres.

Legközelebb 2010 vége felé hallottam a Bitcoin-ról, ekkor meglepődve tudtam meg, hogy nemcsak hogy még mindig működik, de még pénzbeli értékkel is bír. Elővettem a régi bitcoin-tárcámat a gépemen, nyugtáztam, hogy még mindig megvannak a bitcoinjaim. Ahogy a valós pénzbeli értéke emelkedőben volt, kiutaltam egy offline tárcába azzal, hogy hátha utódaimnak hasznukra válik majd.

Nem véletlen használtam az utódaim kifejezést. 2009-ben egy igen kellemetlen meglepetést kaptam az élettől: halálos betegséget diagnosztizáltak nálam. Az év elején csúcsformában voltam. Jelentős súlyfeleslegtől szabadultam meg, félmaratonokat futottam és már a teljes távra készültem. Már több mint 20 mérföldes távokat futottam egyben. Sajnos ekkor kezdődött meg a leépülésem.

Testem kezdett cserbenhagyni. Beszédem akadozó és motyogós lett, kezeimből és lábaimból elszállt az erő. 2009 augusztusában diagnosztizálták nálam az amiotrófiás laterálszklerózist (ALS) avagy Lou Gehrig-betegséget, melyet arról a híres baseball-játékosról neveztek el, akinél először találkoztak vele.

Az ALS megöli az agyból az izmokba jeleket juttató motoneuronokat. Először gyengeséget okoz, majd fokozatosan erősödő bénulást. 2-5 éven belül halált okoz. Eleinte enyhe tüneteim voltak, így továbbra is dolgoztam, azonban a kimerültség és a beszédproblémák következtében 2011 elején nyugdíjba vonultam. A betegség mindeközben kérlelhetetlenül súlyosbodott.

Mostanra lényegében lebénultam. Csövön keresztül kapom az ételt, légzésemet egy másik cső segíti. A számítógép használatában egy piaci termékként elérhető szemmozgás-követő rendszer segít. Ebben beszédszintetizátor is van, így ez lett a hangom is. Egész napomat egy elektromos kerekesszékben töltöm, melyet egy általam kifejlesztett Arduino-alapú interfésszel működtetek, így szemeimmel tudom szabályozni.

Hozzá kellett szoknom mindehhez, de ettől még nem olyan rossz az életem. Még mindig tudok olvasni, zenét hallgatni, valamint tévét és filmeket nézni. Emellett nemrég arra is rájöttem, hogy még programozni is, habár úgy 50-szer lassabban, mint a betegségem előtt. De még mindig imádom a programozást, főleg, hogy célokat is nyújt. Most éppen a Mike Hearn által javasolt módszeren dolgozok, miszerint a modern processzorokban megtalálható „Bizalmas számítástechnika” (trusted computing) által kínált biztonsági funkciókkal kellene megerősíteni a Bitcoin-pénztárcák védelmét. A program már majdnem megjelenésre kész, már csak a dokumentáció megírása van hátra.

És persze mindeközben figyelemmel tartom a bitcoinok árfolyamának kilengéseit, nagyon szórakoztatónak tartom. Nekem is van tétem a játékban, habár a birtokomban lévő bitcoinokat a puszta szerencsének köszönhetem, nem saját magamnak. Túléltem a 2011-es tőzsdekrachot is, így már láttam ilyet is. Könnyen jön, könnyen megy.

Nos, ez a történetem. Összességében nagyon szerencsésnek tartom magamat. Nagyon elégedett vagyok életemmel még az ALS-et figyelembe véve is, azonban már kevés időm van hátra. Nem csak tudományos szempontból tartom érdekesnek a bitcoinok öröklésével kapcsolatos vitákat. Bitcoinjaimat széfünkben tárolom. A fiam és a lányom értenek a technológiai dolgokhoz, így szerintem jó helyen lesznek náluk. Elégedett vagyok hagyatékommal.

Hal Finney egyik utolsó bejegyzése a bitcointalk fórumon 2013. március 19-én. Nyugodjék békében.

Fotó: Wired