Hanyatló fiatpénzek és erősödő arany: új hibrid tartalékrendszer van kialakulóban
A kormányok évtizedek óta úgy költekeznek és teremtenek új pénzt, mintha ennek soha nem lenne semmilyen következménye. A történelem viszont újra és újra bebizonyította, hogy ez szinte mindig ugyanabba az irányba vezet. Először jön a túlzott eladósodás, aztán a figyelmeztető jelek makacs figyelmen kívül hagyása, végül pedig a rendszer összeomlása.
Ma mindezt már valós időben figyelhetjük. A fejlett országok fiatpénzei is látványosan gyengülnek, a hanyatló fiatpénzek jelensége nem csak a feltörekvő országok sajátja. A globális pénzügyi rendszer lassan, de biztosan távolodik a tisztán papírpénzre épülő modelltől, és egy olyan vegyes irány felé halad, ahol az arany újra egyre nagyobb szerepet kaphat. Sokan úgy látják, hogy ismét ez lehet a hosszú távú stabilitás egyik alappillére.
A három határ, amelyet a fiatpénzek világa már régen átlépett
Hogy jutottunk el idáig? A válasz abban a három kulcsfontosságú korlátban keresendő, amelyeket a fejlett gazdaságok sorra meghaladtak, különösen 2021 óta. Ezek nem elvont közgazdasági kifejezések, hanem nagyon is valós, gyakorlati határok, amelyek következményei már a mindennapjaink során is érezhetők.
Az első a gazdasági korlát. Ez arról szól, hogy egy ponton túl az államadósság növelése már nem serkenti tovább a gazdasági növekedést, hanem éppen ellenkezőleg, egyre kisebb és kisebb pluszt hoz. A kormányzati költekezés ugyan papíron feltornázza a GDP-t, de a valós termelékenység nem nő vele együtt, sőt sok esetben stagnál. A reálbérek is alig emelkednek, sőt bizonyos esetekben akár csökkennek is. Az állami költések évről évre egyre nagyobbak, a mindennapi vásárlóerő mégnem erősödik érdemben.
A második a fiskális korlát, amit gyakran kiszorítási hatásként (crowding out) emlegetnek. Ez azt jelenti, hogy az állam egyre több pénzt költ kamatokra és szociális kiadásokra, ezért a magánszektorból kiszorulnak a produktív beruházások. Mindez annak ellenére történik, hogy a világ jegybankjai évekig alacsony kamatokkal és hatalmas monetáris élénkítéssel próbálták életben tartani a gazdaságot. A valóság azonban az, hogy a költségvetésekből egyre nagyobb szeletet visznek el a kamatfizetések. A globális közadósság már elérte a 102 billió dolláros történelmi csúcsot, ez jóval meghaladja a járvány előtti szinteket. Az USA és Franciaország például békeidőben, gazdasági növekedés mellett is óriási éves hiányokat halmozott fel.
A harmadik pedig az inflációs korlát. Ez akkor lép életbe, amikor a kormányzatok a költségvetési hiányokat pénznyomtatással próbálják kezelni. Ilyenkor az infláció valójában egy rejtett adóként működik, tulajdonképpen egy lassú, de folyamatos elértéktelenedése a pénznek. A tartós infláció megelőzi a reálbérek növekedését, ami a megfizethetetlenség érzetét hozza létre sok háztartásban. Amikor az euró vagy a dollár gyengélkedik, az a forintra is hatással van, növelve az importált infláció kockázatát.
Ezeket a határokat nem külön-külön lépték át, ezek együtt alakítanak ki egy veszélyes helyzetet. Rekordmagas adósságszinteket, növekvő kamatterheket és tartós költségvetési hiányokat teremtenek. Eközben a nagy központi bankok, mint az ECB vagy a Fed óriási veszteségeket könyvelnek el, mert a portfólióik negatív reálhozamot termelnek, részben az infláció miatt, részben a fizetőképességet érintő problémák miatt. Bár sok közgazdász megpróbálta elbagatellizálni mindezt, a szuverén államadósság mára már nem számít egyértelműen biztonságos tartalékeszköznek.
Központi bankok aranyvásárlási láza: a számok magukért beszélnek
A központi bankok pontosan tisztában vannak vele, hogy a fiatpénzeknek komoly gyengeségei vannak. Látják, hogy az államkötvények már nem nyújtanak valódi biztonságot vagy kiszámítható hozamot, és hogy a korábban kockázatmentesnek tartott papírok mára jóval bizonytalanabbá váltak. A válaszuk erre egy példátlan aranyvásárlási hullám, amelynek mértéke még a szakértőket is meglepte.
2022-ben a hivatalos nettó aranyvásárlás átlépte az 1100 tonnát, 2023-ban és 2024-ben pedig továbbra is 1000 tonna felett maradt. Ez több mint kétszerese annak, amit a központi bankok a 2010-2021 közötti években átlagosan vettek. 2024-ben pontosan 1045 tonna került a hivatalos tartalékokba, ez zsinórban a harmadik év volt, amikor a vásárlások átlépték az 1000 tonnás határt. Ráadásul van egy 15 éve tartó trend, amelyben a központi bankok minden egyes évben több aranyat vásároltak, mint amennyit eladtak. A valós mennyiség pedig még ennél is magasabb lehet, mivel sok ország nem hivatalos csatornákon keresztül is bővíti a készleteit.
A legfrissebb felmérések szerint a világ központi bankjainak nagyjából egyharmada a következő években tovább tervezi növelni aranytartalékait. Emellett a többségük, körülbelül 80 százalékuk úgy látja, hogy globálisan is nőni fog az arany szerepe a tartalékok között. Ennek nagyon egyszerű okai vannak, mégpedig a tartós infláció, a pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos aggodalmak és egyre nagyobb kockázatok a bankok fizetőképességében. Az arany ebben a helyzetben különösen értékes, hiszen nem megy csődbe, nem függ egyetlen ország vagy jegybank döntéseitől, és válság esetén is megőrzi az értékét. Az arany tehát egyfajta biztosítás azokkal a papírokkal szemben, amelyeket túladósodott államok bocsátanak ki, különösen akkor, amikor még a központi bankok is egyre kevésbé bíznak a nagyhatalmak pénzében.
Ez a trend ráadásul erősödik, nem csökken. A tartalékmenedzserek egyre inkább úgy látják, hogy a válságok alatt beindított pénznyomtatás, majd a lassú visszarendeződés nem átmeneti jelenség, hanem a rendszer állandó része. Az arany viszont védelmet nyújt az infláció és a negatív reálhozam okozta rejtett adóztatás ellen, ami lassan csökkenti a megtakarítók vagyonát.
Ezt a fordulatot az IMF COFER statisztikái is megerősítik. A dollár dominanciája a globális tartalékokban lecsúszott a 60-es százalékos tartomány alá, miközben az arany 40 év után először megelőzte mind a dollárt, mind pedig az eurót, mint a központi bankok legkedveltebb tartalékeszköze.
Hibrid tartalékrendszer születik: az arany mellé a kriptó is beléphet
Nem arról van szó, hogy a dollár holnap összeomlik, vagy hogy már meg is kezdődött volna a teljes dedollarizáció. A dollár továbbra is domináns, ugyanis a globális tranzakciók közel 89 százalékát ebben bonyolítják, és a világ tartalékainak mintegy 57 százaléka is még mindig dollárban van. De ettől még tény, hogy egy lassan erodálódó „műpénz-birodalom” vezető valutája, amely mögül fokozatosan kopik ki a bizalom, és nemcsak a dollár esetében, hanem az eurónál, a jennél és más nagy valutáknál is.
Egy új rendszer körvonalazódik, egy hibrid tartalékrend, ahol a fiatpénzek megmaradnak a mindennapi használat eszközeinek, de a biztonsági tartalékok súlypontja érezhetően elmozdul. A központi bankok egyre több aranyat halmoznak fel, és közben megjelenik egy új szereplő is, a decentralizált kriptovaluták. Ezek, különösen a Bitcoin azért vonzóak, mert nem áll mögöttük központi irányítás, nem lehet őket tetszőlegesen hígítani, és hosszú távon védelmet kínálhatnak az infláció ellen.
A központi bankok egy része kifejezetten ideges a kripto térnyerése miatt. Az Európai Központi Bank például a digitális eurót igyekszik erőltetni, hogy még szorosabban felügyelhesse a pénzmozgásokat. Ez azonban sokkal inkább a kontrollvágy és a bizonytalanság jele, mint valódi megoldás a problémákra. A kormányok ugyanis továbbra sem akarnak érdemi kiadáscsökkentést végrehajtani, az Egyesült Államok adminisztrációja is csak óvatos lépéseket tesz ebbe az irányba, miközben a GDP-arányos adósság már bőven 100 százalék felett van, és minden komoly reform politikai falakba ütközik.
Ez a most zajló monetáris átrendeződés hosszú távon újraírja a játékszabályokat. A központi bankok egyre kevésbé bíznak a papírígéretekben, és helyettük valódi pénzt akarnak tartalékolni, vagyis olyan eszközöket, amelyek nem inflálódnak el és nem politikai döntésektől függnek. Az az ország, amelyik elsőként áll át stabil, fegyelmezett pénzpolitikára, komoly előnybe kerülhet a többiekkel szemben. Aki viszont ragaszkodik a régi mintákhoz, könnyen lemaradhat.
Magyarországi szemmel nézve ez annyit jelent, hogy érdemes figyelni az arany és a decentralizált eszközök (mint a Bitcoin) mozgását, mert a globális fiatrendszerek gyengülése a forint stabilitására is hatással lehet. A kockázatok magasak, de a változás nemcsak elindult, hanem már javában zajlik.