Hiába volt büszke magára, Európát nem húzza ki a bajból a megújuló energia

Európa agresszívan törekedett arra, hogy “zöldenergiát” használjon és a fosszilis tüzelőanyagokkal leszámoljon, de Oroszország ukrajnai inváziója rávilágított a megújuló energiaforrások komoly hiányosságaira.

A kulcsfontosságú fémek árának szárnyalása és a megújuló energiával kapcsolatos projektek megvalósításának időigénye miatt Európa a fosszilis tüzelőanyagok felé fordul energiaválságának megoldása érdekében. Mint arról már korábban cikkeztünk, az EU azt tervezi, hogy az orosz gázt LNG-importtal, szénnel, sőt fűtőolajjal helyettesíti, és a gáz viszonylag kis részét szél- és napenergiával pótolja. Néhány EU ország azonban már most is komoly gondokkal küszködik.

Németország például energiaválságot hirdetett a napokban és arra készül, hogy gázfejadagot vezet be. Franciaország villamosenergia-hálózatának üzemeltetője arra kéri a fogyasztókat, hogy kevesebb áramot használjanak. Az Egyesült Királyságban az emberek az utcára vonultak tüntetni, mivel a legutóbbi energia áremelés háztartások millióit sodorta kilátástalan anyagi helyzetbe.

Fényezhetjük itt a helyzetet, de a valóság az, hogy Európának komoly energiaproblémája van.

A balti államok már nem vesznek orosz gázt

A probléma ugyanakkor évekre nyúlik vissza, amikor az európai kormányok önelégülten kijelentették, bármi is történik, Oroszországból mindig lesz gáz. Végül is Oroszország még a hidegháború idején is több milliárd köbméter gázt pumpált az európai országokba. Most azonban más a helyzet, és ez nem csak az ukrajnai háború miatt van így.

Európa már néhány éve lelkesen próbálja csökkenteni függőségét az összes fosszilis tüzelőanyagtól, nem csak az orosz gáztól. Az EU nemrégiben azzal büszkélkedett, hogy 2022-ben a megújuló energiaforrások a bruttó villamosenergia-fogyasztás 37,5 százalékát adják, a szél- és vízenergia-termelés pedig a teljes megújulóenergia-termelés kétharmadát teszi ki. Akkor miért kell Németország és Franciaország lakosságának is csínyján bánni az energiával? Nos, ennek egy kicsit köze van az ukrajnai háborúhoz. Úgy tűnik, hogy a háború az EU kormányait – és a Downing Streetet – az  őrületbe kergette, és minden lehetséges módon igyekeztek minél hamarabb elhatárolódni Oroszországtól, egészen az orosz gázimport csökkentésével bezárólag.

Vlagyimir Putyin orosz elnök követelése, hogy az Oroszország által szállított gázért rubelben fizessenek, úgy tűnik, csak növelte az európai kormányok vágyát, hogy lemondjanak a gázról. Három balti állam már be is jelentette, hogy április 1-jétől nem vásárolnak több orosz gázt. Egyelőre a tárolókból származó gázt használják. Későbbre vagy a litvániai Klaipeda terminálra érkező cseppfolyósított földgáz, vagy a Lengyelországgal való összekötő vezeték áll rendelkezésre. Litvánia nemrég felszólította az EU többi tagállamát, hogy kövessék példáját. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a baltiak nem váltották fel a gázfüggőségüket szél- és napenergia-függőséggel.

Ugyanez igaz az Európai Unió többi részére is. Az év elején a Bloomberg arról számolt be, hogy a megújuló energiaforrások az egész EU-ban “kiszorítják” a földgázt. A jelentés idézte az Ember (nem a homosapiensre utal) nevű környezetvédő szervezet tanulmányát, amelynek vezető szerzője úgy fogalmazott:

“Ezek olyan pillanatok és paradigmaváltások, amikor a kormányok és a vállalkozások sokkal komolyabban kezdik venni ezt a kérdést. Az alternatívák rendelkezésre állnak, olcsóbbak, és valószínűleg még olcsóbbak és versenyképesebbek lesznek. A megújuló energiaforrások most már lehetőséget jelentenek, nem pedig költséget” – magyarázta büszkén Charles Moore.

Valami mégsem kerek

Akkor most mégis miért van energiaválság? Miért nem fokozzák inkább az új szél- és napelemparkok építését, és miért nem mutatják meg a világnak, hogy mire is képesek az európaiak? Ez ma talán a legkínosabb kérdés, amit a híres EU tisztviselők kaphatnak, hiszen ennek a megválaszolása szükségszerűen magában foglalja a réz, az acél, a poliszilícium és nagyjából minden fém és ásványi nyersanyag árára való utalást. Ráadásul ezeknek a létesítményeknek az építése hosszú időbe telik, több időbe, mint például az LNG-re (ha vannak importterminálok) vagy a szénre (éljen a füstölgés) való átállás.

Az Európai Bizottság nemrégiben közzétette, hogy az orosz gáz-, olaj- és szénfogyasztás csökkentésére irányuló tervében az Európai Bizottság nem a szél- és napenergia, hanem az LNG és a szén felhasználásának növelését támogatja. Ez akárhogyan is nézzük teljesen szembe megy az EU eddig környezetvédelmi elképzeléseivel.

A tervnek a német Die Welt által közzétett cikke szerint az EU évi 50 milliárd köbméter orosz gázfogyasztást igyekszik más forrásból származó LNG-vel, további 10 milliárd köbmétert pedig más forrásból származó vezetékes gázzal helyettesíteni. Ez összesen 60 milliárd köbmétert jelent a 155 milliárd köbméteres éves orosz gázfogyasztásból. További 20 milliárd köbmétert a terv szerint több szén felhasználásával lehetne kiváltani, Thierry Breton ipari és belső piaci biztos szerint.

Mégsem lesz Európa a zöldek példaképe

Ez ugyanaz az Európa, amely a szén kivezetését bőszen szorgalmazta és azért bármit megtett volna. Ez ugyanaz az Európa, amely azt tervezte, hogy 2030 előtt leállítja az összes szénerőművét, hogy teljesítse a Párizsi Megállapodásban foglalt kibocsátáscsökkentési célokat. Ez ugyanaz az Európa, amely mindent megtett azért, hogy az autógyártókat ellehetetlenítse, és a benzines, valamit dízel autókat lesöpörje az utakról. A híres EU, mely zöld kontinensé akart foggal-körömmel válni, most arra buzdít mindenkit, hogy a földgáz helyett fűtőolajat használjon, mert ezzel újabb 10 milliárd köbméter orosz gáz válható ki.

Összességében úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság az orosz gázfogyasztás több mint felét más fosszilis tüzelőanyagokkal kívánja helyettesíteni. Ehhez képest a szél- és napenergia várhatóan mintegy 22,5 milliárd köbméterrel járul hozzá az orosz gáz helyettesítéséhez, ebből 10 milliárd köbmétert a szélerőművek, 12,5 milliárd köbmétert pedig a napenergia fog adni. Ez nem túl sok egy olyan régiónak, amely rövid időn belül a bolygó legzöldebbjévé akar válni.

Úgy tűnik tehát, hogy az EU az államból hirtelen a lehangoló valóságban találta magát. Ha a terve a fosszilis tüzelőanyagok ilyen nagymértékű fogyasztását irányozza elő, akkor a fosszilis tüzelőanyagokat könnyebb és gyorsabb beszerezni, és talán még olcsóbb is, mint a szél- és napenergia. Máskülönben miért választaná ezeket a megújuló energiaforrások helyett?