Hogyan készítsd el saját kriptovalutádat 8 lépésben

Kriptóba fektetni jövedelemszerzés céljából egy dolog, de mi van akkor, ha valaki úgy dönt, saját kriptovalutát alkotna? Mennyire bonyolult, mennyire költséges, és mi minden kell hozzá?

A Finbold, hogy segítsen azoknak, akik belevágnának ebbe a kalandba, összeállított egy gyors útmutatót a saját kriptopénz létrehozásához. Felsorolja a legfontosabb szempontokat, amelyeket szem előtt kell tartani ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el ezzel a potenciálisan jövedelmező vállalkozással. Emellett segít abban, hogy a kívánt érménk létrehozásakor ne kövessünk el semmi olyat, ami később esetleg bajba sodorna minket.

1. A felhasználási mód meghatározása

Minden új kriptopénznek rendelkeznie kell egy olyan felhasználási móddal, amely kiemelkedik a többiek közül, és valami innovatívat kínál, mivel ez az első dolog, amit a befektetők megismernek róla. Ezt a célt és a token jellemzőit egy fehér könyvben kell felvázolni.

Ideális példa erre az a whitepaper-dokumentum, amelyet a Bitcoin (BTC) titokzatos létrehozója, Satoshi Nakamoto készített a digitális eszközhöz, és amelyet több mint 40 nyelvre fordítottak le.

2. A jogi következmények figyelembevétele

Talán az utóbbi hónapok történéseinél nem is bizonyíthatná semmi jobban, mekkora kalamajkát okozhat, ha a szabályozó hatóságok valami bökkenőt vélnek projektünkben felfedezni. Miközben a hatóságok világszerte egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kriptoiparra, a kriptocégek elleni vizsgálatok és perek egyre csak halmozódnak. A legnyilvánvalóbbak között például a Three Arrows Capital (3AC) kripto hedge fund, a Terra (LUNA) ökoszisztéma és az FTX kriptokereskedési platform ellen indított eljárások.

Éppen ezért rendkívül fontos meggyőződni arról, hogy a kriptovaluták nem illegálisak abban a joghatóságban, ahol létrehozták őket, valamint arról, hogy nincsenek olyan törvények és/vagy szabályozások, amelyek a létrehozásuk és működésük útjában állnak.

3. A token kínálatának eloszlása, kibocsátási ütemterv megírása

Az angol “tokenomics” kifejezés jól leírja a “token” és az “economics”, azaz maga az érme és annak közgazdaságtana közötti kapcsolatot. Ide tartozik a tervezett kriptopénz tokenek száma és azok elosztása az alkotók, a csapat többi tagja, a kapcsolt harmadik felek és a befektetők között.

A tokenek gazdaságosságának tervezése azonban olyan döntések meghozatalát is magában foglalja, mint a kibocsátási ütemtervük, a kínálat ellenőrzésének eszközei, a kezdeti elosztás módja, valamint az, hogy a bevezetés után lesz-e lehetőség további tokenek létrehozására.

4. A kezdeti költségek kiszámítása

Akár külső szakértőt vonunk be a kriptopénz megtervezéséhez és létrehozásához, akár csak a létrehozásához elhasznált áramért kell fizetni egy meglévő blokkláncon, a folyamat elkerülhetetlenül jár némi induló költséggel.

Ez azt jelenti, hogy előre meg kell tervezni a költségvetést, attól függően, hogy milyen mértékű testreszabást tervezünk. Egy token elindítása egy már létező blokkláncon, például az Ethereumon (ETH) ingyen vagy nagyon olcsón megoldható, míg egy új blokklánc létrehozása már egy rendkívül költséges tevékenység lehet.

5. A blokklánc kiválasztása

A kriptopénz létrehozásának megkezdéséhez ki kell választani egy blokkláncplatformot, amelyen a token létezni fog, ahol a műveleteket állandóan és megváltoztathatatlanul rögzítik, és amelyen keresztül a tokent terjeszteni fogják.

A tranzakciók érvényesítésére használt konszenzusmechanizmustól függően többféle típusú blokklánc létezik: Proof-of-Work (PoW), Proof-of-Stake (PoS), Delegated Proof-of-Stake (DPoS) és Proof-of-Elapsed Time (PoET). A népszerű blokkláncplatformok közé tartozik az Ethereum, a Cardano (ADA), a Tron (TRX) és a Ripple.

6. A csomópontok előkészítése

Amikor a blokkláncról döntés született, ideje létrehozni a csomópontokat – a blokklánchálózathoz csatlakozó számítógépeket, amelyek részt vesznek majd a tranzakciók ellenőrzésének és feldolgozásának, valamint az adatok rögzítésének és elosztásának műveletében.

Ennek során több dolgot is figyelembe kell venni. Többek között a:

• csomópontok elérhetőségét (nyilvános vagy privát),
• a tárhelyet (felhőhálózat vagy helyi csomópontok),
• az operációs rendszert (ideális esetben nyílt forráskódú) és
• a hardvert (GPU-k, processzorok, RAM, merevlemezek és hasonlók)

7. Blokklánc formátum kiválasztása

Három alapvető blokklánc-architektúra modell létezik, amelyek közül egyet kell kiválasztani;

• centralizált (egy központi csomópont kap adatokat több másiktól),
• decentralizált (a csomópontok megosztják egymással az adatokat) és
• elosztott (a főkönyv a csomópontok között mozog).

Továbbá fejlesztőként meg kell határoznunk olyan részleteket, mint a blokklánc címe, a blokkláncadatokhoz való hozzáférés, a kulcsformátumok, az eszközök létrehozásának szabályai, a blokkméret, a tranzakciós korlátozások, valamint a jutalmak nagysága.

8. Az alkalmazásprogramozási felület (API) beállítása

Egy alkalmazásprogramozási interfész különböző csomópontok és/vagy hálózatok közötti összeköttetésként működik. Például egy kriptotőzsde és egy kriptodeviza adatgyűjtő alkalmazás között, és jellemzően a kriptokereskedelemben, az adatbiztonság biztosításában vagy a digitális eszközök nyomon követésében használatos.

Ma már rengeteg blokkláncokhoz alkalmas API-megoldás létezik, többek között a NOWNodes, a Factom, a Bitcore, az Infura Ethereum API, a Nomics API és mások. Ennek ellenére ha nem mozgunk otthonosan a fejlesztés területén, bölcs döntés lehet külső API-szakértők bevonása ehhez a feladathoz.

A CoinMarketCap friss adatai szerint jelenleg 22 273 kriptovaluta létezik. Mindezek után a digitális eszköz létrehozása tulajdonképpen a legegyszerűbb rész. Az igazi kihívást a token kezelése és a növekedésének elősegítése jelenti.