Hol tart most a bitcoin stratégiai termékké alakulása?
A kormányok és a nemzetközi pénzügyi rendszer szereplői tavaly év végétől kezdve végre elkezdték komolyan venni a kriptovalutákat. A korábban évekig kitartó teljes szkepticizmus és tiltási kísérletek után egyre többen ismerték el, hogy bizony tévedtek, és a kriptovaluták, bár nem fogják olyan robbanásszerűen és felismerhetetlenül átalakítani a pénzügyi világunkat, mint ahogy azt egyesek jósolták, valóban számos problémára kínálhatnak megoldást és az emberek mindennapi pénzügyeinek több területét is jobbá és biztonságosabbá tehetik.
Több kriptovaluta, mint például a BTC és az ETH mára az évszázad, ha nem az egész emberiség jegyzett történelmének egyik legjövedelmezőbb befektetésének bizonyult. Ironikus módon a korábban csak bolondok aranyaként emlegetett BTC az előző év végére, a COVID válság okozta kiszámíthatatlanság és az inflációs félelmek hatására ténylegesen elkezdte elszívni a befektetőket az arany piacáról, mint újonnan megjelent menekülőeszköz.
Számos neves elemző játszott el a gondolattal, hogy a bitcoin, mint a legnépszerűbb kriptovaluta a jövőben akár egy újfajta stratégia tartaléktermékké is válhat, azonban eddig egyik ország központi bankja sem merte meglépni a döntést, hogy hivatalosan is BTC tartalékot képezzen. Bár a BTC-t, mint fizetőeszközt egyre több pénzügyi intézet és vállalat fogadja el, bizonyos valós problémák, különösképpen az extrém volatilitás (amit a napokban ismét újra megtapasztalhattunk) sajnos úgy tűnik, hogy teljesen megakasztotta a BTC nemzetközileg hivatalosan elismert és elterjedt, „elsőrangú” pénzügyi eszközként való elterjedését.
Az „Elsőrangú” / „Mainstream” nemzetközi pénzügyi eszköz kifejezést használva például az aranyra és egyéb univerzális értékkel rendelkező nemesfémekre, a legelterjedtebb fiat devizákra (USD, EUR), államkötvényekre vagy óriásvállalatok részvényeire gondolunk.
Kína, Kína, Kína
A magas árfolyamingadozás mellett jelenleg geopolitikai akadályai is vannak a BTC teljes elfogadottságának. A BTC bányászatot ugyanis olyan mértékben kínai szereplők dominálják, hogy az számos nyugati ország, különösen az USA véleménye szerint már nemzetbiztonsági kockázatot jelent. A kínai politikai környezetet ismerve pedig annak a lehetőségét sem lehet kizárni, hogy ha Kína úgy akarná, akkor a hazai bányászokat egy kalap alá gyűjtve irányítva egy sikeres 51 százalékos támadást is végrehajthatna a BTC hálózaton, hiszen az elméletben szükséges bányászati hash ráta kapacitás megvan hozzá. Egy ilyen támadással önkényes tranzakciókat lehet beépíteni a blokkláncba, vagy már lezajlott tranzakciókat lehet módosítani vagy törölni.
Szenvedve de lépésről lépésre azért alakulnak a megoldások a meglévő problémákra, hiszen a BTC mint valamilyen szintű globális stratégiai eszköz számos előnyt is kínálna. Egyfelől, mivel például a fizikai javaktól eltérően a BTC nem csak bizonyos régiókban fellelhető és koncentrálódó eszköz (mint például az olaj, arany, ritka földfémek stb.), ezért sokkal nehezebb lenne egyes államoknak aránytalan mértékben profitálni az elterjedéséből.
Megint mások szerint pedig a kriptovaluták a hagyományos stratégia termékektől eltérő utat fognak bejárni, egyfajta párhuzamos eszközként, rendkívül fontossá válva, de a hagyományos eszközöket soha ki nem szorítva. Ezt végcélt kitűzve pedig jóval több támogatóval találkozhatunk és egy csapásra csupán a korábbi ellenzők töredékével kell szembenéznünk.
