Jelentés a karanténból: a vírus tovább terjed, a gazdaság haldoklik

Hát megtörtént. Valahogy mindenki számított rá, szombat este mégis mindannyiunkat meglepett a hír, miszerint karanténba kerülünk közel egy hónapra. Az olasz kormány a tartományi elnökökkel, az egészségügyi szakemberekkel és a polgárvédelemmel egyeztetve úgy döntött, hogy április 3-ig lezárja Lombardia tartományát és 14 észak-olasz provinciát, olyan nagy városokkal, mint Padova, Velence, Treviso, Parma, Modena vagy éppen Rimini. Tegnap este pedig újabb sokkoló bejelentés érkezett. Lezárták az egész országot. 

Jómagam Trevisoban élek. Itt eddig nem igazán érződött a vírusa okozta pánik. Senki nem közlekedett maszkban, nem is hallottunk ismerősöktől sem, hogy bárki beteg lenne, így egészen sokkoló volt hallani a híradásokat, miszerint se ki, se be. Úgynevezett védett zóna lettünk. Nemcsak két hetes karantén, hanem az egész országot érintő közel egy hónapos bezárás. Aggódunk a vírus terjedése miatt, hiszen az amúgy jól felszerelt kórházak már nem tudják hova tenni a rengeteg beteget. Az intenzív osztályok elérték kapacitásuk maximumát. Sok helyen átalakították a műtőket intenzív osztállyá, így természetesen nagyon sok előre programozott műtétet elhalasztottak. A kórházak előtt sátrakban tesztelik a betegeket, mert máshol már nincs hely. Minden tiszteletem az egészségügyi dolgozóké, akik 14 órákat dolgoznak, a hét minden napján, 3-4 órás alvással. A vírus pedig úgy tűnik, megfékezhetetlen.

Néhány szó a karanténról

Ha röviden kellene fogalmaznom azt mondanám, hogy létrehoztak egy álkarantént, ami a vírus terjedését megállítani nem fogja, a gazdaságot viszont a földbe döngöli. Jelenleg közel 61 millió ember van bezárva. Az országon belüli közlekedést is korlátozzák, nem csak a ki-és beutazást. A szépségszalonok, uszodák, templomok, múzeumok, iskolák, konditermek zárva vannak. A boltok és bevásárlóközpontok viszont nyitva, habár az utóbbinak szombaton és vasárnap be kell zárnia.

1 méterre másoktól

A bárok, éttermek, cukrászdák, kávézók reggel 6 és este 6 között nyitva vannak, de be kell tartani mindenhol az 1 méteres távolságot. Nevetséges kerülgetésekkel próbálják az emberek betartania a szabályt, ami vagy sikerül vagy nem. A tömegközlekedési eszközök mennek, de ott is az 1 méteres távolságra figyelmeztetnek. Az egész országra kiterjedő korlátozás valószínűleg csökkenti a vírus kijutási esélyét az országból. Az itt élők között viszont ugyanúgy terjedhet tovább. Ezeknek a látszat intézkedéseknek nem sok értelme van. Mire jó a vendéglátó egységek nyitvatartási idejének módosítása is?

A vírus csak éjszaka terjed, reggel 6 és este 6 között nem? A reggeli tömött buszon hogyan lehet az 1 méter távot betartani? Egy buszon utazhat 4-5 ember? Szerencsésebb lett volna teljesen bezárni mindent mondjuk két hétre, mert így nesze semmi, fogd meg jól az egész helyzet. Sok cég kényszerszabadságra küldte a dolgozóit, míg máshol az alkalmazottaknak kötelező felvenni reggel a munkát. Egy közismert háztartási gépeket gyártó cégnél már találtak pozitív összeszerelő munkást, a gyártósor mégsem áll le egy percre sem. Ebben a helyzetben maximum a bébiszitterek járnak jól, akik iránt jelenleg óriási a kereslet. Mivel április 3-ig nincs iskola, a dolgozó szülőknek óriási problémát okoz a gyermek elhelyezése.

1 méteres távolság a bárpulttól. Egy padovai bár alternatív módon oldotta meg a dolgot.

Menni vagy nem menni?

A korlátozás bevezetése számos kérdést felvetett. Hova lehet menni és hova nem? A határozat értelmében engedélyezett a munkába járás, az egészségügyi intézményekben történő kezelések látogatása és vészhelyzet esetén elhagyhatjuk otthonainkat. A kijárást viszont igazolni kell. Az állam közzétett egy letölthető formanyomtatványt, neve autocertificazione, amin fel kell tüntetnünk, hogy milyen okból közlekedünk. A probléma csak az, hogy senki nem tudja, hogy mikor szükséges ezt kitölteni. A városon belüli közlekedést is meg kell indokolni vagy csak a városon kívülit? Ha élelmiszer boltba megyünk, mit írjunk rá, azt, hogy “éhes vagyok”? Elég fejetlenségnek tűnik az egész, hiszem még azt sem tudni, hogy hol lesznek ellenőrzések és hol nem.

Probléma probléma hátán

Mióta a koronavírus megjelent óriási problémákkal küszködnek a cégek. A karantén pedig csak tovább rontott az amúgy is fojtogató helyzeten. A turizmus gyakorlatilag meghalt. A szállodák sorra zárnak be, mivel egyes helyeken a foglalások 80%-át, valahol 100%-át visszamondták. A Padovától délre fekvő gyógyfürdő városok Abano Terme és Montegrotto Terme szellemvárossá váltak, mivel minden turista elmenekült. A hoteleket bezárták, a munkavállalókat utcára rakták. Nem jobb a helyzet a híres tengerparti városokban sem, legyen az a magyarok által is kedvelt Lido di Jesolo vagy éppen Caorle. Sok étterem és bártulajdonos is kénytelen bezárni, hiszen a helyiek néhány kávéjából nem lehet fenntartani egy vendéglátó egységet. A repülőtereken korlátozásokat vezettek be, a trevisoi reptér bezárhat, így az ott dolgozókra sem lesz szükség. Ez “csak” a turizmus szektor, de még ott van az élelmiszeripar, a gépgyártás, a kozmetikai ipar, a ruhaipar és még sok más.

Az olasz bort visszaküldik külföldről, mert az emberek azt hiszik, hogy fertőz. Egy magyar kertészet jelentette, hogy a vásárlók nagy ívben elkerülik az Olaszországból érkező növényeket, mert attól félnek koronavírusosak. Az autógyártás már hetek óta akadozik, hiszen a kínai gyárak leállása miatt, nem jutottak a vállalatok alkatrészekhez. A Fiat emiatt egy gyárában leállította a termelést. Gyakorlatilag az egész export ágazat szenved és sajnos többnyire az emberi ostobaság miatt. Az egy dolog, hogy nem jönnek turisták, de azért bojkottálni az olasz termékeket már egészen szürreális.

A mostani lezárás óriási pofont jelent az országnak. Itália leginkább azon részét bénította meg a járvány, amely az ország motorját jelenti. Lombardiában, Venetoban és Emilia-Romagnaban van a legtöbb fertőzött, ezek a tartományok adják viszont az ország GDP-jének több, mint 50%-át. Iparilag az egyik legfejlettebb területről van szó, itt találhatóak az ország legnagyobb élelmiszeripari, ruházati, autóipari cégei. Minden kisváros rendelkezik komoly ipari parkkal, ahol az egész világon ismert termékek készülnek. Tőlem nem messze olyan közismert vállalatok működnek, mint például a Geox, a Benetton, a De’Longhi, a Lotto Sport, az Electrolux vagy éppen a híres prosecco-t termelő borvidék több száz borászattal.

Elképesztő államadósság és ami mögötte van

Mint az köztudott Olaszország óriási államadósságot görget maga előtt. A 2008-as válság óta sem tudott normálisan talpra állni. Az államadósság többnyire a háború utáni gazdasági boomot követően halmozódott fel. Volt pénz hirtelen mindenre, az állam és az emberek is ész nélkül költekeztek. Épültek az autópályák, gomba módjára nőttek ki a földből az új gyárak, a gazdaság dübörgött. A költekezés viszont akkor sem állt meg, amikor arra már nem volt megfelelő keret. 38-40 évesen nyugdíjba mentek emberek, akik ma már 40 éve nyugdíjasok. Az adósság egyre nagyobb lett és mivel felelősen gondolkodó kormány nem igazán került az ország élére, a helyzet fokozatosan rosszabbodott. Rengeteg az inkompetens állami vezető, a bürokrácia virágzik, a maffia keze még mindig elér egyes területekre. Csókosok kapnak nagy volumenű állami beruházásokat, amelyekért többszörös árat kérnek, mint amennyibe a projekt kivitelezése valójában kerülne.

A munkanélküliség Venetoban és Lombardiában 4-6% körül mozog, délen elérheti a 20-30%-ot is. Korábban a fiatal, 25 éven aluliak körében volt magas a munkanélküliség, most viszont már átterjedt a 30 éven felüliekre is. A cégek gyakornoki szerződésekkel, alkalmi munkavállalói szerződésekkel próbálnak új munkavállalókat találni, sokszor néhány száz eurós bérrel. A nők alapból háttérbe kerülnek, mivel azt feltételezik, hogy házasságot kötnek majd gyermeket vállalnak, így nem kellenek a munkáltatók nagyrészének. A gyermekvállalásból aztán nem lesz semmi, mivel normális szerződés és fizetés nélkül nem jár anyasági támogatás, megfelelő bevétel nélkül pedig az emberek inkább nem alapítanak családot. A társadalom emiatt iszonyúan elöregedett. Nem is csoda, hogy a vírus ennyi áldozatot követelt már, hiszen megszámlálhatatlanul sok az idős, akár 100 éven felüli ember, akik immunrendszere már le van gyengülve és számos alapbetegséggel küzdenek.

Digitalizáció és nyelvtudás hiánya

A most megbénított vállalkozások tudnának megoldást hozni az országnak, de a mentalitásukat valahogy nem sikerül megváltoztatni. Sok ember még mindig a berögzült elvei alapján vezeti cégét, ami 30 éve működött, ma már nem. A digitalizáció terén óriási lemaradások vannak, de millió vállalkozás nem érzi ennek súlyosságát. A mobilinternet kiváló, a vezetékes internet egy tragédia. Normális internetkapcsolat nélkül 2020-ban viszont a cégek nem lehetnek versenyképesek. Sok vállalkozásnak nincs weboldala, a közösségi médián való jelenlétről már ne is beszéljünk.

Ezt pedig fokozza a megfelelő nyelvtudás hiánya és a gyanakvó magatartás. Még északon, főként Milánó környékén az emberek beszélnek idegen nyelveket, de ahogy haladunk délebbre, egyre nehezebb idegen nyelven megszólalni tudó emberrel találkozni. A cégek sokszor sírnak, hogy nem találnak nyelveket beszélő munkavállalót, így nem tudnak versenyképesek maradni a globális piacon. Ha viszont külföldiként jelentkezik valaki, gyanakvással fogadják és inkább esélyt sem adnak neki. Saját bőrömön tapasztaltam nem is egyszer, hogy kellene is az ember, meg nem is. A végén viszont a zárt gondokodásmód kerekedik felül és felveszik az adott állásra valamelyik barát hozzá nem értő gyerekét, mert azt legalább ismerik.

Így telnek a napok, hetek, hónapok a gazdasági növekedés pedig valahogy mindig elmarad. Ezt az amúgy is keservesen döcögő gazdaságot, ahol az egyetlen tényleg jól működő iparág a turizmus, most a földbe tiporja a koronavírus. Nem lehet tudni, hogy ennek a rémálomnak mikor lesz vége. Az pedig csak a jövő zenéje, hogyha vége lesz, hogyan áll talpra az ország egy ekkora zuhanás után. Rengeteg potenciál van az olasz gazdaságban, de ahhoz először a fejekben kellene rendet tenni.