A koronavírus járvány felfedte a gazdasági és politikai rendszer hiányosságait

  • 7
  •  
  •  
  •  

A 2009-es pénzügyi válság előtt elkövetett hibákból nem tanult a globális politika. A gazdasági válság a pénzügyi rendszer számos strukturális problémáját tárta fel, a hibák kijavítása helyett viszont a kormányok ugyanazt a struccpolitikát folytatták mint korábban, amelyek egyértelműen egy újabb válság felé vezettek. Úgy tűnik, hogy a történelem ismétli önmagát és most egy újabb recesszió küszöbéhez értünk.

Nouriel Roubini amerikai közgazdász, aki Bill Clinton kormányának tanácsadói csapatában is dolgozott, most a vészesen közelgő válsággal kapcsolatban fogalmazta meg gondolatait.

Államadósság és elöregedő társadalom

Adósságok és hiány: A COVID-19 válságra adott politikai válasz a költségvetési hiány óriási mértékű növekedését vonja maga után, amely a GDP 10-15%-a is lehet (lásd Olaszország és Spanyolország). Főleg azokban az országokban nagy probléma ez, ahol már korábban is magas volt az államadósság. A háztartások és vállalkozások hónapokig tartó jövedelemkiesése azt jelenti, hogy a magánszektor adósságszintje is fenntarthatatlanná válik, amely tömeges fizetési mulasztáshoz és csődhöz vezethet.

Demográfiai bomba a fejlett országokban: A COVID-19 vírus okozta járvány egyértelműen megmutatta azt, hogy az államoknak sokkal több pénzt kell az egészségügyi rendszerre fordítania. Az egészségügyi ellátás igénybevétele nem lehet luxus, mindenkinek joga van ahhoz, hogy megfelelő ellátásban részesüljön. Bár a fejlett országok egészségügyi rendszerei rendkívül eltérőek és emiatt más finanszírozási módokkal rendelkeznek, az országok társadalma elöregedő, így még több kiadással kell számolni.

Növekvő deflációs kockázat: A recesszió miatt elképesztő mértékű lassulásra kell számítani. Tömeges munkanélküliség alakul ki. A fel nem használt vagy el nem adott áruk felhalmozódnak és egyes termékek ára összeomolhat úgy, mint az olajé. Ez növeli a fizetésképtelenség kockázatát is.

Deglobalizáció a láthatáron

Valuta leértékelődése: Ahogy a központi bankok megpróbálják leküzdeni a deflációt és elhárítani a kamatlábak emelkedésének kockázatát, a monetáris politika is megváltozik. Rövid távon a defláció elkerülése érdekében a kormányoknak monetáris költségvetési hiánnyal kell számolniuk. Az idő múlásával azonban a gyors deglobalizáció és a megújult protekcionizmus miatt fellépő állandó negatív ellátási sokkok stagflációt (magas infláció, lassú gazdasági növekedés, magas munkanélküliség) okoznak.

A gazdaság tágabb értelemben vett digitális zavara: Mivel emberek milliói veszítik el a munkájukat vagy keresnek kevesebbet. Ezzel tovább növekednek a vagyonbeli különbségek a társadalmi osztályok között. A vállalatok áthelyezik a termelést olyan országokba, ahol alacsonyabb bérköltségekkel tudják ugyanazt a munkát elvégeztetni. Felgyorsítják az automatizálás bevezetését, nyomást gyakorolva a bérekre. Ezzel azonos időben nő az idegengyűlölet, felerősödnek a nacionalista eszmék.

6. Globalizáció csökkenése: A világjárvány miatt a legtöbb ország arra törekszik, hogy megvédje a hazai vállalatokat és azok munkavállalóit a globális problémáktól. A pandemiát követő világot az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a munkaerő, a technológia, az adatok és információk mozgásának szigorúbb korlátozásai fogják jellemezni. Erre lehet számítani a gyógyszeriparban és az élelmiszeriparban is, ahol a kormányok kiviteli korlátozásokat vezetnek be a válság kezelésére. Magyarország például megtiltotta a hidroxi-klorokin hatóanyagú gyógyszerek exportját.

A demokráciának annyi

Úgy tűnik, hogy a demokrácia kezd eltűnni a fejlett országokból. A populista vezetők gyakran profitálnak a tömeges munkanélküliség okozta kétségbeesésből és az egyre növekvő egyenlőtlenségből. A fokozott gazdasági bizonytalanság jó táptalajt biztosít a külföld és a világ gyűlöletéhez. A kékgalléros munkavállalók és a középosztály egyes csoportjai fogékonyabbak lesznek a populista retorikára, különösen a migráció és a kereskedelem korlátozására irányuló javaslatokkal kapcsolatban.

A járvány felerősítette a Kína és az Egyesült Államok között lévő ellentétet. A Trump kormány minden megtesz azért, hogy Kínát hibáztassa a világjárványért. Kína kormánya viszont azzal érvel, hogy az USA arra törekszik, hogy megakadályozza az ázsiai ország konfliktusoktól mentes gazdasági növekedését. A diplomáciában felmerülő nézeteltérések új hidegháborús hangulatot idéznek elő az USA és Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea között.

A koronavírus járvány egy teljesen új megvilágításba helyezte a gazdasági válság fogalmát. Az ismétlődő járványokat (HIV az 1980-as években, SARS 2003-ban, H1N1 2009-ben, MERS 2011-ben, Ebola 2014–16-ban) alapvetően az állandó spórolás okozta. Az egészségügyi ellátás nem megfelelő finanszírozása rányomta a bélyegét az egész gazdaságra.

A COVID-19 kitörése óriási vihart kavart a már amúgy is megtépázott gazdaságokban. A mostani helyzet viszont arra ösztönözhetné a világ politikusait, hogy egy sokkal befogadóbb, együttműködőbb és stabilabb rendszert alakítson ki, ahol minimalizálni lehet a problémákat és ezzel együtt a veszteségeket is.


  • 7
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.