Így vált Líbia a világ egyik titkos Bitcoin-bányászati központjává
Líbia neve általában nem a technológiai innováció vagy a kriptovaluták kapcsán kerül szóba. Az országot inkább az olaj, a politikai instabilitás és a folyamatos áramkimaradások jellemzik. Mégis, az elmúlt években Líbia meglepő módon felkerült a Bitcoin-bányászat globális térképére – nem kis részben a világ egyik legolcsóbb elektromos áramának köszönhetően. A jelenség mára súlyos terhet ró a nemzeti energiahálózatra, miközben a hatóságok egyre keményebb fellépést tanúsítanak az illegális bányászokkal szemben.
A „szinte ingyenes” energia gazdaságtana
Líbia bányászati fellendülésének hátterében az ország mesterségesen alacsonyan tartott energiaárai állnak. Egyes becslések szerint az áram mindössze 0,004 dollárba kerül kilowattóránként, ami globális viszonylatban is szinte példátlanul olcsó. Az állami támogatások és a torz energiapolitika következtében a lakosság és az ipar gyakorlatilag szimbolikus összeget fizet az áramért – miközben a hálózat romokban van, az ország rendszeres áramszünetekkel küzd.
A kriptobányászok számára ez maga a paradicsom. Olyan gépeket, amelyek Európában vagy az Egyesült Államokban már elavultnak számítanak, Líbiában még mindig nyereségesen lehet működtetni. A külföldről behozott, használt ASIC gépek így is képesek profitot termelni, amennyiben a villamos energia szinte semmibe sem kerül. Ennek köszönhetően az ország 2021 körül a globális Bitcoin-hashráta 0,6%-át adta – ezzel nemcsak minden arab és afrikai országot megelőzött, hanem néhány európai gazdaságot is.
A föld alatti iparág: gyárakból lett bányafarmok
A líbiai bányászati tevékenység nagyrészt az árnyékgazdaság része. Bengázi, Miszrátá és Tripoli környékén elhagyott gyárépületekben, raktárakban vagy megerősített telephelyeken működnek a titkos farmok. Az egyik legismertebb esetben a hatóságok Zliten városában egy acélgyárat lepleztek le, ahol kilenc személy három év börtönbüntetést kapott, miután bányászgépeket üzemeltettek a gyár elektromos hálózatára kötve.
A hatóságok az elmúlt években több hasonló akciót hajtottak végre:
- 2024-ben Bengáziban több mint 1000 bányászgépet foglaltak le, egy olyan központban, amely havonta mintegy 45 000 dollárt termelt.
- 2023-ban több mint 50 kínai állampolgárt tartóztattak le, akik ipari méretű bányafarmokat üzemeltettek, állítólag 100 000 géppel.
Egyes bányászok annyira félnek a lebukástól, hogy cementtel fedik le a berendezések hőtermelő részeit, így a hőkamerás felderítéssel sem lehet könnyen kiszúrni őket.
Ez is érdekelhet: Oroszország rejtett exportcikke: a bitcoin bányászat már a rubelt is mozgatja
Jogi szürkezóna: tiltott, de nem egészen illegális
Líbia központi bankja már 2018-ban figyelmeztette a lakosságot, hogy a kriptovaluták használata „illegális és veszélyes”, ám a bányászatra vonatkozóan soha nem született egyértelmű tiltó törvény. Ez a jogi ellentmondás teret engedett a bányászoknak, akik azóta is a „törvény és a káosz” határán működnek.
Bár a gazdasági minisztérium 2022-ben betiltotta a bányászeszközök importját, a gépek továbbra is bejutnak az országba a fekete- és szürkepiacon keresztül. A kriptobányászok így formálisan nem a Bitcoin miatt kerülnek börtönbe, hanem illegális áramhasználat, csempészet vagy adóelkerülés miatt.
Ez a bizonytalan jogi környezet tökéletes táptalaja annak, amit a szakértők „szabályozási arbitrázsnak” neveznek: amikor egy tevékenység sem engedélyezett, sem tiltott, ezért a vállalkozók addig működnek, amíg el nem kapják őket.
A hálózat összeomlása: amikor a bányászok és a kórházak ugyanarról a hálózatról kapják az áramot
Líbia energiahálózata már évek óta a túlélés határán egyensúlyoz. A GECOL (General Electricity Company of Libya) szerint az országban az előállított energia 40%-a elvész, mielőtt elérné a fogyasztókat – a lopások, a háborús károk és a műszaki hibák miatt.
Ebben a helyzetben a Bitcoin-bányászat egy újabb hatalmas terhet ró a rendszerre. A becslések szerint a bányászfarmok az ország éves áramtermelésének akár 2%-át is elhasználják. Ez elsőre kevésnek tűnhet, de egy olyan országban, ahol a lakosság napi 10-12 órás áramszünethez van szokva, minden megawatt számít.
A közvéleményben egyre nagyobb az elégedetlenség: miközben a lakosság sötétben ül, a bányászok államilag támogatott, gyakorlatilag ingyenes energiával termelnek magánprofitot.
Szabályozni, adóztatni vagy felszámolni?
A líbiai kormányon belül sincs egységes álláspont. Egyes közgazdászok szerint az államnak legalizálnia és adóztatnia kellene a kriptobányászatot, ezzel bevételt és munkahelyeket teremthetne. Mások viszont attól tartanak, hogy az iparág túl mélyen kapcsolódik az áramlopásokhoz, csempészethez és pénzmosáshoz, így csak tovább rontaná az ország nemzetközi megítélését.
Az viszont biztos: a kriptobányászat nem tűnik el magától. Amíg az energia ennyire olcsó, és a törvény nem egyértelmű, Líbia továbbra is vonzó célpont marad a bányászok számára – még ha ez a kórházak és iskolák rovására is történik.