Mi a probléma a magyar befektetői mentalitással?
A magyar befektetői mentalitás sajátos és mélyen gyökerezik a történelmünkben, amit többek között a társadalmi-gazdasági problémákra is ki lehet vetíteni. Az elmúlt évtizedek eseményei, valamint az egyes generációk életútjai erőteljesen befolyásolják a pénzügyi döntéseket, amiket első sorban az otthonról hozott minták alakítanak, nem pedig az iskolában vagy az interneten tanultak. Kockázatvállalási hajlandóság tekintetében a magyar emberek rendkívül kockázatkerülők, és inkább a biztos, stabil lehetőségeket választják, mintsem a kockázatos, ugyanakkor jövedelmezőbb alternatívákat.
Ez a választás azonban nemcsak a pénzügyek területén, hanem az élet minden más aspektusában megnyilvánul: a magyar emberek jobban félnek a veszteségtől, mint amennyire vágynak a potenciális nyereségre. De mégis milyen társadalmi és gazdasági traumák állnak e mögött a gondolkodás mögött?
Történelmi és társadalmi traumák
Az „örök vesztes” magyar társadalom döntéseit nemcsak a befektetések, hanem az élet minden területén többnyire a múltbeli traumák és a potenciális félelmek határozzák meg. Nemcsak az elmúlt évtizedek, hanem az elmúlt évszázadok is tele voltak olyan eseményekkel, amelyek hatására kialakult egy kockázatkerülő, inkább a biztosra törekedő minta, ami a modern gazdasági mentalitás gyökereit is adja.
Az elmúlt évtizedekben a szocializmus árnyéka, a rendszerváltás körüli bizonytalanságok, az állami megtakarítások elvétele és a nagy port kavaró pénzügyi csalások olyan nyomot hagytak a magyar emberekben, melynek következtében az átlagember elvesztette bizalmát mindennel és mindenkivel szemben, beleértve a bankokat, a vagyonkezelőket, az államot és ami a legrosszabb, saját magukat, saját rokonaikat és barátaikat is. A magyar befektetői mentalitás – vagy inkább annak hiánya – leginkább azt követi, amit az előttünk lévő generációk is csináltak: felhalmozunk a rosszabb időkre, amik lehet soha nem jönnek el.
A szocializmus árnyéka
A szocializmus idején a gazdaságot központilag irányították, a magántulajdon és a szabadpiac lehetőségei jelentősen korlátozottak voltak. Az emberek nem tanulhatták meg a befektetés alapjait, mivel nem voltak elérhetőek a piaci alapú eszközök, és a bankrendszer kínálata is meglehetősen silány volt.
A pénzintézetek bizalmassága is kérdéses volt, hiszen a rendszer alatt a megtakarításokat nem lehetett szabadon elérni vagy kamatoztatni, így a magyar emberekben a pénzhez való viszony egészen más volt: a cél az volt, hogy megőrizzék a vagyont titokban, amiről senki sem tud, nem pedig növelni azt. Nem egy háztartásban a mai napig előfordulnak olyan esetek, hogy az egyes rokonuk nemhogy nagyságrendre nem tudnak párjuk megtakarításáról, hanem annak létezéséről sincsen fogalmuk. A ne bízz senkiben mentalitás tehát a baráti és családi kapcsolatokra is rányomta a bélyegét.
Magánnyugdíjpénztárak elvétele
Az 1998-as évek végén a magyar állam számos fiatal és középkorú polgár számára biztosított magánnyugdíjpénztári lehetőséget, ám 2011-ben az Orbán-kormány az egész rendszert államosította, és a pénztárak megtakarításait a központi költségvetésbe vonták.
Ez nem csupán a pénzügyi stabilitás érzését rombolta le, hanem egy erős bizalmi vákuumot is teremtett, amely még inkább elmélyítette a magyarokban a pénzintézetekkel és a hosszú távú befektetésekkel kapcsolatos félelmet. Az emberek úgy érezhették, hogy egy nehezen megkeresett pénz, amelyet meg akartak őrizni, egyszerűen elvehetik tőlük.
Pénzügyi botrányok
Általánosságban a rendszerváltás utáni pénzpiaci eseményekről elmondható, hogy Magyarországon vadnyugat uralkodott. Az olyan esetek, mint a devizapiaci összeomlás és a 2008-as gazdasági válság mellett a magyar emberek megtakarítását olyan események tizedelték meg, mint a Questor-botrány, a Buda-Cash összeomlása, valamint a Bróker Marcsi és a hozzá hasonló piramisjátékot felépítő csalók.
Ezek az események nemcsak, hogy hatalmas pénzügyi veszteségeket okoztak, hanem a befektetői közönség egy jelentős részében örökre megölte a bizalmat. A magyar ember mindig, amikor egy új lehetőséget kapott, hogy kezdjen valamit nehezen összekuporgatott megtakarításával, azt ilyen vagy olyan formában, de elvesztette, így maradt a párnahuzatba való tuszkolás és a bankszámlán való kuporgatás.
Készpénz-beállítottságú társadalom
A magyar társadalom készpénz-orientáltsága az egyik probléma, amely megnehezíti a pénzügyi tudatosság beépülését a mindennapokba. A kkv-szektorban uralkodó uram-bátyám rendszer és a mai napig fennálló borítékozás, valamint az alacsony kamatszintek és az inflációs nyomás sok magyar számára azt üzenik, hogy a pénzbiztonságot leginkább ilyen formában lehet elérni, míg a modern pénzügyi megoldások a digitális pénz jelenlétét igénylik.
A bankok és a brókercégek gyakran pont emiatt nem képesek megtartani ügyfeleiket, hiszen amellett, hogy sokan tartanak a rejtett díjaktól, a tranzakciós költségektől és a bonyolult szabályozásoktól, nem vagyunk urai saját pénzünknek, nincs ott velük, ez pedig bizonytalanságra ad okot a legtöbb emberben.
Szintén a bizalmatlanságot növeli azonban az, hogy a pénzügyi szektor a bizonytalan környezet miatt gyakran nem képes teljesíteni az ígéreteket, az emberek pedig sok esetben csalódnak a különféle alapokban, bankokban, vagy vagyonkezelőkben.
A vagyonkezelői alapok problémája
A magyar vagyonkezelő alapok, beleértve a vezető pénzintézetek, mint az OTP, a K&H, vagy az Erste, szolgáltatásait, gyakran nem azt az értéket nyújtják, amit hirdetnek. Az alapok hiába ígérnek mondjuk defenzív, vagy zöld csomagot, a befolyt összeg gyakran egy közös alapba kerül, melyet utána jelképesen visszaosztanak. Mivel ez egy bonyolult folyamat, az átlagembernek pedig fogalma sincs arról, hogy egyes szektorokban mi a valóság, könnyedén bedől a kellemesen hangzó hirdetéseknek.
Egy másik probléma a magyar vagyonkezelők piacán, hogy az alapok átláthatatlanok, nem teljesítik az ígért hozamot, és magas költséget számolnak fel a szerény teljesítményre is. A magyar piac méretéből adódóan nem is ez a prioritás, hanem a kezelt vagyon méretének a növelése.
Szintén nehéz optimistán hozzáállni a magáncélú befektetésekhez, ha a legnagyobb magyar vagyonkezelőtől azt hallja az ember, hogy a gazdaság lelassulását és a növekvő bizonytalanságot várja. Bár többek között a HOLD Alapkezelő és a Concorde is kiváló szakmai irányítás alá esik, nem megfelelő reklám, ha például Zsiday Viktortól, az ország egyik legismertebb magyar elemzőjétől azt hallja az ember csak, hogy a vég közeleg. Az ilyen típusú vészjóslások nem feltétlenül segítik elő a magyar befektetők piacra lépési kedvét, és inkább a pénzügyi eszközökkel szembeni bizonytalanságot erősítik úgy, hogy például az S&P 500 amerikai részvényindex az elmúlt öt évben megduplázta értékét.
Az OVB és társai
Az OVB-hez hasonló biztosítási társaságok szintén a magyar emberek tudatlanságára építenek. A 2010-es években népszerű szolgáltatás során gyakran szakképzetlen, fiatal ügynökök, kifejezetten magas díjakkal és alacsony hozamokkal csábították az embereket saját jutalékuk növelése céljából.
Bár ez a fajta túlkínálat az évek során visszaszorult, a magyar társadalom hajlamossá vált minden fajta pénzügyi szolgáltatást és információt összemosni a frissen érettségizett, sablon szöveget betanuló, képzetlen ügynökök által képviselt értékekkel.
A veszteségelkerülő, készpénz-orientált társadalom áttörése
A fent említett folyamatok és a pénzügyi piacokon tapasztalt csalódások hatására a magyar társadalomban nem játszódik le olyan forgatókönyv, amely csökkentené a készpénz-orientáltságot. Az átlagember számára a biztos rossz a bizonytalan jóval szemben, valamint a veszteségelkerülés filozófiája mindig erősebb lesz, mint a potenciális nyereség, ezt pedig társadalmi szinten valószínűleg soha nem sikerül majd legyőzni.
Egyéni szinten azonban az apróbb sikerek, valamint az egyéni tanulás hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kellő utánajárással és alapos felkészültséggel hosszú távon győztesen kerüljünk ki a pénzügyi inkvizícióból.
A Z generáció lehetősége
Ezt a sikert társadalmilag talán a Z generáció mozdíthatja el egyedül, ugyanis ez az a generáció, ami az internettel, az online bankolással és a digitális eszközökkel együtt született. A mai fiatal felnőttek már magabiztosan használják okostelefonjukat, értik az alkalmazások működését, ennek köszönhetően pedig könnyedén hozzáférnek az online brókerszámlákhoz, ezzel együtt pedig korosztályuk legnépszerűbb eszközeihez is – a kriptovalutákhoz.
A Z generáció kockázatvállalása egy új dimenziót nyithat meg, ahol már nem a készpénz, vagy a számlapénz lesz az uralkodó eszköz, hanem a bitcoin, az ethereum, vagy a solana. Ez a generáció megtakarításait már tarthatja többek között euróhoz vagy amerikai dollárhoz kötött stabilcoinban, amivel pillanatok alatt kereskedhetnek akár egymással, akár a globális piacokkal, az itt elért sikerek pedig kizárólag saját maguktól függenek.
A befektetői mentalitás elsajátítása
Ahhoz, hogy levetkőzzük a magyar társadalom befektetési problémáit, először azt kell belátnunk, hogy a számunkra legjobb döntéseket, a mi időtávunkon kizárólag mi magunk tudjuk meghozni, nem pedig pénzintézetek. Mi vagyunk tisztában önmagunk céljaival és kockázattűrő képességeinkkel, ugyanakkor ennek felismerésére megfelelő időt és energiát kell fektetni.
A saját érdekeink és céljaink szolgálata érdekében szükséges, hogy egyre tudatosabban közelítsünk a pénzügyi döntésekhez. A digitális világ ma már rengeteg forrást és lehetőséget kínál, hogy önállóan tájékozódjunk, tanuljunk és építsük fel pénzügyi portfóliónkat. Akik képesek kiszűrni a pénzügyi átveréseket, akik értékelik a hosszú távú, stabil befektetéseket, és akik nem várják, hogy a pénzügyi szolgáltatók megoldják helyettük a problémáikat, azok lesznek azok, akik kilépnek a magyar „készpénz-orientált” mentalitásból.
A legfontosabb, hogy ne hagyjuk, hogy mások helyettünk döntsenek pénzügyeinkről, hanem vállaljunk felelősséget, és tartsuk kezünkben a gyeplőt. Még ha nem is érdekel minket a pénzügyi világ, mégis nekünk kell a legjobban tudni, hogyan szolgálhatjuk a saját érdekeinket, hogy hosszú távon sikeresebbek legyünk. Ahogy a világ pénzügyi piacai is folyamatosan változnak, úgy nekünk is alkalmazkodnunk kell a modern pénzügyi eszközökhöz és a biztonságosabb, fenntarthatóbb megoldásokhoz. A jövő a tudatos, saját döntéseinkkel történő pénzügyi tervezésben rejlik.