Mi az oka annak, hogy már nem az aranystandardra épül a pénzügyi rendszerünk?
Szinte nincs olyan év, hogy a világgazdaság történései ne helyezzék ismét a figyelem középpontjába az aranystandardot és az arról folyó vitákat. Végül is miért ne? Az arany csillog és értékes, az emberek pedig a mai napi odavannak érte.
Az aranystandard nem mást jelent, minthogy egy adott ország valutáját egy bizonyos mennyiségű arany meglétéhez kötik. Ez azt is jelenti, hogy ha rendelkezem bizonyos mennyiségű pénzzel, akkor a jegybankban azt bármikor megegyező értékű aranyra tudom váltani.
Az aranystandard története
A nemesfém fizetőeszközként való használata ősi történelmünkben gyökerezik. A múltban jellemzően aranyat használtak kereskedésre és a háborúk finanszírozására. Az embereket valamiben ki kellett fizetni a munkájukért és a termékükért, illetve az adót is egy szabványosított (standard) egységben kellett beszedni az igazságtalanság elkerülése érdekében. Egy olyan eszközre volt szükség, amely felcserélhető és „belső értékkel” rendelkezik. Az arany egy jó választásnak tűnt, mivel korlátozott készlettel rendelkezik, és valljuk be, meggyőzően is néz ki. A különböző országok számára így nem volt kérdés, hogy a nemesfémet teszik pénzrendszerük alapkövévé.
Ahogy azonban fejlődött a gazdaság, az arany értéke is egyre drágult, nehézkesebbé vált a tárolása és a kisebb egységekre bontása. Ekkor jött az elképzelés: nem szükséges fizikailag arannyal rendelkeznem, elég ha a bank egy tanúsítvánnyal igazolja, hogy tárolják a megfelelő mennyiségű nemesfémet. A fizetés tehát jogilag továbbra is aranyban történt, de fizikailag tanúsítványokkal, bankjegyekkel valósult meg.
Ez alól az Egyesült Államok sem volt kivétel. A kereskedelmi bankokoknam és a Federal Reserve-nek mind-mind meghatározott aranykészlettel kellett rendelkezniük. Annyi aranyat kellett a széfjükben tárolni, amennyi megfelelt a kibocsátott pénz mennyiségének.
„Minden egyes, a Federal Reserve által kibocsátott dollár után a banknak 40 dollárcentnyi arannyal kellett rendelkeznie az alagsori széfjében” – fejtette ki David Wheelock, a Fed alelnöke és helyettes kutatási vezetője. Nem véletlenül hívják így: Federal Reserve, ami magyarul annyit jelent, szövetségi tartalék.
A rendszer jól működött, egészen addig, amíg be nem ütött a nagy gazdasági világválság. Az emberek, ahelyett, hogy a bankokban helyezték volna el az aranyat, elkezdték otthon felhalmozni. Ez globális aranyhiányhoz vezetett. Az országok gyakorlatilag kifogytak az aranykészletből, ez pedig szükségszerűen az aranystandard megszűnéséhez vezetett. Az Egyesült Államok 1933-ban szüntette meg ezt a fajta pénzrendszert a belföldi tranzakciók esetén, a nemzetközi fizetések esetén pedig 1971-ben ért véget az amerikai aranystandard.
Miért nem térünk vissza a múlthoz?
Az aranystandard „újkori” bevezetése mellett sokan érvelnek, a felmerülő problémák miatt azonban ezt manapság igencsak nehéz lenne megoldani.
Ez a pénzügyi rendszer ugyanis nem garantál fiskális és gazdasági stabilitást, miközben mind környezeti, mind pénzügyi tekintetében komoly költségeket jelent. Az arany készlete ezenfelül nem korlátozott, bármikor megtörténhet, hogy valahol komoly aranylelőhelyre bukkannak, amely a nemesfém árára is hatással lehet.
„Az Egyesült Államok rengeteg aranyat bányászik, de nem mi vagyunk a legnagyobb előállító” – mondta Wheelock. „A nagy aranyellátóknak nagyobb befolyásuk lenne a monetáris politikánk fölött, így nincs ok a[z aranystandard] bevezetésére, mivel anélkül tudjuk élvezni az előnyeit és elkerülni a hátrányait, hogy aranystandardot használnák.”
Aki még ezek után is tündérmesének gondolja, hogy az aranystandard véget ér, az próbáljon meg bemenni a jegybankba, és aranyra váltani a pénztárcájában lévő forintbankjegyeket. Egyébként meg elég egy pillantást vetni az aranystandard idejéből származó bankjegyekre, amelyek valójában aranytanúsítványok voltak, illetve egy mai, 21. századi egydollárosra:
Kapcsolódó cikkünk:
