Miért nyerhetett Olaszországban a szélsőséges nézeteiről híres Giorgia Meloni?

A jobboldali Giorgia Meloni nyerte az olaszországi választásokat. Sokaknak nem tetszik a szavazás eredménye, külföldön mind a sajtó, mind pedig az emberek értetlenül állnak az olaszok voksa mellett. Vajon miért szavazott az olasz nép egy Európában igen megosztó pártra és hogyan nyerhetett ekkora fölénnyel a jobbközép Olaszországban?

A korábbi jóslatoknak megfelelően a tegnapi olasz választásokon jobboldali győzelem született. Bár sokan abban bíztak, hogy a baloldalnak sikerül legalább a déli tartományokban sikert aratniuk, úgy tűnik, a számításaik nem jöttek be. Mindössze a nápolyi Campania tartományt sikerült az 5 csillag mozgalomnak (Movimento 5 stelle) bevennie (szenátus), a többi tartományban aratott a jobbközép, azon belül is Giorgia Meloni Fratelli d’Italia (Olaszország Fivérei) pártja. Ezzel Meloni lehet Olaszország első női kormányfője, amelyet már most sokan igen rossz szemmel néznek. Több brit, de még török lap is a “női Mussolini-nek” nevezte Melonit, aki egyesek szerint komoly változást hozhat nemcsak az olasz, hanem az európai politikába is. Na nem biztos, hogy pozitív értelemben.

Na de miért szavaztak az olaszok egy jobboldali, szélsőséges nézeteket valló pártra?

Mint évek óta Olaszországban élő magyar, azt kell, hogy mondjam, azért szavazott az olaszok többsége Melonira, mert egyszerűen nincs jobb alternatíva. Az államadósság gigantikus méretűvé növekedése, a munkanélküliség, az elszálló energiaárak, a COVID-19 járvány alatt hozott elhibázott döntések, az egymást váltogató miniszterelnökök és az évek óta tartó szerencsétlenkedés betette a kaput az olaszoknál. Az elmúlt tíz évben hét miniszterelnököt “fogyasztott el” az ország, akik vagy baloldaliak voltak, vagy függetlenek, de baloldali érzelműek. Az átlagos hétköznapi ember azt látta, hogy az ország élére újra és újra más kerül, de fontos döntéseket, reformokat nem hoz senki. Az egyhelyben toporgás pedig sok olasznál mostanra kiverte a biztosítékot. Évek, de inkább évtizedek óta fennálló problémákat nem sikerül az országban megoldani, teljesen mindegy, hogy ki kerül pontosan Olaszország élére.

Az államadósság mostanra átlépte a 2770 milliárd eurót, ami rekordnak számít Olaszország történetében, ez pedig igen sebezhetővé teszi az országok a kötvénypiaci eladásokkal szemben. A munkanélküliség kérdése évtizedek óta megoldatlan. A déli tartományokban brutális, kétszámjegyű a munkanélküliségi ráta miatt a fiatalok tömegével jönnek az északi tartományokba vagy menekülnek külföldre. Sok dolgozó olaszt ugyanakkor az bosszant, hogy a Giuseppe Conte vezette kormány 2019-ben bevezetett a feltétel nélkül alapjövedelmet, olaszul csak reddito di cittandinanza-t, ami sok tartományban arra buzdította az embereket, hogy munka helyett inkább otthon tespedjenek. Mostanra a munkáltatók több helyen, főleg alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő pozíciókra egyszerűen nem találnak embert, hiszen ki dolgozna 1000 euróért, ha kb 800 eurót kap az államtól, és ehhez nem kell még az ágyból sem kikelnie. Rengeteg visszaélés is történt ezzel kapcsolatban, de persze a kérvények alapos kivizsgálására nincs normális számú állami aparátus, ezért boldog-boldogtalan kap ingyen pénzt, holott nem is jogosult rá.

A dolgozó olasz nem halad ötről a hatra

A dolgozó olaszok viszont attól szenvednek, hogy nincsenek normális munkaszerződések (néhány hónapra szóló vagy gyakornoki), a jövedelmük pedig évek óta változatlan. A szociális háló gyalázatos, a családok semmilyen komolyabb juttatást nem kapnak, ha gyermeket nevelnek. Létezik ugyan a dolgozó nőknek 5 hónapra járó anyasági segély és a baba születése előtt némi támogatás, ez sajnos nem elég ahhoz, hogy gyermekvállalásra ösztönözze a fiatalokat, és megoldja az ország legnagyobb problémáját: az elöregedést. Bár bevezették tavaly az ún. assegno unico-t – ami nagyjából a magyar családi pótléknak felel meg – ennek az összege a család jövedelme és vagyoni helyzeti alapján változik. Olyan alacsonyan húzták meg a jövedelemhatárt, hogy egy olyan családban, ahol mindkét szülő dolgozik, a jövedelmük viszont minimális, nyomorult 50 euróval szúrják ki a szemüket, ami Olaszországban egyenlő a nullával.

A bürokrácia virágzik, az állami hivatalok tele van feladataikat ellátni képtelen emberekkel (nem tudják, hogy Magyarország uniós tagállam, ezért vízumot és tartózkodási engedélyt kérnek), minden ügynek külön hivatala van, ebből pedig az következik, hogy egy átláthatatlan rendszer telepszik rá mindenre, ami olyan mélyen gyökerezik, hogy csak drasztikus lépésekkel lehetnek kiírtani.

Ha az olaszok az anyagi problémáik miatt panaszkodnak kapnak különféle idióta bónuszokat (lásd. bónusz elektromos roller, bónusz bicikli, bónusz elektromos autó), ami viszont csak arra jó, hogy az állam újabb milliókat szórjon el ostobaságokra, az emberek mindennapi gondjai viszont ezektől nem lesznek megoldva.

A pandémia csak olaj volt a tűzre

A koronavírus-járvány alatt hozott elhibázott intézkedések, például a lezárások, nagyon komoly csapást mértek vállalkozók ezreire, amely miatt sokan végleg bezártak, mások a dolgozóik létszámát csökkentették. Még a pandémiának vége se lett, már újabb pofont kaptak az emberek. Jött az energiaválság, a brutális, a cégeknél akár több százezer eurós gázszámlák, amit foghatunk az orosz-ukrán háborúra, de nem csak ez az oka. Már tavaly decemberben és idén januárban is elképesztő összegű számlák érkeztek családoknak, cégeknek egyaránt, holott akkor még háborúnak híre-hamva nem volt.

Az olasz persze alapvetően toleráns és megértő, de mikor azt kell eldöntenie, hogy eszik vagy a rezsit fizeti ki, bizony nála is elgurulhat a gyógyszer. Főleg akkor, mikor azt olvassa, hogy az idei év első negyedévét 7,3 milliárd nettó nyereséggel zárta az olasz energiavállalat, az ENI.

És akkor jön még a hab a tortára: a migráció. Az olaszok elfogadók. Nem számít a bőrszín, a nemzetiség, a vallás, mindenkivel toleránsak, de azért a jóindulatnak és türelemnek is van egy bizonyos határa. A kontrollálatlan bevándorlás mindennapi téma az országban. Aki azért jön ide, mert jobb életet szeretne magának, a családjának és persze ezért ami tőle telhető mindent megtesz, az előtt nyitott ajtók állnak. De aki csak azért érkezik, hogy a kultúrát nem elfogadva, a szabályokat nem betartva, a dolgozó társadalom nyakán élősködve henyéljen, azt természetesen az olaszok sem nézik jó szemmel. És sajnos, nem kevés olyan személy jön az országba, aki a visszaél az állam és az olaszok bizalmával. Ez pedig oda vezetett, hogy most már az átlag polgárok kérik, hogy valamilyen kontrol, szelektálás legyen, mert ennek így nem lesz jó vége. Amikor egy segélyekből élő bevándorló márkás ruhában a legújabb iPhone-nal a kezében mászkál az utcán, miközben az olasz nyugdíjas mellette a kukába dúr, aki mindenki fejében felmerül néhány kérdés, legfőképpen az, hogy ez helyén van-e így.

A gazdasági probléma megoldása az első?

Ez a bizalmatlanság, keserűség, egyhelyben toporgás vezetett odáig, hogy tegnap egy jobboldali párt aratta le a babérokat, hiszen az olaszok változást szeretnének.

Meloni-t többnyire szélsőséges nézetei miatt kritizálják. Többekben amiatt kelt visszatetszést, mert még sok évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy szerinte Mussolini jó politikus volt. Mindent, amit tett, Olaszországért tette. Az elmúlt ötven évben nem volt hozzá mérhető.

A bevándorlással szemben sokszor brutális kijelentései miatt Meloni-t az unió több nyugati tagállama megveti. Sokan emellett arra hívják fel a figyelmet, hogy kormányzása alatt a nők jogait komolyan megnyírbálhatják az országban, ezért a különböző, nők jogaival foglalkozó szervezetek is csúnyán néznek rá. Úgy tűnik azonban, hogy ezek mégsem tántorították el az embereket attól, hogy rá voksoljanak. Az olaszok arra hivatkoznak, hogy elődeivel ellentétben Meloni-nak legalább komoly terveinek vannak és Olaszország gazdasági problémáit szándékozik az előtérbe helyezni. Ez pedig úgy tűnik, zene volt a csalódott olaszok füleinek.