Egy örökség kifulladása – kipukkan a Soros-birodalom lufija
Soros Györgyöt évtizedek óta két dologról ismeri a világ: pénzt keresett, és azt politikai befolyásra költötte. Az elmúlt években azonban birodalma irányítását átadta fiának, Alexnek, aki eddig egyik területen sem tudott maradandót alkotni.
A magyar származású pénzügyi nagyágyú ma tölti be a 95-öt – ritka életkor, ritka életmű. E különleges alkalomból nemcsak a világgazdaságban és politikában hagyott nyomait idézzük fel, hanem azt is megnézzük, miként viszi tovább a stafétát a „trónörökös”, és hogy az örökség mennyire marad becses… vagy épp vitatott.
Pénz és befolyás – így épült a birodalom
A milliárdos fia, Alex elsőként a családi pénzügyi renomét ásta alá. Soros annak idején „az ember, aki megtörte az angol jegybankot” néven vált legendává, miután egyetlen nap alatt 1 milliárd dollárt keresett egy ügyes devizapiaci arbitrázsüzlettel.
Alex viszont inkább „az ember, aki megtörte a Soros-bankot” címet érdemelte ki. 2021 decemberében 2 milliárd dollárt fektetett be a Rivian nevű elektromosautó-gyártó részvényeibe, darabonként 70 és 100 dollár közötti áron — ez volt a Soros Fund Management egyik legnagyobb egyszeri üzlete.
Egy év múlva a Rivian papírjai már csak 18 dollárt értek, a pozíciót pedig több mint 1 milliárdos veszteséggel zárták. A Soros-alapkezelő jelenlegi teljesítményét az amerikai HedgeFollow portál 1 csillagra értékeli az 5-ből – ezzel az ország egyik leggyengébben teljesítője.
Politikai játszmák a világ színpadán
Alex ugyanolyan könnyedén képes eltüntetni milliárdokat, mint amilyen gyorsan az apja képes volt elővarázsolni őket. Talán politikai érzékből örökölt valamit? Nem igazán.
Fotók sorozata készült róla, amint demokrata politikusokkal és liberális világvezetőkkel pózol, de a Soros-hálózat tényleges befolyása az elmúlt években drasztikusan megkopott. Talán a Rivian-ügylet hatalmas bukása is közrejátszott benne, hogy 2023 nyarán a Nyílt Társadalom Alapítványok bejelentette: világszerte dolgozóik 40 százalékát elbocsátják, új támogatásokat 2024 februárjáig befagyasztanak, és teljesen új működési modellre állnak át.
A Soros-hálózat eddigi „főműve” Alex vezetésével az úgynevezett Inflációcsökkentő Törvény (IRA) elfogadtatása volt. Az Open Society Policy Center még lobbizni is újraindult, és az ország egyik legnagyobb lobbiköltőjévé vált. A törvénybe több milliárd dollár került elektromos töltőállomásokra (amelyek azóta sem épültek meg), és milliárdok elektromos autók adókedvezményeire — mintha csak a Rivian bevételi gondjaira kerestek volna gyors megoldást.
Még 3 milliárd dollárt is elkülönítettek elektromos postai kézbesítő járművek vásárlására, amelyek egyik fő gyártója történetesen a Rivian. Ám ezek a zöld támogatások – köztük milliárdos közpénzek és állami kedvezmények – túl későn és túl gyengén érkeztek ahhoz, hogy megmentsék a befektetést; a Rivian részvényárfolyama tovább zuhant, és a projekt nem tért magához.
Mindeközben Alex legalább 4 millió dollárt költött Stacey Abrams georgiai kormányzójelölt kampányára — abban az államban, ahol a Rivian éppen „gigagyár” építésébe kezdett (vagy legalábbis ígérte). A Biden-kormányzat az utolsó pillanatban még egy 6,5 milliárd dolláros állami kölcsönt is biztosított a projektre. Az építkezés azonban máig nem indult el, a részvény pedig jelenleg 12 dollár alatt forog.
Kriptó és befektetések – az új játszótér
A Soros-birodalom a kriptóval sem maradt teljesen tétlen. Amikor a Bitcoin még új pénzügyi fenyegetésként lebegett a hagyományos befektetők feje felett, Gyuri bácsi alapkezelője már jelezte: a digitális arany hosszú távon is velünk marad. A Soros Fund Management időről időre megjelent a kriptó-kapcsolódású cégek között – volt, hogy bányászati vállalatokban, volt, hogy blokklánc-infrastruktúrában, vagy éppen a MicroStrategy kriptós kalandjában keresett lehetőséget.
Csakhogy ez a jelenlét inkább hasonlított opportunista hullámlovaglásra, mint stratégiai elköteleződésre. Ha valahol szimat volt egy gyors hozamra, ott Sorosék megjelentek – pont úgy, ahogy a Rivian-befektetésnél is. Csak míg a devizapiacokon egykor a legjobbkor léptek, addig a kriptóban a nagy dobás elmaradt.
És közben a világ körülöttük változott: a politikai pénzmozgatás egyre inkább beszivárgott a digitális eszközök világába is. Ma már kampányok, mozgalmak és alapítványok kriptóban is gyűjtenek forrásokat – egy új játszótér, ahol a Soros-féle, központosított modell sokkal nehezebben működik. A decentralizált hálózatokon nincs „központi pult”, ahol egy csekk aláírásával irányt lehetne szabni.
A Soros-alapkezelő nemcsak véleményformálásban jelent meg a kriptóban, hanem tényleges lépésekben is: befektetett az Overstock.com webáruházba, amely a korai években már elfogadta a bitcoint fizetőeszközként. Az alap nagy, 2 472 188 darab részvényt szerzett az Overstockból – így a harmadik legnagyobb részvényes lett.
A fiatal Alex ráérezhetett volna az új lehetőségre, de idejéből és tőkéjéből sokat vitt el a hagyományos front – az elektromosautó-sztori, a zöld-lobbizás, a politikai háló újrapozicionálása. Ez a stratégiai figyelem természetesen pénzt is eloszt: ha egy óriás tétel már felkerült az asztalra, a többi játszma óhatatlanul kisebb lesz. A kriptó eközben nem vár: egy-két ciklus alatt teljes iparágak nőnek ki a semmiből, és ugyanilyen gyorsan le is nullázódnak. Aki fél szemmel figyel, ott többnyire a lehetőség ára írja a mérleget.
Miért is nem lettek a kriptó ördögei? Az „öreg” nem maradt kívül, de a mértéktartó, óvatos, sokszor közvetett jelenlét nem tudott igazi előnyt kovácsolni; a „fiatal” pedig inkább más frontokon vívta a csatáit, miközben a kriptó-színpadon már lement pár felvonás. A Soros-módszer ebben a játszmában nem bukott meg látványosan – csak épp nem nyert vele senki. A kriptó nem hálás a félmegoldásokért. Itt vagy odateszi magát az ember, vagy marad a partvonalon – még akkor is, ha papíron a pályán áll.
Soros jogászok bukása és a vitatott ügyek
Miközben a befektetési fronton ezek a hullámvölgyek zajlottak, a politikai játszmák sem alakultak jobban. A magyar származású milliárdos talán legismertebb politikai „újítása” a hírhedt „Soros-ügyészek” finanszírozása volt. A cél? Évtizedeken át a drogellenes háború felszámolása és az amerikai igazságszolgáltatás teljes átrajzolása. Ehhez bőkezűen támogatta az engedékeny büntetőpolitikát hirdető think tankeket és népszavazási kezdeményezéseket – a végén már szinte menetrendszerűen.
Majd rájött: ha a megfelelő politikai beállítottságú helyi ügyészeket segít pozícióba, akkor arányaiban óriási befolyást szerezhet. És sokan nyertek is – egészen addig, amíg a „Soros-ügyész” kifejezés politikai szitokszóvá nem vált, ahogy egyes városokban az erőszakos bűncselekmények és gyilkosságok száma megugrott.
A 2020 nyarán végigsöprő rendőrség-csökkentési hullám ehhez még olajat is öntött a tűzre. Az eredmény? A Soros-modell az amerikai városi közbiztonság romlásának országos jelképévé vált. Az alapítványhoz köthető elemzők hiába mutogattak a járványra, a fegyverekre vagy a gazdasági nehézségekre, a közvélemény egyre kevésbé volt vevő a magyarázatokra.
Ma már több mint egy tucat Soros-ügyész távozott – botrány, visszahívás vagy egyszerűen az újraindulás hiánya miatt. És ezzel együtt lassan elporladt egy másik nagy projekt is: a bevándorlási politika újrahangolása. A 2016-ban indított ügyész-támogatási program egyik célja ugyanis a „menedékvárosok” létrehozása volt – mára ez a zászló is félárbócra került.
Donald Trump második elnökválasztási győzelme pedig – amelynek három kulcstémája a bűnözés, a bevándorlás és az IRA volt – afféle politikai atombombaként robbant Soros György számára. Az üzenet világos volt: a régi recept már nem hat.
És így érkezünk el a mai naphoz. 95 év. Egy életmű, amely egyszerre volt legendás és hírhedt – ma viszont inkább a viták, a kudarcok és a megkopott hatalom mozaikjaiból áll össze. Aki valaha birodalmat épített, most azt nézi, ahogy a trónörökös kezében lassan porlad szét.
Boldog születésnapot, Gyuri bácsi!