Oroszország Nyugat-Afrikában növeli befolyását
A Nigerben történt államcsínnyel Oroszország tovább erősítheti befolyását a Száhel-övezetben. Biztonsági kockázatok, terrorizmus és romló energiahelyzet.
Mikor Oroszország geopolitikájára gondolunk leginkább Európán belül gondolkodunk. A mostani orosz-ukrán konfliktus vagy a 2014-ben történt Krím-félsziget elfoglalása jut eszünkbe. Az elmúlt évtizedben megmutatkozott, hogy a moszkvai vezetés nem riad vissza a nyílt katonai erő használatától. Kevésbé van a köztudatban az a folyamatos építkezés és tevékenykedés, melyet az ország az érdekei mentén és annak védelmében folytat. Az érdekeit nem csak az Unióban, de a világ több pontján, így Afrikában is igyekszik érvényesíteni több-kevesebb sikerrel.
2023-as Orosz-Afrikai csúcs második fordulóján, melyet Szentpéterváron tartottak, mindössze 17 afrikai ország vezetője vett részt. 2019-ben több, mint 40 vezető volt jelen személyesen a csúcstalálkozón. Bár a legtöbb afrikai ország – a nemzetközi közösség nagy részével karöltve – nem támogatja Oroszország ukrajnai katonai akcióit, az Afrikában zajló események, pontosabban a Nigerben történt katonai puccs, mégis fontos és előnyös lehet Moszkva számára.
Niger helyzete és Oroszország érdekei
A történelem folyamán a régiót Franciaország fellegváraként ismerték, ahol a nyugati ország szerepe és befolyása évtizedeken keresztül megingathatatlannak bizonyult. Niger, mint volt francia gyarmat, egy 25 millió lakosú körbezárt ország, melynek 80%-a a Szaharán vagyis a föld legnagyobb sivatagán fekszik. Afrikai méretekben nézve kicsinek mondható, de mint sok más afrikai ország, fontos természeti erőforrásokkal, urániummal és más ásványkincsekkel rendelkezik.
Mindemellett figyelembe véve a legutóbb 2022 januárjában Burkina Fasóban és 2022 májusában Maliban történt politikai fordulatokat amelyek oroszbarát és Nyugat-ellenes kormányok felállításához vezettek, a Nigerben zajló puccs egy újabb jelentős esemény, mely megerősítheti az orosz befolyást Afrikában. Bár a nyugat-afrikai országok esetében nem szokatlan, hogy puccsok történnek, az utolsó háromnak van egy közös jellemzője, mégpedig az, hogy mindhárom új hatalmi erő Oroszországhoz igazodik. Ennek vannak közvetlen és közvetett bizonyítékai is. Előbbi többek között az orosz zászlók kitűzésében mutatkozik meg, a második pedig a hírhedt Wagner-csoport jelenlétében és aktív tevékenykedésében.
Az afrikai kontinens hatalmas természeti erőforrásokkal, ásványkincsekkel, olaj- és gáztartalékokkal rendelkezik. Ezen okok miatt, mint ahogy minden más ország, Oroszország is tudatosan törekszik az afrikai országokkal való kapcsolatok erősítésére. Moszkva a régiót olyan területnek tekinti, ahol a történelmi események kihasználásával és szövetségek erősítésével csökkentheti a nyugati befolyást és erősítheti saját pozícióit. Mindemellett a befolyás megszerzése biztosíthatja a hozzáférést a természeti erőforrásokhoz és a fejlődés a piacok növekedését hozhatja magával, így a kontinens egyre nagyobb szerepet kaphat a jövőben.
Ennek elérésére diplomáciai és gazdasági kezdeményezések, katonai együttműködések és erőforrásokkal kapcsolatos egyezmények jöttek létre. Gyakran magas szintű orosz látogatások történtek, hogy tovább erősítsék a kapcsolatokat. Nigerbe például Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2021-ben látogatott el, hogy megszilárdítsa a bilaterális kapcsolatokat. Ezen erőfeszítések eredményeként fontos megállapodások születtek energia, bányászat és a védelem területén is.
Ahogy a térképen látható, Afrikában az oroszok megítélése vegyes. Számos ország támogatja Oroszországot még a háború ellenére is, számos másik azonban ellenzi. A legtöbb sikert a Száhel-övezetben érte el, de ennél nehezebben ér el eredményt a demokratikusabb utat választó országoknál. A gazdasági kapcsolatok és hivatalos látogatások mellett azonban van egy olyan tényező, amely erőteljes hatással van Moszkva jó kapcsolataira. Ez pedig a Wagner-csoport.
Wagner Afrikában
Az orosz befolyás egyik jellemzője a Wagner-csoport jelenléte. Az Ukrajnában zajló események és a lázadás óta a zsoldoshadsereg világszinten ismertté vált. A csoport azonban már majdnem egy évtizede aktívan jelen van többek között afrikai országokban. A régió instabilitásából és a franciák gyengüléséből adódó hatalmi űrt a Wagner több alkalommal is kitöltötte, így gyorsan átvéve az irányítást a nyugati vetélytársakkal szemben.
Közép-afrikai Köztársaságban, Szudánban, Líbiában és Maliban már erős és aktívan tevékenykedik a csoport. A földrajzi helyzet lehetővé teszi azt is, hogy az orosz irányítású szervezet közvetlen bevonuljon Nigerbe, amit a katonai junta már aktívan kért, mivel tart egy esetleges katonai beavatkozástól amit az ECOWAS országok és az őket támogató nemzetközi közösség már meg is említett, mint lehetséges eszközt. Ezt követően Mali, ahol a Wagner erős lábakon áll, kijelentette, hogy egy Niger elleni támadás automatikusan támadást jelentene Mali és Burkina Faso ellen is. Mindemellett az erős orosz barátságáról ismert Algéria is elítélte az esetleges beavatkozást.
Az események gyorsan változnak, így nehéz pontos képet alkotni a helyzetről. Jelenleg az erőszakos beavatkozást, habár nem zárja ki az ECOWAS, a lehető legutolsó eszköznek tekinti és szeretné a helyzetet békésen helyreállítani. A Wagner-csoport erős és aktív jelenléte Nigerben minden bizonnyal kizárná a békés megoldást és megerősítené az új oroszbarát vezetést. Kérdéses, hogy a szomszédos országok valamint nyugati támogatóik hajlandóak és képesek-e az erőszakos úthoz folyamodni, ami hatalmas költségekkel, erőfeszítéssel, belpolitikai kockázatokkal és a helyzet eszkalációjával is járna.
A Wagner jövője a lázadás óta kérdéses, azonban az bizonyos, hogy a szerepre amit betölt szükség van, így ha várható is átalakítás vagy váltás, az nem fog lényegesen eltérni a jelenleg működő szervezettől, azonban rövid távon okozhat nehézségeket, amelyek Oroszország érdekérvényesítésének a csorbulásához vezethet. A félkatonai szervezetek minden nagyhatalom számára fontosak, mivel ezek olyan kockázatos tevékenységeket és akár bűncselekményeket is elkövetnek, melyeket egy állam hivatalosan sosem merne megkockáztatni. Természetesen ilyen zsoldoshadseregeket más országok, mint például az USA és az Egyesült Királyság is használ.
Terrorizmus, etnikai konfliktusok és más nehézségek fenyegetik a régiót
A kialakuló helyzet a nemzetközi közösséget egy sor biztonsági kockázatnak teszi ki, beleértve a terrorizmust, az etnikai konfliktusokat és a nehézségekkel küzdő gazdaságot, amelyeknek valószínűleg tovagyűrűző hatása lesz a Száhel-övezetre is.
Az ENSZ jelentése szerint Afrikában már 2022-ben is elég kritikus volt a helyzet. A globális terrorizmus-index szerint a kontinensen a halálesetek 48%-a terrorizmussal kapcsolatban történik és a Száhel-övezet a terrortámadások új epicentrumává válhat.
A Wagner szerepvállalása és az elmúlt évek katonai puccsai súlyosbíthatják a problémákat és ronthatják a régió stabilitását. Ezzel párhuzamosan ugyan csökkenhet az Egyesült Államok és az EU biztonsági szerepe a régióban, ami Oroszországnak kedvez.
Afrikában a magas globális terrorizmus-index ellenére folyamatos a terrorszervezetek elleni küzdelem. A Boko Haram vagy az Iszlám Állam Nyugat-Afrikában komoly veszélyt jelent és folyamatos szoros kooperációra van szükség ezen terrorista csoportok megfékezéséhez. A régió instabilitása és a Wagner szerepének növekedése a kooperáció romlásához vezethet, ami az erőszakos fellépéseket és a konfliktusok kiéleződését jelentheti.
A franciák kivonulása Maliból és Burkina Fasoból tovább nehezíti a biztonság fenntartását, mivel a formális és informális kapcsolatok, valamint a hírszerzés is nehezebb lesz. Emellett a francia katonai jelenlét is megszűnik, ami igen jelentős szerepet töltött be a régióban. Franciaország az elmúlt évtizedekben folyamatosan veszített a globális szerepéből, így nem garantált, hogy egy esetleges rendezés esetén önállóan képes lesz hosszú távon biztosítani a régiós stabilitást.
Tovább romolhat az európai energiahelyzet?
Elsőre nem gondolnánk, hogy egy távoli ország belharcai hatással vannak ránk, pedig most egy ilyen helyzet állt elő.
A franciák számára komoly a tét, mivel az alig egy hete lezajlott puccs vezetői felfüggesztették az országba irányuló uránium exportot. A volt gyarmattartó ország áramtermelésének 70%-át atomerőművek adják és a működéshez szükséges uránium 17%-a érkezik Nigerből. A francia kormány és több szakértő is kijelentette, hogy az energiabiztonság nincs veszélyben mivel elegendő tartalék áll rendelkezésre és egyenlőre a helyzet sem mondható véglegesnek.
Európa számára azonban további veszélyek állnak fenn. Az orosz-ukrán konfliktus nyomán fény derült a nagymértékű kőolaj kitettség geopolitikai veszélyeire. A háború következtében az Unió gyorsan reagált és alternatív lehetőségek feltárásába kezdett. Egy ilyen lehetőség volt a már régóta tervezett és Niger által is támogatott 13 milliárd dolláros Transz-szaharai gázvezeték, ami lehetővé tette volna a gáz exportálását Európába. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen projekt leállítása kedvezne Oroszországnak de a közel 20 éve megálmodott tervnek több a régió biztonságából fakadó akadálya is van és azok csak egy része kötődik Moszkvához.
Azonban ha nem is lenne ilyen sok kockázat, az alternatív lehetőségek kiaknázása akkor is évtizedekbe telhet. Az orosz függés csökkentése habár előtérbe került, nem tud radikálisan és gyorsan megtörténni, egyszerűen azért sem, mert egy-egy gázvezeték kiépítése is éveket vesz igénybe és ha egy ország látja, hogy az érdekeit akarják visszavágni akkor aktívan fog tenni ez ellen. Amennyiben az Oroszországtól való távolodás hosszú távú tendencia, az oroszok válasza az lesz, hogy ezt a folyamatot minél jobban megpróbálják lassítani és akadályozni, valamint más piacok után nézni.
Merész állítás, hogy Oroszország Ukrajnából Afrikába helyezné át a konfliktusát a nyugattal, mivel az Afrikában látott stratégiai törekvései túlmutatnak ezen. Tekintettel Afrika növekvő jelentőségére a globális színtéren, a nemzetközi szereplők számára létfontosságú, hogy szorosan figyelemmel kísérjék Oroszország erőfeszítéseit, és aktívan részt vegyenek az afrikai stabilitás megőrzésében és Oroszország befolyásának mérséklésében. A Wagner csoport, bár stabilizálhat helyi rendszereket, a régió stabilitására és biztonságára nézve nagy kockázatot jelent. A nigeri puccs destabilizációs hatása nem fog megállni az ország határainál és a teljes Száhel-övezetre kiterjedhet, míg a nyersanyag kereskedelemben történő változások akár az európai energiahelyzetet is érinthetik.
