A pénz az a monopólium, amit a kormány soha nem fog elengedni

A kormányok a központi bankokkal karöltve több száz éve ellenőrzik a pénzügyi rendszert. Szabályoznak, ellenőriznek, leértékelnek és hígítják a pénzt. De hogyan jutottunk el idáig?

A modern technológiák megjelenésével egyre többen állítják, hogy nincs szükség a kormányok beavatkozására. A pénzügyi rendszer forradalmát és az alternatív technológiák bevezetését követelik. De hogyan vonták ellenőrzésük alá a pénzt, és van-e kiút a központosításból?

Az organikus piactól a monopóliumig

Jeffrey Tucker írása betekintést nyújt a pénzpiacok fejlődésébe. Kritikusan szemléli az állami beavatkozást, miközben felhívja a figyelmet a decentralizáció előnyeire. Számos írásra alapozva mutatja be a történelmi fejlődést, és kitér a digitális technológia potenciális hatására is. Bár a rendszer központi jellege mára már természetesnek tűnik, ez nem volt mindig így. De hogyan jutottunk el az önálló pénzverdéktől a centralizáció csúcsáig?

Történelmileg a pénz, mint fizetőeszköz természetes módon alakult ki. Már évezredekkel ezelőtt használtak arany és ezüst érméket, de az árucsere is gyakori volt. A piacgazdaság fejlődésével párhuzamosan az intézmények is fejlődtek és a pénzhasználat is szervezettebbé vált. Ennek köszönhetően jobbá, átláthatóbbá és skálázhatóbbá vált például a kereskedelem és adózás. A cserével ellentétben az egységesített pénzeszközt mindenki ugyanúgy értékeli, stabil értékkel rendelkezik, és bárhol, bármikor lehet használni. Az ideális világban az államnak nem is lenne más feladata, csak távolról figyelni az eseményeket. De ahogy azt a történelem számos alkalommal bizonyította, nem egy ilyen világban élünk.

Ugyanis a cikk szerzője szerint a kormányok soha nem fognak lemondani a pénzteremtés monopóliumáról. Az ellenőrzésben ugyanis hatalom rejlik. Befolyásolható vele a gazdaságpolitika, az adózás és a pénzkínálat. Ellenőrizhetik az állampolgárokat, engedményeket tehetnek bizonyos iparágaknak, és szoros kapcsolatot ápolhatnak azokkal a bankárokkal, akik ebből a rendszerből tesznek szert hatalmas vagyonra. A rendszerben a központi bankok is döntő szerepet játszanak, mivel ők szabályozzák a kamatlábakat és irányítják a pénzforgalmat.

Így nem csoda, hogy az elmúlt kétszáz évben a kormányok fokozatosan vonták irányításuk alá a pénzügyi teret. Tőkekorlátozásokat vezettek be, magánvagyonokat koboztak el, és ha úgy tartotta az érdek leértékelték a pénzt. A korai változásra George Selgin közgazdász a 19. századi Nagy-Britanniából hoz példát.

A központosítás könyörtelen kezdete

Az ipari forradalom elején a Királyi Pénzverde nem törődött a kisebb pénzérmékkel. Csak nagy címletű aranyérméket gyártottak, amiket főleg a nagyvállalatok használtak. A kisebb érméket a kisvállalkozók és a munkások használták.

Azonban a munkások fizetési és egyéb problémái miatt az 1700-as években fejődni kezdett egy kifinomult, érmeverésre összpontosító ipar. Az ipar megszüntette az érmék hiányát, és a piaci verseny is megvalósult. Minden érme szabványosítva, inflációállóan készült. Végül a Királyi Pénzverde beleszólt a fejlődésbe. 1812 és 1813 között törvények sorozatával lehetetlenítették el az iparági szereplőket, ezáltal teljesen monopolizálva a pénzgyártást.

A 20. században is hasonló példa figyelhető meg. A modern kormányzatok időnként megváltoztatják a pénzügyi rendszert. 1933-ban például jelentősen leértékelték a dollárt, majd többször változtattak az arany kereskedés és kezelés feltételein, míg végül 1973-ra teljesen kivezették az aranystandardot. Ezt teljes gazdasági zűrzavar követte, amit a világgazdasági események csak tovább tetéztek. Azóta a pénz mögötti fedezet pedig nem más, mint a puszta hit.

Természetesen jó oldala is van a szabályozásoknak. Az elmúlt 200 évben sosem látott gazdasági növekedés ment végbe. A kapitalizmusnak és a technológiai fejlődésnek köszönhetően a világ “összezsugorodott”. A kereskedelem virágzik, a lehetőségek szinte korlátlanok, és mindez sokak szerint nem tudott volna létrejönni egy egységes, széleskörben elfogadott és megfelelően szabályozott pénzügyi rendszer nélkül.

Nincs is szükség beavatkozásra?

Azonban a digitális korszaknak köszönhetően új technológiák jelentek meg. A 2010-ben megszülető Bitcoin BTC Price és a blokklánc technológia megjelenése sokakat a hagyományos, erősen centralizált pénzügyi rendszer megkérdőjelezésére késztette.

Az elfogadás robbanásszerűen nő, amit legjobban talán az bizonyít, hogy a mainstream pénzügyi rendszer sem tudott tovább ellenállni, és fokozatosan engedi be a digitális eszközöket. A valódi hasznosság, az értékállóság, az infláció kiiktatása, a decentralizáció és számos más technológiai funkció a pénzügyi rendszer forradalmasításának lehetőségét teremti meg.

A kriptovaluták és az alternatív pénzformák megkérdőjelezhetik a hagyományos pénzmonopóliumot, bár a kormányok továbbra is kitartanak a teljes monetáris rendszer ellenőrzése mellett. A központosítás hátrányai azonban felülmúlhatják az előnyöket, főleg az új decentralizált alternatívák megjelenésével. Ezek a megoldások utat törnek maguknak, és idővel velük karöltve javulhat a gazdasági szabadság, a decentralizáció és a modern pénzügyi rendszer is.