Ti és tá – mi a leggyorsabb módszer a morzekód megtanulására?
A cikk címét látva valószínűleg sokakban azonnal felmerül a kérdés: már mégis minek akarná 2020-ban bárki megtanulni a morzekód jeleit? Amikor mindenkinek legalább három különböző üzenetküldő alkalmazása van a telefonján, és a legtöbb ismerősünk egy telefonhívással vagy videochattel pár másodperc alatt elérhető, réges rég nincs szükségünk a morzekód ismeretére a kommunikációhoz. Egy időben a morzekód tudása legalább még kellett az amatőr rádióengedély megszerzéséhez, de mára már a legtöbb országban annak követelményrendszeréből is kivették azt.
Azonban még így is bőven vannak, akik lelkesen tanulják ezt a kódrendszert. Sokan a nosztalgia kedvéért teszik. Néhányan azért, mert élvezik, hogy mindössze néhány alkatrészből álló eszközzel azonnal üzeneteket tudnak küldeni, amelyeket ráadásul csak azok értenek, akik ismerik a jeleket. (Az sem utólagos természetesen, hogy ha egyik napról a másikra eltűnne az internet, akkor a bitcoin küldést is meg kellene oldani valahogy – mondjuk éppen morzejelekkel.)
A morzetanulás módszerei
Akármilyen okból is dönt úgy az ember, hogy akkor ő most bizony megtanulja a morzekód felismerését, számos tanulási módszerrel találhatja szembe magát. Itt azonban legyünk figyelmesek: a legelterjedtebb módszerek nem feltétlenül a leghatékonyabbak. Ha pedig nem effektív módszert választunk, akkor nagyon hamar bele fogunk unni a nehézkésen haladó tanulásba.
Hosszú éveken keresztül tanították például a morzejelek felismerését úgy, hogy a diákokat arra bátorították, hogy a hallott rövid és hosszú jeleket (más néven a ti-ket és tá-kat) próbálják úgy felvázolni, hogy azok a jelentett betűket formálják ki. Ezzel próbálták vizuális tanulásra ösztökélni a tanulókat – ez azonban lassú és nehézkés folyamat.
A jelek bináris faként való ábrázolása is sokáig divatban volt. Itt a fa bal oldala jelentette a pontokat vagy rövid jeleket, míg a jobb oldal a vonásokat vagy hosszú jeleket.
A Farnsworth és a Koch módszer
Az igazán hatékony módszerek azonban nem a korábban említett metódusok – hanem az ún. Farnsworth, illetve a Koch módszer. A Farnsworth módszer viszonylag egyszerű stratégián alapul. Itt ugyanis a jelek küldése azonnal célsebességgel történik (azaz olyan gyorsasággal, amilyen gyorsan a jövőben felismerni kívánjuk a jeleket, pl. 15 szó/perc). A jelek közötti szünetek azonban elnyújtottak, így az üzenet átlagsebessége sokkal lassúbbá válik – akár 5 szó/percesre is – ezzel segítve a kezdeti tanulást és koncentrációt.
A Koch módszer is hasonló ehhez. Itt szintén azonnal célsebességgel játszák le a felismerendő jeleket, azonban először mindössze csak két jellel dolgoznak. Mikor két jelet már könnyen (legalább 90%-os pontossággal) felt tud ismerni a diák, akkor hozzáadnak egy harmadikat is. Amikor már a három jel is megy hasonló sikerrel, akkor jön a negyedik, majd így tovább, amíg teljes szövegekkel tudnak dolgozni. A módszer annyira hatékony, hogy Koch diákjait mindössze 14 óra tanulással 12 szó/perces gyorsaságú felismerésre tudta megtanítani.
Hol tanuljunk morzekód felismerést?
Hogy régebben miért nem a Koch vagy a Farnsworth metódussal tanították az embereknek a morzekódot, annak egyszerű magyarázata van. A legtöbb diák ugyanis rádióüzenet részletekkel tanulta a kódot. Ezek között azonban ritka volt az, ami mondjuk csak két vagy három betűs lett volna, és ezáltal alkalmas lett volna, mondjuk, a Koch módszerre.
Ma azonban már nincs ilyen problémánk, és akit érdekel a morzekód megtanulása, annak számos lehetősége van erre. Az egyik ilyen oldal például az LCWO, amely amellett, hogy ingyenesen elérhető, még a fejlődésünket is nyomon követi.
