Tudományos alapon történő járványkezelés? Nem, szimplán politika

Azt gondolnánk, hogy a COVID-járványkezelés tudományos alapon történik, a valóságban azonban csak egy politikai herce-hurca az egész. Már az sem mindegy, hogy ki milyen módon rendelkezik antitesttel a koronavírussal szemben, csak az oltást erőltetik a kormányok akkor is, ha nincs rá feltétlenül szükség. 

Mostanság a csapból is az folyik, hogy védettnek kell lennünk a koronavírussal szemben, hiszen itt a delta variáns a nyakunkon. Elméletben kétféleképpen lehetünk védettek: átestünk a fertőzésen és van megfelelő mennyiségű antitestünk, vagy megkaptuk valamelyik oltás mindkét dózisát. Az Európai Unió által jóváhagyott ún. green pass is akkor jár, ha 6 hónapnál nem régebben átestünk a fertőzésen, oltva vagyunk vagy pedig egy 48 óránál nem régebbi negatív antigén tesztet feltudunk mutatni. Valahol azonban már a koronavírus-fertőzésen történő átesés sem elég, a hatóságok csak az oltást fogadják el. De ha valaki hivatalos, laboratórium által kibocsátott dokumentummal tudja igazolni, hogy megfelelő számú antitesttel rendelkezik, akkor az miért nem számít védettnek? Nem mindegy, hogy a vakcinától lett a szervezetében antitest, vagy pedig természetesen úton? A válasz: NEM. Habár tudományosan egyetlen kormány nem magyarázta még meg, mi a különbség a kettő között, egyre több országban merül fel a probléma.

Kanadának nem jó a természetes védettség

Rachel Marsden újságíró is szembesült azzal, hogy milyen szankciók várnak arra, aki természetesen úton szerzett védettséget a koronavírussal szemben. A következő történetet osztotta meg:

“E sorok írásakor pontosan 11 277 méteres magasságban vagyok, 5230 kilométerre a kanadai Vancouvertől, útban vissza Párizsba. Ahol most tényleg pihennem kellene, az a Vancouver melletti otthonom hátsó terasza vagy a jacuzzi egy hideg ital mellett. Ehelyett a Lufthansa járatán ülök, és Párizsba tartok vissza – alig néhány órával azután, hogy egy 10 órás repülőúton megérkeztem az óceánon túlra -, mert a saját országom hatóságai kirúgtak. Mindezt azért, mert elkövettem azt a nyilvánvaló szabálysértést, hogy megpróbáltam belépni a saját országomba úgy, hogy bizonyítani tudtam, hogy természetes úton szereztem COVID-19 antitestet, nem pedig az ember által előállított vakcina által, amelyről még sok mindent kell megtudnunk.

A betegséggel szemben természetes immunitással rendelkező COVID-19 túlélők mindennapi élete nem fáklyás menet. Mint olyan személy, akinek magas a laboratóriumi tesztek alapján megállapított ellenanyagszintje, amelynek szintje még több hónappal a betegség után sem csökkent, az orvosom azt tanácsolta, hogy ne oltassam be magam… A kanadai kormány azonban internálással fenyegetett – olyasvalami, aminek még a terrorizmussal gyanúsítottakat vagy az illegális bevándorlókat sem vetik alá legalább meghallgatás nélkül.

Amikor megpróbáltam hazatérni Párizsból Vancouverbe, hogy egy év után először meglátogassam idős édesanyámat, rosszabbul bántak velem, mint egy bűnözővel. Megérkeztem a repülőtérre egy negatív PCR-teszttel, két pozitív COVID-antitest-teszttel, amelyek bizonyították, hogy még mindig jelentős mennyiségű antitesttel rendelkezem a gyógyulás után, és egy COVID védettségi igazolással, amelyet a francia orvosom írt alá.

A kanadai határőr nem volt hajlandó elfogadni az antitest laboratóriumi vizsgálati eredményeket annak bizonyítékaként, hogy meggyógyultam és immunis vagyok a COVIDra. A tisztviselő nem mutatott semmilyen figyelmet sem az induláskor órákkal korábban elvégzett negatív PCR-tesztre. Ehelyett elrendelte, hogy jelentkezzek 3 napra egy kormányzati internáló létesítménybe, amelyet aztán egy kötelező és ellenőrzött 14 napos otthoni elkülönítés követ.

Ezután egy szövetségi egészségügyi tisztviselőhöz irányítottak, aki megkérdezte, hogy aláírtam-e és kifizettem-e a 2000 dolláros (!) 3 napos kormányzati internálást. Azt mondtam, hogy nem. Azt válaszolta, hogy nincs más választásom, csak az, hogy kiválasszam melyik kormányzati szerződéssel rendelkező intézményben szeretnék a saját költségemen tartózkodni. Megkérdeztem: “Mi van, ha egyszerűen kisétálok?”. A mögötte álló tiszt felé mutatott, és azt mondta, hogy a távozás közel 6000 dolláros bírságot von maga után. Megkérdeztem: “Akkor mi van, ha csak itt maradok a repülőtéren, és lefoglalok egy repülőjegyet Párizsba, és lemondom az egész kanadai hazalátogatásomat?”. Ő azt válaszolta, hogy ez rendben van. Így hát lefoglaltam a repülőjegyet a telefonomon, ami valamivel több mint 1500 dollárba került – még mindig olcsóbb volt, mint a kormányzati internálás. Felírta a visszautazó járatom számát, írt nekem egy szövetségi “egészségügyi utasítást”, amelyet alá kellett írnom, és amelyben elismertem, hogy az említett járaton elhagyom Kanadát, különben börtönbüntetésre számíthatok. Segítőkészen hozzátette, hogy még mindig megbírságolhatnak tudatlanságom miatt, de ezúttal kegyesen elengedtek egy figyelmeztetéssel. Micsoda jóindulatú, bimbózó rezsim.”

Olaszországban sem elég a természetes úton szerzett védettsége

Hasonlóan abszurd dolgokra panaszkodnak többen Olaszországban is. Hiába esett át valaki a fertőzésen, hiába bizonyítja akkreditált laboratórium által kiadott papírral, hogy jelentős mennyiségű antitesttel rendelkezik, nem kaphat green pass-t, így pedig péntektől számos szolgáltatást nem vehet majd igénybe.

2020 február végén két olasz hölgy betegedett meg, szinte az elsők között Itáliában. Akkor még nagyon keveset tudtunk a vírusról, a tüneteik alapján súlyos influenzának azonosították az orvosok a betegséget. Otthon kezelték magukat, és csodával határos módon túlélték. Mivel később egyre jobban elkezdett terjedni a COVID, a két hölgy úgy döntött, hogy antitest vizsgálatot végeztet, hiszen gyanús lett nekik az, hogy ugyanolyan tüneteik voltak, mint a koronavírusos fertőzötteknek. Kiderült nagyszámú antitesttel rendelkeznek mindketten. Több mint egy év elteltével ismét elvégeztették a vizsgálat és a szakemberek megállapították, hogy az elmúlt idő alatt az antitestek száma még nőtt is. A hét hölgy azonban nem kaphat zöldkártyát.

“Úgy érezzük, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesülünk. Mi immunisak vagyunk, mégsem kapunk igazolványt. Azok, akik már megkapták a vakcinát, anélkül, hogy tudnák, hogy rendelkeznek-e antitestekkel, viszont azonnal megkapják.”

A két hölgy már minden létező intézményhez és kórházhoz fordult a környékükön, de érdemi választ eddig sehonnan sem kaptak. Nem ők az egyetlenek, akik ebben a cipőben járnak. Már rengetegen fordultak a sajtóhoz segítségéért, hogy valamilyen megoldást találjanak a problémára. Sokan felvannak háborodva, hiszen sok beoltott bizonyítottan nem rendelkezik antitesttel mégis van védettségi igazolványuk, míg ők, akiknek van, mégsem kaphatnak. Az átesettek szerint a kormány csak azért állít akadályt eléjük, mert el kell sürgősen passzolniuk a felhalmozott oltást, még mielőtt azok szavatossága lejárna.