Fény derült Tutanhamon sírjának átkára

Több mint 100 évvel a felfedezése után egy tanulmány megfejtette a fáraó átkának rejtélyét.

A Tutanhamon fáraó sírjához kapcsolódó rejtélyes halálesetek végre megoldódni látszanak. Nem átokról van szó, ahogyan azt gyakran mondták, és amelyek a titokzatosság auráját táplálják a fiatal egyiptomi uralkodóval kapcsolatban. Végre tudományos bizonyítékokat találtak a sírjával és az azt övező legendával összefüggésben.

Több mint száz év után, amely alatt sokan meghaltak – különösen az ásatók közül, akik 1922-ben feltárták a sírt – valamint Lord Carnarvon és Howard Carter, akik felfedezték annak pontos helyét, úgy tűnik, hogy a rejtély végre megoldódott. Ezt Ross Fellowes kutató a Journal of Scientific Exploration című folyóiratban megjelent cikkében fejtette ki, amely szerint a több mint 3000 évvel ezelőtt lezárt halotti kamra belsejében urániumsugárzás volt jelen.

Ennek szintje olyan magas lehetett, hogy aki kapcsolatba került vele az megbetegedett, majd meghalt, mint ahogyan az ma is történik, ha valaki uránium közelében tartózkodik.

“Mind a korabeli, mind az ókori egyiptomi emberekben szokatlanul magas a csont-, vér- és nyirokrendszeri vérképzőszervi daganatok előfordulása, amelyek elsődleges oka a sugárzásnak való kitettség” – írta tanulmányában Fellowes.

Nem csak Tutanhamon sírjában lehetett urániumsugárzás

Az urániumsugárzás azonban nemcsak Tutanhamon sírjában volt tapasztalható. Fellowes kimutatta, hogy “szokatlanul magas sugárzási szintet találtak az Óbirodalom sírjainak romjaiban is”, és más egyiptomi lelőhelyeken. “Gízában két, a piramisokkal szomszédos helyszínen is sugárzást mutatott ki a Geiger-mérő” – írta, hozzátéve, hogy “Szakkarában több földalatti sírban” is találtak radont – egy radioaktív gázt.

Mindegyik régészeti lelőhelyen a sugárzás a megengedett határérték tízszerese volt, de ezt a részletet csak a modern műszerekkel lehetett felfedezni. Azt is feltételezik, hogy az építők tisztában voltak a jelenlévő veszélyes anyagokkal, ez magyarázná a sírok falára vésett írásokat is, amelyek nem annyira a fáraók átkára, mint inkább figyelmeztetésre utaltak.

“Az átkok természete egyértelműen szerepelt a sírok falán talált írásokban: akik ezt a sírt feltörik, olyan betegségtől halnak meg, amelyet egyetlen orvos sem tud diagnosztizálni” – olvasható számos freskón. Más, később lefordított írásokon ez állt: “gonosz szellemek jelenléte, ezek táplálhatták az átkokról szóló legendákat” – magyarázta a tudós.

Sok régész elhunyt

Ezeket a legendákat tovább táplálták a rejtélyes halálesetek, kezdve Lord Carnarvon halálával, aki 1922-ben finanszírozta az ásatásokat, és azonnal végigsétált a kincsekkel teli termeken: “Carnarvon hat héten belül meghalt, halálának oka vérmérgezés volt.”

Hasonlóképpen, Howard Carter régész, aki Carnarvorral együtt elsőként lépett be Tutanhamon sírjába, 1939-ben halt meg a Hodgkin-limfómával folytatott hosszú küzdelem után, amelyet sugármérgezés okozott. E két eset után a brit egyiptológus, Arthur Weigall volt az, aki szintén jelen volt a sír megnyitásánál, és aki elindította az átok legendáját. Ő is rákban halt meg 1934-ben, mindössze 54 éves korában.

A sírnyitáson jelenlévők közül tíz év alatt összesen huszonhatan hunytak el fulladás, agyvérzés, cukorbetegség, szívelégtelenség, tüdőgyulladás, mérgezés, malária és röntgensugárzás következtében, de akkoriban még senki sem tudta azt, hogy mindez a sugárterhelés miatt történt.

Miért volt urán a sírokban?

Erre a kérdésre most próbálnak választ adni a tudósok. A radon – egy 1899-ben Robert B. Owens és Ernest Rutherford által felfedezett nemes, radioaktív gáz, amely a rádium bomlásából keletkezik – valószínűleg jelen volt a temetkezési emlékművek építéséhez használt kőzetekben.

A problémát mára sikerült megoldani a régészeti lelőhelyek szellőztetésének köszönhetően, így az Egyiptomba özönlő sokezer látogatót nem fenyegeti semmilyen veszély, de amikor a sírokat kinyitják, a koncentráció olyan magas, hogy súlyos rákos megbetegedéseket okozhat, ahogyan ez valóban meg is történt.