Titkos ügyletek, rejtett szálak: így fonódik össze egy kriptós a Wirecard botránnyal
Kevés pénzügyi botrány kavarta fel annyira Európát az elmúlt évtizedben, mint a Wirecard 2019-es összeomlása. A fizetési szolgáltató, amelyet egykor a német fintech-siker szimbólumaként ünnepeltek, egy csapásra vált csodából globális szégyenfolttá, amikor kiderült: a cég könyveiben szereplő 1,9 milliárd eurónyi készpénz egyszerűen nem létezett. A botrány azóta is sok szálon fut, a nyomozók pedig folyamatosan újabb mocskos részleteket tárnak fel, amelyek a Wirecard valódi működését mutatják be a nagyvilágnak.
A Wirecard több mint 1,9 milliárd eurója valójában soha nem létezett, és több mint 20 milliárd euró befektetői pénz veszett el egy igazi krimihez hasonló bűnügyi történetben, amelyben titkosszolgálatok, magas rangú politikusok és egy világszerte működő fedőcégek hálózata is érintett volt. Most azonban új név került elő a dokumentumokból. Egy olyan név, amely a kriptovilágban és az online szerencsejáték-iparban jártasak számára nem ismeretlen: Calvin Ayre, a Bodog alapítója, befektető-milliárdos figura.
Egy „diszkrét VIP-ügyfél”
Egy új német médiavizsgálat – többek között az ARD és a Süddeutsche Zeitung munkája – azt állítja, hogy a Wirecardnál szereplő egyik homályos, „egyéni ügyfélként” feltüntetett VIP-fizetési partner valójában Calvin Ayre volt. Ez a partner volt az, aki mögött az a bizonyos hálózat, amelyen keresztül több százmillió eurónyi bevétel csordogált keresztül. Papíron ezek a cégek szerencsejátékhoz köthető fizetési partnerek voltak, a valóságban azonban soknak közülük sem irodája, sem valódi tevékenysége nem volt. Csak egy név, egy bankszámla, és brutális összegű pénzmozgások.
Ez volt a Wirecard-modell egyik legfontosabb építőköve: a könyvelésben létező, de a valóságban nem feltétlenül működő partnerek rendszere. És most úgy tűnik: a hálózat kulcsfigurája nem más lehetett, mint Ayre.
Offshore világok: Antigua, Hongkong, Manila
A nyomozás szerint a pénz útja legalább olyan sokszínű volt, mint maga a globális szerencsejáték-piac. A tranzakciók Antigua-re, Hongkongba, a Fülöp-szigetekre, Spanyolországba és több kelet-európai pénzügyi központhoz vezettek, olyan helyekre, ahol jól ismert a szabályozás rugalmassága, és ahol az offshore cégek gyakran néhány kattintással létrehozhatók.
A cégek mögött valós tevékenység ritkán volt, viszont egy dolog biztos: a pénz sosem maradt sokáig ugyanazon a számlán. Gyorsan mozgott, és a Wirecardnál úgy könyvelték le, mintha minden rendben lenne. A nyomozók szerint több olyan cég, amely Ayre érdekeltségéhez köthető, közvetlenül szerepelt ebben az átutalási láncban. Azt azonban máig nehéz pontosan rekonstruálni, pontosan mennyi pénz hol landolt, és hol tűnt el.
Ayre és a kriptoipar
Calvin Ayre az elmúlt években a blokklánc és a Bitcoin SV egyik leghangosabb támogatója lett. A kriptovilág pedig különösen érzékeny arra, ha befektetők vagy ismert szereplők belekeverednek offshore hálózatokba, pénzmosási gyanúba vagy bármilyen pénzügyi csalási ügybe, ez ugyanis mindig könnyű muníciót ad a kriptót bíráló hatóságoknak és politikusoknak.
A Wirecard botrány már eleve arról szólt, hogyan lehet kontinenseken átívelő pénzmozgásokat látszólag teljesen tisztára mosni. Ha ennek a rendszernek az egyik VIP-kliense a kriptoiparhoz köthető figura, azt egyes kriptokritikusok úgy értelmezhetik, hogy a kriptovaluta nem elég átlátható, az offshore cégek továbbra is nagy szerepet játszanak a kriptoökoszisztémában, a szabályozási kiskapuk kihasználása pedig nem szűnt meg, csak modernizálódott.
A nagy kérdés: vajon a Wirecard tényleg egyetlen ember érdekeltségeit bújtatta? Vagy egy sokkal nagyobb rendszer működött a háttérben? A mostani médiavizsgálat szerint Calvin Ayre lehetett a Wirecard egyik legnagyobb ügyfele. Ha ez igaz, az azt jelenti, hogy a Wirecard fizetési hálózaton az ügyfélforgalom jelentős része nem is volt valódi, inkább egyetlen iparág (szerencsejáték és offshore fintech) belső pénzmozgató hálózata. Ez új fényt vet a teljes botrányra. Lehet, hogy a Wirecard nem is a globális e-kereskedelmet akarta uralni, sokkal inkább egy jól jövedelmező, szabályozás alatt nehezen tartható rést szolgált ki.
Az viszont biztos: ha Ayre neve valóban kulcsszereplőként jelenik meg az iratokban, akkor a nyomozásban új fejezet nyílik. A német és nemzetközi hatóságok pedig újra megvizsgálják a tranzakciós láncokat. A Wirecard összeomlása egy jó példa arra hogyan lehet egy globális fintech-céget a semmiből felépíteni, majd ugyanúgy a semmibe elsüllyeszteni.