Eljött a negyedik fordulat? A történelem ismétli önmagát, és magával hozza a válságot is
William Strauss és Neil Howe még 1997-ben álltak elő azzal a provokatív gondolattal, hogy a történelem nem egy egyenes vonalú út, hanem ismétlődő ciklusok sorozata. Szerintük a nyugati, különösen az amerikai történelem nagyjából 80 éves ciklusokban ismétlődik, és minden ciklus évszakokra bontható: tavasz, nyár, ősz és tél. A tél pedig mindig a válság, a háborúk, rendszerváltások, pénzügyi és társadalmi összeomlások kora.
A rossz hír: most épp tél van. A jó hír: a tél után mindig jön a tavasz.
Strauss és Howe már a 90-es években azt írták, hogy 2005 körül indul egy új „negyedik fordulat”, egy olyan korszak, amely egy nagy válságban csúcsosodik ki, és alapjaiban formálja át a társadalmat. Visszatekintve egészen jól látszik, hol pattant el a húr, 2008-ban, a Lehman Brothers globális pénzügyi összeomlásánál. Attól kezdve nem ugyanabban a világban élünk, csak eleinte megpróbáltunk úgy tenni, mintha így lenne.
A válság, ami nem megoldva lett, csak letakarva
A 2008-as pénzügyi válság után nem azt tettük, amit a tankönyv diktálna, vagyis nem engedtük csődbe menni a rosszul gazdálkodó intézményeket, nem lett megtisztítva a rendszer. Ehelyett egyszerűen több pénzt nyomtatnak. A Fed mérlege pár év alatt 900 milliárd dollárról 4 ezer milliárdra nőtt, a COVID alatt pedig 9 ezer milliárd fölé kúszott. Az amerikai államadósság 10 ezer milliárdról 37 ezer milliárdra ugrott másfél évtized alatt.
Ha egy átlagember hibázott, fizetett érte. Ha egy hatalmas bank bukott volna meg, megmentették az adófizetők pénzéből. A rossz döntés jutalma pénz és bónusz lett, büntetés aligha. Ez nemcsak gazdasági torzulást, hanem morális törést is okozott. Az a hit, hogy a szabályok nagyjából mindenkire érvényesek, darabokra hullott.
Az intézmények válsága
A pénzügyi világ után gyakorlatilag minden nagy intézmény hitelessége megrogyott. Az amerikai kormány, a média, az oktatás, az egészségügy, a biztonsági szervek, a hírszerzés, mind súlyos bizalmi válságba került.
A COVID-19 járvány idején az emberek azt látták, hogy a CDC, vagyis az amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ és más hatóságok egymásnak ellentmondó, többször átírt állásfoglalásokat adtak ki, hogy politikailag átitatott döntéseket próbáltak egészségügyi köntösbe bújtatni, a közösségi médiában a „dezinformáció” címkével sokszor olyan tartalmakat is korlátoztak, amelyek később igaznak bizonyultak. Ez már nem a szokásos bal- és jobboldali politikai vita. Ez intézményes legitimáció-vesztés.
A kontroll új arca, a technológia
A mostani negyedik fordulat egyik nagy különbsége az előzőekhez képest, hogy a háború terepe áttevődött a fizikai világból az információ, az adat és a pénz birodalmába. Snowden óta tudjuk, hogy az NSA évekig gyakorlatilag mindent gyűjtött: e-maileket, hívásokat, metaadatokat.
Arcfelismerés, kamerahálózatok és mesterséges intelligenciával támogatott profilozás formájában a technológia már nyíltan képes ellenőrizni az embereket. Kínában ez a társadalmi kreditrendszer része, a Nyugaton pedig papíron szabadabb a világ, a gyakorlatban viszont Londonban például több kamera jut egy főre, mint sok kínai városban.
A COVID-éra digitalizációja, a QR-kódos belépés, nyomkövető alkalmazások és vakcina útlevelek pedig megszokottá tették azt a gondolatot, hogy a normális élethez engedély kell. Ezek a kontrollmechanizmusok ritkán tűnnek el. A hatalom pedig nagyon ritkán adja vissza azt, amit egyszer megszerzett.
A pénz, ami ellenőriz téged
Az egyik legijesztőbb újítás a digitális jegybanki pénz, vagyis a CBDC. Elsőre ártalmatlannak tűnik, tulajdonképpen ez csak a pénz digitalizálása. A valóságban azonban ennél sokkal többről van szó. A pénz programozhatóvá válik, tranzakciókhoz feltételeket lehet kötni, bizonyos szektorokhoz, termékekhez vagy emberekhez korlátozásokat lehet rendelni, sőt akár lejárati dátumot is kaphat a pénz, ha nem költöd el időben, egyszerűen elvész.
Képzeld el, hogy az üzemanyag-vásárlás csak egy bizonyos szén-dioxid-korlátig engedélyezett, az élelmiszervásárlásodat a BMI-hez kötik, vagy a pénzedet befagyasztják, mert valami „rosszat” mondtál vagy tiltakoztál.
Kínában a digitális jüan és a társadalmi kreditrendszer már ezen az úton jár. Az EU, az EKB és a Fed hivatalosan kutatják a lehetőségeket, a gyakorlatban viszont lépésről lépésre készítik elő a megvalósítást. Ez a pénzügyi és társadalmi kontroll lehetséges végső szintézise.
A Bitcoin szerepe – szabadság vagy kifinomult csapda?
A Bitcoin 2008 hamvaiból született, és a genezis-blokk üzenete egyértelműen a rendszerkritika manifesztuma volt. A pénzügyi szuverenitás tehát csak technológiai szuverenitással együtt lehetséges. De felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg mi hackeltük meg a rendszert, vagy valójában a rendszer járt túl a mi eszünkön?
Néhány érdekes tény: az NSA már az 1990-es években vizsgálta a digitális készpénz lehetőségét, a korai Bitcoin-fejlesztők egyike, Gavin Andresen, 2011-ben a CIA-nál tartott előadást, és maga a Bitcoin blokklánc teljesen nyilvános – minden tranzakció örökre követhető.
A gyakorlatban viszont a bányászat nagy része néhány hatalmas pool kezében összpontosul, a kereskedés jelentős része szabályozott tőzsdéken zajlik, és egyre több Bitcoin van intézményi szereplőknél, például ETF-eknél vagy a BlackRocknál.
A cél eredetileg a decentralizáció volt, a valóság viszont egyre inkább a központosodás felé tolódik. Lehet, hogy a Bitcoin, ami a szabadság szimbóluma volt, végül egy olyan átlátható pénzügyi rendszert hoz létre, ahol még a jelenlegi rendszer is átláthatatlannak tűnik – csak épp nem mi irányítjuk.
Geopolitikai törésvonalak
Miközben az USA belülről repedezik, a világ is átrendeződik. Az egyedülálló amerikai dominancia, az úgynevezett „unipoláris pillanat”, csendben véget ért. Oroszország és Kína szoros együttműködése gyakorlatilag egy párhuzamos világrendet épít, dollár és SWIFT nélkül. A BRICS országok bővülésével, Szaúd-Arábia, Irán, Egyiptom és mások csatlakozásával már a világ népességének közel fele és a globális GDP harmada érintett és új, alternatív pénzügyi és kereskedelmi utak nyílnak. Szaúd-Arábia kínai vadászgépeket vesz, az olajat jüanban árazza, és Oroszországgal koordinálja a lépéseit. Ez nagy váltás az 1945 óta fennálló amerikai szövetségi rendszerhez képest.
A dollár elleni szankciók mellékhatása, hogy mindenki elkezdett azon gondolkodni, hogyan lehetne kevésbé függő a dollártól. A tőke, az energia és a kereskedelem pedig megtalálja a saját útját, ahogy a víz mindig utat talál.
Morális csőd Nyugaton
A második világháború után a Nyugat nemcsak pénzzel és hadsereggel, hanem morális tekintéllyel is dominált. Legyőzte a fasizmust, újjáépítette Európát, és az emberi jogokra építő narratívát képviselte. Ma ez a stabil alap igencsak meggyengült. Ukrajna esetében demokráciáról és szuverenitásról beszélünk, miközben évtizedek óta figyelmen kívül hagyjuk Oroszország biztonsági aggályait, és a NATO-t egészen a határáig toljuk. Gáza esetében háborús bűnöket és potenciális genocídiumot vizsgálnak nemzetközi szinten, miközben nyugati fegyverek és diplomáciai fedezet érkezik.
A világ nagy része már nem veszi figyelembe a részleteket. A Nyugat gyakran azt teszi, amit csak akar, és azt mondja, ami éppen jól kommunikálható. A szabályalapú rendszer sokak szemében már csak üres szlogen.
Mit hoz a jövő 2035-ig?
Ha a negyedik fordulat logikája működik, akkor valahol 2028 és 2033 között érhetjük el a válság csúcsát, és a 2030-as évek közepéig tarthat a tényleges kioldódás. Ez nem feltétlenül világháborút jelent, de hozhat pénzügyi resetet, például adósság átírásokat vagy új pénzrendszereket, geopolitikai átrendeződést, ahol az USA ereje csökken, míg Ázsia erősödik, és intézményi váltást, amikor a régi struktúrák szétesnek, és új intézmények születnek.
Az egyik pesszimista forgatókönyv szerint az USA de facto széteshet: államok közti konfliktusok, a szövetségi kormányzat gyengülése és a dollár hiperinflációhoz közeli válsága mentén. Lehet, hogy ez túl sötét kép, de már az, hogy a gondolata komolyan felmerül, önmagában jelzésértékű.
A történelem viszont azt mutatja, hogy a tél soha nem tart örökké. A negyedik fordulat után mindig jön egy korszak, amikor a társadalmi kohézió erősödik, új, hiteles intézmények születnek, és a gazdaság egy ideig dinamikusan növekszik.
Valószínű, hogy ez a következő tavasz már nem az amerikai vagy nyugati dominanciára épül, hanem egy multipoláris világra. A technológia pedig, ha sikerül visszafogni a totális kontroll felé mutató tendenciákat, ismét felszabadító erő lehet. Nyílt forrású mesterséges intelligencia, decentralizált hálózatok, erős kriptográfia, és lokális termelést lehetővé tevő technológiák, mint a 3D nyomtatás vagy az új energia modellek, mind a szabadság eszközeivé válhatnak.
Mit jelent ez egy átlagos ember számára?
Ez nem csak politika, hanem struktúraváltás. Nem egy választás dönti el, hanem egy ciklus kifutása. Nem elég pusztán diverzifikálni a pénzt, azt is fontos figyelembe venni, hogy milyen rendszerekhez láncolod hozzá magad. Fizikai arany, ezüst, Bitcoin self-custody-ban, készpénz, tartós élelmiszer, gyógyszer, szerszám, minél kevesebb az egy ponton támadható kitettség, annál nagyobb biztonságban vagy.
A következő években a készségek is egyre értékesebbek lesznek. Alapvető egészségügyi ismeretek, élelmiszer-termelés, szerszámhasználat, digitális biztonság és kriptohasználat, valamint az együttműködés, tanítás és szervezés képessége mind egyre fontosabbak lesznek.
Közösség nélkül nem megy. Válságban azok járnak jól, akiknek van, kivel összefogni. Nem kell katonai stílusú csoportokra gondolni, elég néhány megbízható szomszéd, barát vagy rokon, akikkel számíthattok egymásra.
Végül érdemes úgy tekinteni a negyedik fordulatra, mint egy maratonra, nem pedig sprintre. Ez egy évekig tartó folyamat, így nem szabad pánikolni. Legyünk felkészült, de közben ne felejtsünk el élni is.
Ez is a történelem része, nem a világ vége
Egy korszak vége és egy új születése között vagyunk, kaotikus és veszélyes időszak ez, de egyben tele van lehetőségekkel is. Ha Strauss és Howe cikluselmélete helytálló, a negyedik fordulat 2035 körül ér véget. Addig is a kérdés nem az, hogy visszakapjuk-e a régi világot, mert nem fogjuk, hanem hogy mennyire tudunk szuverének maradni egy kontrollra épülő korszakban, milyen eszközökkel védhetjük magunkat technológiailag, pénzügyileg és emberileg, és mekkora szerepet vállalunk a jövőben. Lehetünk sodródó statiszták, vagy olyanok, akik időben megértették, hogy most ugyan éppen tél van, de a tavaszra már most elkezdhetünk felkészülni.