Amíg te bízol az államban, mások lőni tanulnak?
Van egy kimondatlan igazság a bitcoin-közösségen belül: hiába a saját node, a multisig, a hidegtárca vagy a letétkezelő nélküli megoldások iránti fétisünk, ha a fizikai világban védtelenek vagyunk, a szabadságunk csak egy nyomorult illúzió. Kriptósként sokszor beszélünk a digitális önvédelemről, miközben a valódi támadások továbbra is a testünket, az otthonunkat, a családunkat fenyegetik. A bitcoin valódi értéke ugyanis nemcsak abban áll, hogy az aktuális árfolyamon épp mennyit ér, hanem abban is, hogy rákényszerít minket a felelősségvállalásra. Ez a felelősség pedig kiterjed arra is, hogy megvédjük azt, ami a miénk.
A fiat-világ haldoklik, de a veszélyek nőnek
Ha abból indulunk ki, hogy a bitcoin hosszú távon fiat valutában mérve egyre többet fog érni, akkor logikus azzal a következménnyel számolni, hogy az árfolyam-emelkedéssel egyenes arányban nőni fognak a bitcoin-tulajdonosokat ért támadások. Erre az elmúlt években már volt számtalan példa. Ez pedig azzal jár, hogy minél több pénzed van, annál nagyobb a felelősséged és annál nagyobb az esély arra, hogy célpont leszel. A modern világban egyre több kriptós esik áldozatul a különféle, nemcsak fizikai támadásoknak, hanem az adathalászatnak, a ransomware támadásoknak, a csalóknak vagy szimplán csak néhány rossz arcnak, akik tudják, hogy régi motoros vagy a kriptós berkekben.
És itt jön a képbe az a bitcoiner alapelv, amelyet szeretünk sokszor idézni: „Not your keys, not your coins”, ami egy kellemetlen, de igaz kiegészítést kap: Not your safety, not your freedom. Ha nem te irányítod a saját védelmedet, akkor nem a tiéd a szabadságod sem.
Az állam nem mindig áll a sarkon
A második világháború után Európa kollektív traumája a civil fegyvertartás gondolatát örök bűnbakként kezelte. A kontinens lakói generációkon át szocializálódtak arra, hogy az állam, bármi van, megvéd. A rendőrök majd úgyis jönnek és kihúznak a slamasztikából, a jog és a közintézmények pedig maximálisan biztosítják a biztonságot. Csakhogy ez ma már közel sincs így. Nem feltétlenül azért, mert az intézmények rosszak – bár ezen lehetne hosszú oldalakon keresztül vitázni – hanem, mert egyszerűen nem lehetnek ott minden helyzetben, minden utcasarkon, minden ember mellett. Egy rendőr kiérkezési ideje percekben mérhető. Egy támadás ideje másodpercekben. A jog utólag igazságot tehet. Bár sokszor erre sincs garancia. Ezért a legvalószínűbb az, hogy az elvesztett bitcoinodat a büdös életben nem kapod vissza, ahogy a kioltott életed sem.
Hadd meséljek el két, talán bugyuta példát. Egyszer ellopták a mobilomat. A tettes pár hónap után meglett. Kárterítés? A telefon visszaszolgáltatása? Maximum álmomban. Soha, semmilyen formában nem térítették meg a káromat. Egy másik esetben rongálás történt. Egy ittas személy betörte a kocsink szélvédőjét egy téglával. A tettest azonnal elfogták. Egy éjszakát zárkában töltött, másnap ott folytatta, ahol előző nap abbahagyta. Valaki kifizette a komoly összegű szélvédőcserét? Naná, hogy nem. Hiába jeleztem mindkét esetet azonnal a hatóságoknak, mégsem tudtak mit tenni.
A fizikai önvédelem elutasítása a régi világba taszít vissza: függővé tesz az államtól – egy olyan államtól, amely még a saját technológiáját sem érti, a te értékeidre pedig magas ívben tesz. Ezért minden, ami a tiéd, neked kell vigyáznod rá. A decentralizált gondolkodásmód nem áll meg a hidegtárcánál.
A bitcoiner létezés elemei az önrendelkezés, a felelősség, a kockázatviselés. Mégis, a legtöbb embernél épp ott szakad meg ez a logika, ahol a legnagyobb a tét: a fizikai biztonságnál. Pedig a privát kulcs nem erősebb a fizikai fenyegetésnél. Ha valaki kést szorít a torkodhoz és azt kérdezi, mi a seed phrase-ed, nincs olyan kriptográfia a földön, amely megvéd. Itt már csak te vagy. Te és az a felkészültség, amit magaddal hoztál.
Mit jelent az önvédelem egy modern bitcoinernek?
A fizikai önvédelem nem feltétlenül fegyvert jelent (bár erre is kitérek még). Sokkal inkább a tudatos gondolkodásmódot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ne feltűnősködj. Bár a mai világ legnagyobb betegsége az állandóan magamutogatás, a közösségi médiában való menőzés, jobb az, ha szerény vagy és visszafogott, nem vágsz fel azzal, amid van. Sokan a szomszéd szupermarketbe is kiöltöznek, hogy jelezzék mások felé nekik van pénzük. Az igazi gazdagok tesznek rá, mit gondolnak mások a megjelenésükről vagy a ruhájukról. Ők tisztában vannak azzal, hogy gazdagok, a többi ember véleménye meg igazából kit érdekel?
Jeff Bezos és a 12 dolláros ing, ami természetesen az Amazonról való
Legyél tudatos. A modern bitcoiner „security-minded”. Védi az otthonát, ha kell biztonsági kamerákkal, riasztókkal, biztonsági szolgálattal. Odafigyel a helyi internetes hálózatának biztonságára, VPN-t, víruskeresőt használ és olyan jelszavakat, amik túlmutatnak az 12345-nél.
Tanulj önvédelmet. Nem kell Bruce Lee-nek lenni ahhoz, hogy megvédd magad, de érdemes megtanulnod azt, hogy kerülj ki a veszélyes helyzetekből, hogyan kezeld a stresszt, hogyan reagálj egy támadásra és hogyan védd meg a családod. Ez nem macho-sztori. Ez kötelesség.
A fegyvertartás kérdése
Vannak országok, ahol a civileknek engedélyezik a fegyvertartást, másutt pedig démonizálják. A bitcoiner nézőpont itt egyszerű: ha az állam monopóliuma a fegyver, akkor a hatalom is monopóliumává válik. Ha nincs eszközöd megvédeni magad, akkor végső soron nincs autonómiád. A fegyvertartás filozófiai kérdés is. A saját életed és vagyonod értékét ismered el vele. Az tény is való, hogy az Egyesült Államokban például túlzottan elengedték a gyeplőt, már ami a fegyvervásárlást és tartást illeti, az is vicc ugyanakkor, hogy az európai országokban még a rendőrnek is mentegetőznie kell, ha előveszi a fegyverét és lepuffant egy bűnözőt. Érdemes itt megemlíteni egy érdekes fejleményt. Olaszországban, miután egy 68 éves férfi otthonába betörők hatoltak be, férfi az engedélyezett fegyverével figyelmeztetés után rálőtt az egyik támadóra. A lövés nem életveszélyes volt, az agresszor megsérült, majd elmenekült.
Az eset híre eljutott a parlamentbe is. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök közösségi posztban úgy reagált: „A védelem mindig jogos” („La difesa è sempre legittima”) – ez a mondat az új, szigorúbb önvédelmi szabályok szellemében hangzott el, ami némi reményt ad arra vonatkozóan, hogy ha a hatóságok nem tudnak megvédeni, legalább nem kerülsz börtönbe, ha a családod és vagyonod érdekében megvéded magad.
Bitcoin és család
A bitcoiner gondolkodásmód első pillantásra technikai, pénzügyi vagy ideológiai jellegűnek tűnik, valójában azonban mélyen családközpontú. Nem a kriptohájp gyors meggazdagodásról szóló illúzióját követi, hanem a hosszú távú stabilitást, a jövő előkészítését és a tartós gondoskodást helyezi előtérbe. Ennek a szemléletnek természetes része a mindennapi élet biztonságának felépítése, amibe a gyerekek digitális és fizikai védelme is beletartozik. A „self custody” ugyanis nem csak privát kulcsokról szól, hanem arról a felelősségről is, amelyet a saját családunk iránt vállalunk.
A bitcoin valójában nem egy digitális védőháló. Nem egy rendszer, amely megfog, ha hibázol, és nem helyettesíti a személyes felelősséget – épp ellenkezőleg. Arra tanít, hogy a világban nincsenek előre gyártott megoldások, nincsen automatikus megmentés, és nem létezik valódi biztonság odafigyelés és tudatos cselekvés nélkül. A bitcoin üzenete nagyon egyszerű, mégis mély: gondolkodj, értsd meg a kockázatokat, vállald értük a felelősséget, és ne várj engedélyt vagy külső jóváhagyást ahhoz, hogy megvédd magad és azt, ami fontos számodra. A „don’t trust, verify” nem csupán a blokklánc működésére vonatkozik — ez egy életfilozófia.
Mindezek fényében különösen nagy tévedés lenne a védelem, a biztonság és a felelősségvállalás jogát teljes egészében átadni az államnak. Ha ezt tesszük, valójában visszalépünk oda, ahonnan a bitcoin ki akart mozdítani minket: a régi, függőségekkel teli rendszerbe, ahol másokra bízzuk a jövőnket. Az állam és a politikai struktúrák gyakran már a modern technológiák alapjait sem értik – hogyan várhatnánk el tőlük, hogy a szabadságunk legfontosabb rétegeiben majd helyettünk döntenek helyesen?
A bitcoiner szabadság valódi lényege abban áll, hogy nem kérünk engedélyt a létezéshez, és nem mások kezébe adjuk a saját biztonságunk kulcsait. Ez azonban nem mellékhatás, hanem az egész mentalitás ára: az önállóság, a felelősségvállalás és a tudatos védelem iránti elköteleződés.
Végső soron a jövő nem azoké, akiknek a legtöbb bitcoinjuk van. Hanem azoké, akik felkészültek arra, hogy meg is tudják védeni azt — és mindazt, ami számukra fontos.