A múlt titkainak nyomában: megtalálták az elveszett kontinenst

Megtalálták Argoland elveszett kontinensét, amely 155 millió évvel ezelőtt szakadt el Ausztráliától, látszólag minden geológiai nyom nélkül.

A kontinentális hasadások általában hegyláncokat vagy egyéb geológiai nyomokat hagynak hátra, ami jelentősen megkönnyíti a tudósok dolgát. Argoland azonban látszólag szőrén-szálán eltűnt, a kontinens rejtélye pedig ezidáig megoldatlan maradt.

Nem Argoland az első „eltűnt kontinens”

Az Ausztráliától északnyugatra, Ázsia felé vándorolt kontinens eltűnése nem egyedi eset, volt már rá példa, hogy egyes kontinensek másoktól elszakadtak és eltűntek a Föld köpenyében. Azonban az ilyen esetekben, például Nagy-Adria elveszett kontinense esetében is, a hatalmas földtömeg eltűnése félreérthetetlen nyomot hagyott a maga után.

„Valamikor a múltban Nagy-Adria elmerült a Föld köpenyében – magyarázza a csapat a felfedezést bejelentő sajtóközleményben -, de a felső réteg hátramaradt, és ennek redői alkotják Dél-Európa hegyeit.” Nagy-Adriához hasonlóan elegendő konkrét bizonyíték volt arra, hogy Argoland elszakadt Ausztráliától ahhoz, hogy az eseményt tényként fogadják el. A kontinens azonban látszólag nyomtalanul tűnt el a földköpenyben.

Hét évig kutattak a kontinens után

A kontinens leszakadásának nyomai Ausztráliától északnyugatra vezették Douwe van Hinsbergent, az Utrechti Egyetem kutatóját és kollégáját, Eldert Advokaatot. Ezeket a nyomokat követve a tudósok földtani információk kincsestárára bukkantak, amelyekről úgy vélték, hogy segíthetnek megmagyarázni Argoland eltűnését. Ezek feldolgozása azonban rengeteg időbe telt.

„Szó szerint információszigetekkel foglalkoztunk, ezért tartott olyan sokáig a kutatásunk” – magyarázza Advokaat. „Hét évet töltöttünk a kirakós darabjainak rakosgatásával.” Végül azonban összeállt a kép, és rábukkantak Argoland elveszett kontinensének nyomaira.

A csapat sikerének kulcsa az elveszett kontinensről származó több kőzetréteg és szilánk korának meghatározása és a Délkelet-Ázsia területére való érkezésük időpontjának elemzése volt. A folyamat során a kutatók gyakorlatilag puszta kézzel gyűjtötték be a mintákat Szumátrán, az Andamán-szigeteken, Borneón, Sulawesiben és Timoron.

Megdöbbentő eredményeikből arra is fény derült, hogy miért volt olyan nehéz megtalálni Argoland elveszett kontinensét: az ugyanis majdnem 300 millió évvel ezelőtt elkezdett darabokra szakadni. Ezek a darabok aztán külön-külön, mégis összehangoltan megkezdték északnyugati irányba tartó vándorlásukat. A folyamat évmilliók alatt zajlott, ezért tűntek „elveszettnek” a darabok. Csak az Argoland különböző darabjaihoz kapcsolódó földtörténeti dátumok tárták fel, hogy a kontinens mégsem veszett el, hanem annyira szétesett, hogy évekig tartó kutatásra volt szükség ahhoz, hogy megtalálják és összekapcsolják a maradványait.

„A szilánkok kollázst alkottak” – magyarázzák a kutatók. „Argoland Indonézia és Mianmar nagy részének zöld dzsungelei alatt rejtőzik.”

A kontinens megkerült, a kutatók fellélegezhetnek

A 155 millió éves rejtély megoldása az azzal járó elismerés mellett megnyugvást is hozott a kutatóknak, mivel a nyomtalanul eltűnő kontinensek komoly problémákat okozhatnak a geológusoknak és a történészeknek egyaránt.

„Ha a kontinensek bele tudnának merülni a köpenybe, és teljesen el tudnak tűnni anélkül, hogy geológiai nyomot hagynának a földfelszínen, akkor nem sok elképzelésünk lenne arról, hogy a föld hogyan nézhetett ki a geológiai múltban” – magyarázta van Hinsbergen. „Szinte lehetetlen lenne megbízhatóan rekonstruálni a korábbi szuperkontinenseket és a Föld földrajzát az elmúlt korokban.”

Az ilyen rekonstrukciók létfontosságúak a geológiai és biológiai folyamatok megértéséhez, például támpontot jelenthetnek a biodiverzitás, vagyis az élővilág sokszínűségének vizsgálatához, az éghajlatok kialakulásának meghatározásához, vagy akár a nyersanyagok kereséséhez is.

„És alapvetőbb szinten: a hegyek kialakulásának megértéséhez vagy a lemeztektonika mögötti hajtóerők kidolgozásához; ez két jelenség szorosan összekapcsolódik” – teszi hozzá van Hinsbergen.

A tudósoknak tehát megkönnyebbülést jelent Argoland elveszett kontinensének felfedezése. Vagy legalábbis annak, ami maradt belőle. „Máskülönben komoly tudományos problémával kellett volna szembenéznünk.”