Arany, cigi, bitcoin – mit tanulhatunk a történetükből?
Kiskoromban bányász (is) szerettem volna lenni, mert azt hittem, hogy aki kibányássza a gyémántot, azé lesz a drágakő. Hamar be kellett azonban látnom, hogy a világ nem gyermeki szabályrendszerek szerint működik. Legalábbis a centralizált fele.
Az arany évszázadokon át nagyszerű fizetőeszközként szolgált, az emberi leleményesség azonban nem ismert határokat, ha hamisításról volt szó. Az aranyra épülő fizetési rendszer fejlődése során számtalan akadállyal nézett szembe. Ezekre a problémákra mindig akadt megoldás – mindig valami centralizált, az eredeti céltól merőben eltérő megfontolások mentén.
Az egyszerű hordozhatóság és értékmegállapítás érdekében célszerűvé vált érméket gyártani a nemesfémből. A kezdetleges fizetőeszköz azonban hamar az első ismert pénzcsalás áldozatává vált. Az ügyeskedők a náluk lévő érmék széléből alig észrevehetően lecsippentettek egy darabot, így téve szert némi ingyen aranyra.
A hatóságok ezt felismerve recés szélekkel látták el a pénzdarabot, s ennek a módszernek az öröksége mai napig megfigyelhető a modern kori pénzérméken. A biztonsági jellemző hozzáadásával azonban tovább csökkent a helyettesíthetőség.
Egy ideális világban egy aranyalapú fizetőeszköz értéke egyetlen változótól kell függjön: „az arany tömege a pénzérmében”. Hirtelen kettőtől függött: „az arany tömege a pénzérmében és a pénzérme kinézete”. Nem nehéz belátni: minél bonyolultabb logikai rendszert építünk fel egy fizetőeszköz köré, az annál megbízhatatlanabbá válik.
Ezt követően a tiszta aranyat további biztonsági funkciókkal látták el. Az ékszerekbe beleütötték a karátszámot, az aranyrudakhoz tanúsítványokat bocsátottak ki. Lehet a kertben 10 kiló aranyad elásva, ha nincs hozzá tanúsítványod, nem kapsz érte semmit – legfeljebb 10 év letöltendőt, ha pénzzé akarod tenni.
Így veszítette el az arany decentralizáltságát, és vált egyre inkább a hatalommal rendelkezők zsarolási eszközévé.
Börtöncigi
Érdekes rendszer volt megfigyelhető a börtönökben a rabok között, amikor cigarettát kezdtek el fizetőeszközként használni. A dohánytermékek korlátozott számban állnak rendelkezésre a fegyházakban, kis helyet foglalnak, könnyen tárolhatók. A rendszernek még azok a rabok is a részét képezték, akik nem dohányoztak.
Mivel a rabok nagy része feltehetőleg élvezeti szerként használja, így nem tud annyira felhalmozódni, hogy elinflálódjon. A „börtöngazdaság” nem egy folyamatosan növekvő terület, így egy stabil cigarettaszám fenntartásával a rendszer jól el tud működni. Cigarettát pedig bárki becsempészhet, aki elég ügyes, és vállalja a kockázatot. Leegyszerűsítve: bárki létrehozhatja a fizetőeszközt egy kis energiabefektetéssel.
Leibniz után szabadon
Az első blokklánc, és ezzel a Bitcoin megjelenése azért is számított paradigmaváltásnak, mert pontosan tudtuk, hogy az aranyrendszernek nem így kellene működnie, de mind beláttuk, hogy a csalások elkerülése és az igazságos elosztás érdekében talán nem is létezhetne jobb megoldás. (Igazságos elosztás alatt itt azt értem, hogy miért kellene a középkori Selmecbányának az egyik leggazdagabb városnak lennie csak azért, mert volt olyan szerencséje, hogy aranylelőhelyek voltak a területén). Látható tehát, hogy azok a megfontolások, amelyek a kormányokat vezérelték, sok esetben az arany természetéből fakadtak.
A kriptovaluta azonban mindez megdöntötte. Bebizonyosodott, hogy létezhet olyan elektronikus megoldás, amely egyszerre rendelkezik egy fizetőeszköz minden szükséges tulajdonságával (ritkaság, tárolhatóság, felcserélhetőség stb.), miközben nincs szükség centralizált biztonsági és felügyeleti megoldásokra. Aki átlátja a pénzügyi rendszer működését, és a lehető legjobb létező megoldást keresi a benne rejlő problémákra, az minduntalan a bitcoinhoz fog eljutni.
A bitcoin egyszerre emelte át az arany tulajdonságait, ami az értékmegőrzést illeti, és a „börtöncigi” tulajdonságait, ami a létrehozhatóságban és megsemmisíthetőségben rejlik.
A bitcoin bányászásához nincs szükség senkinek az engedélyére. Olyan, mintha mindenki kertjében lenne 10 kiló arany, ami csak arra vár, hogy nagy erőfeszítések árán a felszínre hozza egy pár ezer dolláros csákánnyal. Nincsenek sallangok. Minden olyan egyszerű, mintha gyermeki fejjel szemlélnénk a világot.
