A cypherpunk álomtól az elnöki tweetekig: Így lett a Bitcoin a politika túsza
Cikk meghallgatása
Satoshi Nakamoto 2009-ben egy olyan víziót fektetett le a Bitcoin fehér könyvében, amely lényegét tekintve egy államellenes kiáltvány volt. Egy matematikai alapokon nyugvó, decentralizált hálózat, amely kívül esik a kormányok, jegybankok és bürokraták hatáskörén. A terv az volt, hogy ez a forradalmi technológiai megoldás elválasztja a pénzt az államtól, ahogyan annó a felvilágosodás elválasztotta az egyházat az uralkodó hatalomtól.
Ugorjunk előre a jelenbe: ha ma megnyitunk egy vezető kriptovaluta-híroldalt, a technológiai fejlesztésekről, a blokkméret-vitákról vagy a kriptográfiai áttörésekről szóló cikkeket szinte teljesen kiszorította a politika. A piac már nem arra reagál, hogy mit tud a hálózat, mikor lesz a következő blokkjutalom-felezés, hanem arra, hogy mit mondott egy SEC-elnök, egy amerikai szenátor vagy éppen egy európai parlamenti képviselő.
A Bitcoin és a teljes kriptoszektor menthetetlenül túlpolitizálttá és szabályozás-orientálttá vált. És ez nem csupán egy szubjektív megérzés, hanem számszerűsíthető valóság.
A kriptohírportálokból politikai napilapok lettek
Ahogy a különféle közismert, nemzetközi hírportálokat lapozgatjuk és a szalagcímeket vizsgáljuk, azonnal feltűnik valami: a tematika drasztikus eltolódáson ment keresztül az elmúlt évtizedben. Ha kizárólag azokat a főcímeket emeljük ki, ahol a politika, a szabályozás vagy valamilyen állami hivatal az elsődleges téma, a trend megkérdőjelezhetetlen: az egész kriptoökoszisztémát átjárta a mocskos politika.
Csak egy szokásos politika-szagú szalagcím a mai repertoárból Forrás: Cointelegraph
2016-ban a dominánsan politikai töltetű szalagcímek aránya elenyésző, mindössze 5-8% volt. Ekkor a Bitcoin még egy marginális technológia volt, a világ nagy része nem foglalkozott vele, sokan azt se tudták micsoda. Az amerikai Fedet, a SEC-et, a Fehér Házat, az Európai Parlamentet és a kínai vezetést hidegen hagyta a dolog. A Bitcoin ekkor még túl kicsi volt ahhoz, hogy az állam egyáltalán reagáljon rá.
2021-re ez az arány már megduplázódott, elérve a 10-12%-ot. Ez volt az intézményi tőke belépésének és az első komolyabb állami szigorításoknak az időszaka, amikor Washington és Brüsszel ráébredt, hogy a kriptó már túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
A jelenben pedig elértünk oda, hogy a szalagcímek 30-35%-a tisztán politikai vagy szabályozási természetű.
A CoinDesk vagy éppen a Cointelegraph ma már közelebb áll egy pénzügyi-politikai laphoz, mint egy tisztán kriptomédiához. A szabályozás és a politika gyakorlatilag a kriptoszektor egyik fő „termékévé” vált.
De tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg megváltozott a Bitcoin? Nem. A Bitcoin most is ugyanaz, mint volt. A világ változott meg körülötte.
Nem azért lett több a szabályozási hír, mert a protokoll átalakult, hanem azért, mert a Bitcoin végre elég nagy lett ahhoz, hogy a politika észrevegye. Ma több ezer milliárd dollár van bitcoinban, pihen ETF-ekben, nyugdíjalapok és szuverén államok tartják vagy éppen vizsgálják tartalékeszközként. Egy ekkora jelenséget a hatalom már képtelen figyelmen kívül hagyni.
Az abszurdum és az irónia: Protokoll helyett hatóságok
Ez a helyzet egy mély, filozófiai abszurdumot és talán a kriptotörténelem legnagyobb iróniáját hordozza magában. A Bitcoin születésének egyik alapgondolata így szólt: „Mi lenne, ha létezne egy pénzrendszer, amelyhez nincs szükség központi engedélyre?” Az állam megkerülésére épült, most az állam mégis szabályozni, korlátozni, integrálni próbálja.
A mai szalagcímek jelentős része ugyanis arról szól, hogy mit mond a SEC, mit enged a EU, milyen stabilcoin törvény készül, mit gondol róla Trump, vagy mikor hagy jóvá valamit az Amerikai Kongresszus. Vagyis a diskurzus fókusza fokozatosan áttevődött a protokollról az engedélyező hatóságokra.
Legyünk őszinték magunkkal, a hálózat technikai működése továbbra sem függ se a SEC-től, se az uniós hatóságoktól. A blokklánc ugyanúgy működik mint korábban, bármit is mond például az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde. A róla szóló médiafigyelem viszont egyre inkább az állam kénye-kedvétől függ.
A siker ára az intézményesülés
A korai bitcoiner közösség tagjai idealisták voltak. Sokáig azt hitték, hogy a siker egyet jelent a totális és érintetlen függetlenséggel. A történelem azonban inkább azt mutatja, hogy a globális siker törvényszerűen intézményesülést hoz magával. Amikor a rendszer átlépte a szubkultúra határát, és megjelentek a BlackRock ETF-jei, a banki letétkezelők, a vállalati mérlegek és a gigantikus nyugdíjalapok, a háttérben szükségszerűen megjelentek az ügyvédek, a szabályozók, a politikusok és a lobbisták is. Ez a győzelem paradoxona: a Bitcoin nem azért lett kiemelt politikai téma, mert elbukott. Hanem részben éppen azért, mert győzött. Beért, és elfoglalta a helyét a globális asztalnál, csak ennek sajnos komoly ára van.
Az állam természetes reakciója és a globális kontroll
Ha távolabbról nézzük a folyamatokat, ez a szoros állam általi közeledés nem egy egyedi amerikai vagy európai anomália. Történelmileg az államok – berendezkedéstől függetlenül – szinte mindig pontosan ugyanúgy viselkednek. A pénz, az energia, a kommunikáció és a hadsereg mind olyan stratégiai területek, amelyeket az állam a saját szuverenitása érdekében a hatókörében akar tudni. Amikor a Bitcoin kicsi volt, ártalmatlan hobbinak számított. A politikusok úgy voltak vele, hogy legyen a nerdek szórakozása, túl sok vizet úgyse zavar. Amikor azonban globális pénzügyi infrastruktúrává kezdett válni, egyre többen kezdtek el bitcoinba fektetni, azonnal nemzetstratégiai és geopolitikai kérdéssé lépett elő, hiszen az állam nem szereti a konkurenciát.
Ez a trend ráadásul félelmetesen jól passzol a 21. század azon általános elképzelésébe, amely az állam egyre növekvő beavatkozását jelenti az emberek mindennapi életébe. A kormányok ma már nemcsak koordinálnak, hanem kőkeményen kontrollálnak – és ebben az államközpontú világban a szabályozás növekedése a rendszerbe van kódolva. Elkerülhetetlennek is mondhatnánk.
A politikai nyomás ára: A kiábránduló „régi motorosok”
Ez a fojtogató politikai és szabályozási környezet – amelynek leginkább kézzelfogható európai példája a MiCA (Markets in Crypto-Assets) rendelet – egyre komolyabb törést okoz a közösségen belül. A szigorú megfelelési kényszer, a kötelező KYC (ismerd meg az ügyfeled) folyamatok kiterjesztése és a bürokratikus túlszabályozás miatt sok „régi motoros” bitcoinernek egyszerűen elmegy a kedve az egésztől. Azok az idealista úttörők, akik anno a szabadságért, az anonimitásért és a cenzúramentességért csatlakoztak a mozgalomhoz, ma értetlenül nézik, hogyan válik a szektor egy rideg, túladminisztrált, agyonszabályozott bankrendszerré. Az állandó politikai nyomás és a megfelelési kényszer pont azt a belső tüzet és lázadó szellemiséget öli meg, ami a Bitcoint naggyá tette, a helyüket pedig átveszik a szürke öltönyösök, akiknek a kriptó már csak egy újabb Excel-táblázat a sok közül.
Kriptósok véleménye az EU MiCa rendeletéről Forrás: Reddit
Mi maradt a cypherpunk örökségből?
A nemzetközi kriptomédia szalagcímeinek statisztikája egy korszak végének látlelete. A Bitcoin felnőtt, de a felnőtté válás ára az ártatlanság elvesztése és az állami szabályozásba való kényszerű betagozódása volt. Bár a Bitcoin a mélyben ugyanolyan autonóm maradt, mint 2009-ben, a köré épült narratíva mára a mindenkori államhatalom beolvasztási kísérleteinek frontvonalává vált. A kérdés így már rég nem az, hogy a Bitcoin megváltoztatja-e a politikát, hanem az, hogy a politika által diktált engedélyezési kényszer mennyire torzítja el végleg az eredeti szellemiségét.