Decentralizáció tette lehetővé Európa felemelkedését
A politikai teóriákat gyártó szakértők és tudósok legtöbbször azon az állásponton vannak, hogy a politikai centralizáció elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek. Állításuk szerint az egységesített központi irányítás – mint amilyen az EU esetén Brüsszel, az Egyesült Államokban pedig Washington DC jó példái annak, hogyan lehet biztosítani a hatékony és szabad árumozgást hatalmas földrajzi térségeken keresztül. Nézetük szerint ez hajtja a gazdasági fejlődést.
Sok szempontból az Egyesült Államok a koncepció legjobb modellje, ahol virtuálisan nincsenek korlátozások a kereskedés és migráció területén a szövetségi államok között. Az EU-n belül ezek a korlátok az elmúlt évtizedekben szintén fokozatosan eltűntek.
A történelmi bizonyítékok azonban pont mást sugallnak. Ezek alapján azt látni, hogy a politikai egység aktuálisan nem katalizátora sem a gazdasági növekedésnek, sem pedig az innovációnak hosszútávon. A tények alapján az európai tapasztalat ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja.
Miért nőtte túl Európa Kínát gazdagságban és fejlődésben?
1000 évvel ezelőtt egy másik bolygóról érkező látogató az európai civilizációt könnyen egy elmaradott társadalomnak gondolhatta volna. Helyette, Kína és az Iszlám világ tűnt akkoriban annak, hogy a világ vezető régiója/országa szerepére törhet gazdagság és az innováció területén.
Miért lett mégis Európa a világ leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb térsége a világon?
Az, hogy Európa fejlettségben túllépett minden más civilizációt végérvényesen a 19. században dőlt el. A történészek az ‘európai csoda eredete’ kérdéskört azóta is széleskörűen tárgyalják.
A ‘csodát’ Ralph Raico történész így összegzi:
„A csoda egy egyszerű, de hatalmas tényen alapszik. Európa és Európa szélesebb kiterjedése, beleértve Amerikát is volt az első térség, amely hosszabb távon volt képes gazdasági fejlődést elérni. Ennek köszönhetően az európai társadalom kilépett a ‘Malthusiani-csapdából’. Azaz lehetővé vált, hogy a népesség nagy része kijöjjön abból az ínséges életmódból, ami több évszázadon keresztül nagy tömegeket húzott vissza. De a kérdés: miért pont Európa?”
A tudósok körében máig vita tárgya, hogy miért Európában ment végbe ez a gazdasági fejlődés, és mi áll ennek hátterében. Azonban a legtöbbjük egyetért abban, hogy az európai civilizáció legfontosabb jellemzője volt a Nyugat-Római Birodalom bukása óta, hogy az európai politikai színtér mindig is decentralizált volt.
Raico további magyarázata szerint:
„Valószínűleg a geográfiai faktor is szerepet játszik, azonban a nyugati világ fejlődésének az alapját az a tény adta, hogy habár Európa magvát egy civilizáció, Latin-kereszténység adta, azonban másodlagosan radikálisan decentralizáltnak tekinthető. Más kultúrákkal ellentétben – különösen Kína, India és az iszlám államok – Európát az elmúlt két-háromszáz évben olyan rendszer jellemezte, amely nagyon megosztott volt és állandó versengésben állt egymással a hatalom és törvénykezés területén.”
A decentralizáció a felemelkedés hajtóereje
Habár a modern EU centralizációra törekszik, eddig még az európai történelem során egy állam sem tudott dominanciát elérni. A kereskedői rétegek, a bankok és a városi középosztály felemelkedése a középkorban mind hozzájárult a jövőbeli iparra épülő Európa felemelkedéséhez, és ez mind egy nagy erős állam hatalma nélkül fejlődött.
Habár a nagy szabad piac belső határok nélkül kisebb tranzakciós költségek nélkül tud működni, a hatalom koncentrációja mégis nagyobb kockázatokkal jár. Egy állam, amely a kereskedelem működését tudja facilitálni egy nagy ‘birodalmon’ belül egyúttal nagy hatalommal rendelkezik az felett is, hogy szabályozásokkal és adózással korlátozzon.
A korábbi nagy királyságok és birodalmak Ázsiában egykor jó pozícióban voltak ahhoz, hogy a gazdag kereskedői réteg és a középréteg kialakulását elősegítsék. Valójában azonban ez nem tudott megvalósulni. Ezek az államok ehelyett arra fókuszáltak, hogy centralizálták a politikai kontrollt a piacok felett, zsarolták a népet mindenfajta díjak és büntetések kiszabásával, és kiközösítették a tehetős és ügyes személyeket.
Az anarchia előnye
Ezzel szemben Európa relatíve anarchikus volt a világ többi civilizációjával szemben, és a nagy gazdasági előrelépés helyszínévé vált. Ez természetes nem az az anarchia, ami káosszal jár. Az anarchiát a politikatudomány szakértői úgy értelmezik, hogy nem volt egy központi kontrollal vagy autoritással rendelkező állam sem. Ezekben a kulcsperiódusokban a kontinens fejlődésében nem volt egy központi Európa vagy európai birodalom sem.
Sok éven keresztül a gazdaságtörténészek próbálták keresni a politikai anarchia és Európa gazdasági sikeressége közötti korrelációt. Sokan ezt a kapcsolatot tagadhatatlannak tartják. Douglass North, közgazdász erről így vélekedik:
„A legjobb jelöltek bukása, mint Kína és Iszlám igazolja a felvetésünket. A központosított politikai kontroll limitálja az opciókat és alternatívákat, amelyek a helyes politikai és gazdasági döntések meghozatalához szükségek. A nagyszabású politikai és gazdasági rendek hiánya teremtette meg azokat a környezeti jellemzőket, amelyek szükségesek voltak a gazdasági növekedés és az emberek szabadságának a fejlődéséhez.”
A kormányok közötti verseny nagyobb szabadságot jelent
De miért korlátozza az uralkodó királyok opcióit a radikális decentralizáció? Elsősorban a szabadság terjedt el, mert egy decentralizált rendszer alatt több alternatíva van, amelyek által kikerülhetők a ‘kormányzatok adózási viselkedése’. David Landes hangsúlyozza a többféle, egymással versengő államigazgatás fontosságát, amely megteremtette a teret a privát vállalkozások fejlődésének Nyugat-Európában, amely a társadalmi és politikai vitalitás további kibontakozását segítette elő.
Ez a hatás Európában belül is térségről térségre változott. Aztán néhány különleges esemény, mint a háborúk vagy a szuverenitás változása nagyobb hatású változásokat eszközölt a gazdasági osztályok körülményeiben. Azonban a magánvállalkozás eszméje mindig is szent és sérthetetlen volt.
Ezek a versengések az egyes államok között vezettek aztán olyan politikai döntésekhez, amelyek bevonzották a tőkét. Az ügyes és eszesebb királyok és uralkodók olyan törvényeket fogadtak el, amelyek gazdasági prosperitáshoz vezettek. A mozgás szabadsága a nemzetállamok között olyan lehetőségeket kínált, amely által meghonosodhatott a legjobb gyakorlat nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalom egyéb területein is.
Az Európai Unió harcol a decentralizáció ellen
Mivel az európai államok relatíve kicsik és gyengék voltak, viszont kulturálisan nagyon közel álltak egymáshoz, a hatalommal való visszaélés az uralkodó osztály által rögtön a bevételek csökkenéséhez vezetett. Ezért a vezető rétegnek minden esetben garantálni kellett a privát tulajdon védelmét. Ez természetesen nem jelentette ez, hogy nem volt visszaélés a hatalommal. De ahogy Landes is megjegyzi:
„A királyok természetesen meg tudták törni az üzleti körök erejét, de a szuverén hatalmat korlátozták az államok előírásai és a nemzetközi verseny. Ha nem voltak megfelelőek a körülmények, a kapitalista tőkét egyszerűen átköltöztették máshová. Ha netán erre nem volt lehetőség, akkor viszont a profit lassan lecsökkent, és a más vállalkozások vették át a szerepet.”
A decentralizáció azonban nemcsak a különálló szuverén államok nemzetközi rendszerét korlátozta. Köszönhetően az állandó háborúskodásnak az állam és az egyház között, a királyok és a nemesség között, a decentralizáció mindenhol jelen volt. Raico így folytatja:
„A hatalom decentralizációja különféle európai berendezkedésekhez vezetett. Ilyen volt a feudalizmus is, amely a királyok és a nemesség uralkodását hozta a pórnép felett.”
Hosszabb távon a nemzetközi anarchia rendszere biztosította, hogy az államnak korlátozott jogköre volt az adózás területén, és nem tudta kizsákmányolni a középosztályt és a kereskedői réteget. Ez vezetett aztán Európa növekvő gazdasági gyarapodásához.
Vissza kell térnünk a kisebb államvezetéshez
Még ma is látjuk ezeknek a faktoroknak a működését. A kisebb államoknak, különösen Európában és Amerikában magasabb a bevétele és nagyobb a nyitottság is. Látunk erre jó példát Európában és a Karib-térségben is. A kisebb államok gyakran kisebb adóterheket rónak ki a szomszédos államokkal szemben, és ezzel is próbálják bevonzani a friss tőkét.
Azonban az is igaz, hogy ma a gazdaságilag legsikeresebb ország a világon egy nagy állam: az Egyesült Államok. Az USA sikeressége elsősorban azonban egy olyan időszakhoz kötődött, amit javarészt a politikai decentralizáció jellemzett – különösen a 19. század alatt. Európa ekkor már gazdag volt, és relatíve politikailag szabad összehasonlítva a keleti rész despotikus rendszereivel. Csak később kezdték meg a politikai erő centralizációját az Európai Unió zászlaja alatt.
Ma azonban olyan évtizedeknek vagyunk a tanúi, ahol a politikai centralizáció hatására a stagnálás és az elszegényedés jellemzi az USA-t és Európát. A brüsszeli és a washingtoni bürokrácia olyan környezetet teremt, amely korlátozza az innovációt és a vállalkozások jogköreit (adminisztratív és jogi túlterheléssel). Az EU szeretné eltörölni az alacsonyabb adókulcsokat a kisebb tagállamokban. Az EU és az USA is kereskedelmi korlátokat vezet be azok ellen, akik a kereskedési blokkokon kívül működnek.
Ezt csak decentralizációval lehet megakadályozni. Ugyanis a történelem tanulságai alapján a gazdasági fejlődést eddig még mindig csak a decentralizáció támogatta. Hiszen a Szovjetunió szétesése is jó példája annak, hogy a dezintegráció mennyivel jobb gazdasági körülményeket és lehetőségeket teremthet, a mobilis tőke és a globális kereskedelem a gazdasági sikerek sarokkövei.
Most még azonban azok, akik a status quo élvezői foggal-körömmel ragaszkodnak a hatalomhoz és a nagy állam eszméjéhez. Ők nem akarnak változtatni, ezért kell ez ellen küzdeni, és a decentralizáció felé tolni az eseményeket.