Egyéni szuverenitás: Átvehetjük az irányítást az adataink felett?
A mobilforradalom során autonómiánkat kényelemre cseréltük. Utólag úgy tűnik azonban, hogy a beleegyezés előtt jobban meg kellett volna vizsgálnunk azokat a bizonyos Általános Szerződési Feltételeket.
A New York Times azt a kellemetlen igazságot tárta elénk, hogy emberek milliói osztják meg adataikat folyamatosan, a kifejezett beleegyezésük nélkül. Számtalan webhelyet és közösségi platformot megbírságoltak már a személyes adatok harmadik felek számára történő gyűjtése és értékesítése miatt, és folyamatosan újabb és újabb, nagy bírsággal fenyegető perek indulnak ezügyben — a Metát például 3,1 milliárd dollárra perelték be.
A Web2 világában a felhasználóknak korlátozott befolyásuk van arra nézve, hogy mi történjen az adataikkal, de a decentralizációnak köszönhetően úgy tűnik, megvan a megfelelő eszköz a szuverenitásunk visszaszerzéséhez.
Mi az egyéni szuverenitás?
Az úgynevezett „önszuverén identitás” (self-sovereign identity, SSI) kifejezés 2005-ben merült fel, amikor a Microsoft rendszertervezője, Kim Cameron leírta, hogy milyennek kell lennie egy biztonságos adatmodellnek. Egyszerűen fogalmazva, az egyén szuverenitása a saját online személyazonosságának birtoklását és ellenőrzését jelenti, valamint annak eldöntését, hogy ki férhet hozzá ezekhez a személyes adatokhoz. Ez azt is jelenti, hogy az adatok érvényesítéséhez vagy hitelesítéséhez nincs szükség magasabb szintű hatóságra. Egy Ethereum-cím például önszuverén lehet, mivel magasabb szintű hatóság nélkül is létrehozható, és az aláírások magasabb szintű jóváhagyás nélkül is érvényesíthetők.
A Web2 infrastruktúráktól az egyéni szuverenitás felé való elmozduláshoz blokkláncra és kriptográfiai technológiákra van szükség. A központosított rendszerekkel ellentétben a decentralizáció fokozza a feltörekvő Web3 alkalmazások értékét azáltal, hogy egyéni ellenőrzést biztosít az adatok, személyazonosságok és hitelesítő adatok felett.
Számos oka van annak, hogy a vállalatoknak miért kellene felelősséget vállalniuk és egyéni szuverenitást biztosítaniuk a felhasználóiknak, de annak valószínűsége, hogy ez jogi beavatkozás nélkül történik, alacsony. Vállalatok sokasága, és tulajdonképpen egész iparágak profitálnak az adatainkból, és a magas kockázat és a gyakori jogsértések ellenére kormányzati támogatás és a Web3 szélesebb körű elfogadása nélkül nem várható sok változás.
Az egyéni szuverenitás visszaszerzése
A központosított megoldásokat, például a Web2-t alapvetően a hitelesítés feletti kontroll határozza meg. Az adatokat tároló és azokhoz hozzáférő rendszer általában egyetlen szervezet (vagy személy) tulajdonában van, amely teljes körű ellenőrzést biztosít számára az adatok felett, függetlenül attól, hogy milyen ígéreteket tesz azok felhasználására vonatkozóan.
A Web3 általános bevezetéséig azonban a felhasználók oktatásától az intelligens UX-dizájn tökéletesítéséig számos akadállyal kell szembenéznünk.
A technológia még mindig gyerekcipőben jár, és az új kódolási paradigmák elfogadásával együtt valós infrastruktúra kiépítését igényli. A technológia működőképessé tételén túl fontos a felhasználói élmény racionalizálása, amely vonzóbbá teszi decentralizált hálózatokat, és elősegíti a technológia elterjedését.
Annak ellenére, hogy a leggyakrabban a Web3 blokklánccal vagy kriptovalutával való kapcsolatára helyeződik a hangsúly, valójában az egyéni szuverenitás sokkal fontosabb; és csakúgy, mint a szabadságunk esetében, folyamatosan törekednünk kell rá, hogy el ne veszítsük azt.