Három ok, amiért a digitális jegybankpénz rossz ötlet

A digitális jegybankpénzeket (CBDC) azzal a mesével adják el, hogy megvédik azokat a fogyasztókat, akik egyre inkább a készpénz nélküli fizetések felé hajlanak. Mások szerint ezek a készpénz nélküli fizetések megfosztanak minket a készpénz által kínált anonimitás előnyeitől, miközben bankpánikoknak, fizetési hálózat-kimaradásoknak és ellenséges támadásoknak tesznek ki minket.

Bár ezek a kockázatok valósak, mégis elhanyagolhatók lennének, ha a jegybank és pénzügyi szabályozók nem avatkoznának be a piac alakulásába. A CBDC-k még tovább rontják a helyzetet, és további, sokkal nagyobb problémákat idézhetnek elő.

Tervezési következmények

Habár a CBDC egyik kijelölt célja a kereskedelmi bankok megtartása a fizetési folyamatban, mégis ezek a digitális valuták közelebb hozzák a végfelhasználókat a jegybankokhoz. Ez azért van, mert a blokkláncok és a blokklánc által létrehozott elosztott főkönyvi technológiák egyetlen közös főkönyvre épülnek, amelyet engedély nélküli vagy engedélyezett módon használnak. Az engedély nélküli használat sok információt oszt meg a hálózat résztvevőivel kapcsolatban, de a proof-of-work jóváhagyással kombinálva nagyon megnehezíti az ellenség számára a hálózat megtámadását és adatok megváltoztatását, mint például az inflációs ráta módosítását.

Az engedélyezett hálózat, amely nem rendelkezik proof-of-work-kel vagy hasonló konszenzusos algoritmussal, nem csak nem garantálja a megváltoztathatatlanságot, hanem egyetlen engedélyezett főkönyvvel potenciális kontrollt biztosít azok számára, akik a hálózati jogosultságokat adják. Ennek eredményeként a jegybanknak, mint a végső engedélykibocsátónak, sokkal erősebb kontrollja lenne a monetáris rendszer és a fizetési hálózat felett, mint jelenleg van.

Ez három nagyon veszélyes képességet biztosít a jegybankoknak.

1. Helikopterpénz

A jegybanki fiat pénzrendszernek köszönhető, hogy ilyen jól működő üzleti ciklust láthattunk az elmúlt évszázadban. A pénz kínálat természetellenes kiterjesztése olyan fellendüléseket okoz, amelyek fenntarthatatlanok, és a piacok megpróbálnak megszabadulni tőlük, ha ilyenek előfordulnak.

Az osztrák iskola közgazdászai megértették, hogy a fellendülés az igazi probléma. A gazdasági válság pedig a szükséges és pozitív tisztító mechanizmus. Sajnos a (neo-) keynesi iskola válasza az ilyen eseményre az, hogy további monetáris beavatkozásokkal ösztönzi a piacokat.

A probléma az, hogy a bankrendszer jelenlegi kialakítása megköveteli a kereskedelmi bankok közvetítő szerepét a vállalkozások hitelezésében. A jegybankok frusztráltak lesznek, amikor a kereskedelmi bankok óvatosan viselkednek. Például egy olyan gazdasági környezetben, amely nem tisztázta teljesen a korábbi helytelen elosztásokat, és nem hozta fenntarthatóbb szintre a beruházási javak árát. Mondani sem kell, hogy a kereskedelmi bankok óvatos hozzáállása a fogyasztói hitelekhez egy olyan időszakban, amikor növekszik a munkanélküliség, nem áll összhangban a jegybank céljaival. A koronavírus válság alatt a kormányoknak eddig sikerült megkerülni ezeket az akadályokat. Tömeges juttatásokat kínáltak, de ezeket bonyolítja a logisztika, a bürokrácia vagy a jogszabályok. A uralkodó keynesi elmélet szerint a költekezés hajtja a gazdaságot (megjegyzés: ez nem igaz, a tőkebefektetések teszik). Ennek okán a jegybankok ösztönözni próbálják a fogyasztók általi költekezést azáltal, hogy közvetlenül a fogyasztóknak adnak pénzt.

Monetáris ösztönzők

A monetáris csap, a végső fogyasztók és vállalkozások szorosabb integrációjával, a jegybank sokkal könnyebben tud hitelt kiadni, vagy éppen egyenesen készpénzt kifizetni magánszemélyeknek vagy kereskedelmi szervezeteknek. Ezt úgy éri el, hogy az új tokeneket egyszerűen csak „rázúdítja” a meglévő felhasználókra. A kereskedelmi bankok azonban továbbra is fontos szerepet látnának el. A token kulcsok letétkezelőiként működnének, sőt képesek lennének hiteleket is kibocsátani a hagyományos módon.

Ez katasztrofális következményekkel járna. A gazdaságok könnyen rabjaivá válnának a jegybankok doppingszerének. Minden új krízishelyzetben a pénzügyi vezetőknek ugyanúgy meg kellene növelni az intervenciós adagokat, mint a drogosoknak a dózisukat. Mint minden függőségnél, minél tovább tart és minél jobban elhatalmasodik, annál nehezebb leállni. És bár a monetáris túladagolásokat, mint amilyeneket Zimbabwében vagy Venezuelában láttunk, nem biztos, hogy sokáig fenn lehet tartani, amint ahogy Japán három elveszett évtizede is bizonyítja a Bank of Japan (BOJ) beavatkozásának köszönhetően.

2. Negatív kamatlábak

A felhalmozás gonosz – vagy legalábbis a modern monetaristák szerint. A keynesi keretek között bizonytalanság idején nincs hely a készpénz fedezeti funkciójának. A megtakarítás csak pénz, amely nem segíti elő a költés- és pénz kínálat által vezérelt gazdasági növekedés csodáinak ösztönzését. A negatív kamatlábak tehát potenciálisan a leghatékonyabb módszerek a felhalmozás megakadályozására – ösztönözve a megtakarítási számlák tulajdonosait arra, hogy csökkentsék egyenlegeiket. Jelenleg a jegybankoknak a kereskedelmi bankokra kell hagyatkozniuk, hogy a negatív kamatlábakat áthárítsák ügyfeleikre. A kereskedelmi bankok azonban ehelyett megpróbálják meggyőzni a számlatulajdonosokat, hogy a negatív hozamú számlákról helyezzék át betéteiket a kamatozó termékekre.

Mivel a jegybanki tokenek szorosabban kötődnek kibocsátó hatóságukhoz, a monetáris intervencionisták számára sokkal könnyebb lenne negatív kamatlábat kiszabni az összes forgalomban lévő tokenre. Ez minden bizonnyal növelné a fogyasztók és a vállalkozások költekezési hajlandóságát. Ennek eredményeként pedig emelnék az eszközárakat is, miközben az emberek megpróbálnák elkölteni készpénzes megtakarításukat. De butaság erre úgy tekinteni, mint valami előnyös dologra. Hatalmas kiadások, rekord alacsony megtakarítások és fenntarthatatlan eszközértékelések vezettek az elmúlt évtizedek hitelbuborékjaihoz és válságaihoz. Nevetséges azt gondolni, hogy ugyanaz a recept más és más eredményt is hozhat.

3. Pénzügyi felügyelet

A készpénz-tokenizáció utolsó fő következménye a pénzügyi felügyeletben rejlő lehetőség. A jegybankok látszólag a digitális tokeneket azért vezetik be, hogy növeljék az emberek magánéletének védelmét, szemben a névtelen készpénzhasználat csökkentésével. De nevetséges azt gondolni, hogy egy olyan kormányzati ág törődik a magánéletünkkel, aki KYC / AML szabályokat vezet be a meglévő kripto tokenek platformjaira, korlátozza a fizikai készpénz felhasználást az adókikerülés megakadályozása érdekében, és pénzügyi megfigyelést alkalmaz a nem erőszakos „bűnözők” elfogadására.

Nem is titkolják, hogy a pénz tokenizálása lehetővé tenné számukra az úgynevezett „adatelemzés” futtatását. Naivitás lenne azt gondolni, hogy kizárólag összesített elemzéseket végeznének, egyéni adatfeldolgozást nem.

Nem véletlen, hogy Kína a digitális jegybankpénz globális vezetője. A központosított tokenizáció megfigyelési potenciálja rendkívül vonzó egy olyan kormány számára, amely megpróbálja folyamatosan nyomon követni az állampolgárok életének minden aspektusát.

A digitális jegybankpénz mellett szóló érvek félrevezetőek

A jegybanki tokenek hívei azzal érvelnek, hogy a fogyasztókat meg kell védeni egy ország fizetési hálózata iránt  indított célzott támadások ellen. Amíg ilyen kockázat fennáll, és akár meg is valósul, a gazdaság átmenetileg mindig visszatérhet készpénzre, amelyet a helyi ATM-ek és bankfiókok hatalmas hálózata támogat.

A nyugati világban a monetáris tőzsde elleni legnagyobb támadások abból adódtak, hogy a kormányok maguk is felfüggesztették vagy korlátozták a készpénzfelvételt likviditási válság idején. Így történt ez Cipruson vagy Görögországban is. Nem is beszélve arról, hogy a jegybankok maguk okozták ezeket a válságokat az előző időszakok hitelbuborékjaival.

A fogyasztók magánéletének védelmével kapcsolatos érv nem valós, figyelembe véve a pénzügyi személyes adatok védelme jegybankok és pénzügyi szabályozók általi folyamatos erózióját.

A digitális jegybankpénz jön és ront a dolgokon

Összefoglalva: azok az okok, amelyeket jegybankok felsorakoztatnak a digitális jegybankpénz mellett, egyben a legerősebb érvek, amiért az embereknek ellenezniük kellene őket. Bár a fiatpénz tokenizálásával kapcsolatos vizsgálatok színlelése azt a benyomást kelti, hogy vita folyik a témáról. A valóságban azonban nincs vita. A digitális valuták át fognak menni a rostán, és a jegybankoknak nagyobb hatalmat biztosítanak, mint korábban bármikor. Ez azonban maga után vonzza a hatalommal járó katasztrofális következményeket is.