Hogyan jutottak bitcoinhoz az emberek a kriptotőzsdék előtt?
Ma már természetesnek tűnik, hogy néhány kattintással, szabályozott tőzsdéken vagy akár ETF-eken keresztül lehet bitcoint vásárolni. A korai években azonban egészen másképp nézett ki a helyzet. A bitcoin megszerzése sokszor nem klasszikus vásárlást jelentett, hanem bányászatot vagy informális, akár személyes cserét, még jóval azelőtt, hogy megjelentek volna az olyan szereplők, mint a Coinbase vagy a Binance.
A korai időszakot egy féllegális, improvizatív világ jellemezte, ahol a bizalom, a készpénz és néhány felhasználónév alkotta a teljes infrastruktúrát.
Peer-to-peer cserék kávézókban és bankfiókokban
Az egyik legelterjedtebb megoldás a közvetlen, személyes csere volt. A vevő felvette a kapcsolatot egy eladóval, majd találkoztak egy kávézóban vagy más nyilvános helyen. A fizetés jellemzően készpénzben történt, a bitcoint pedig pendrive-ról, laptopról vagy mobiltelefonról küldték át.
Utólag sokan úgy írják le ezt az élményt, hogy meglehetősen bizalmi alapon működött. Nyilvános helyeken zajló találkozók és minimális személyes adat, gyakran csak egy becenév és egy telefonszám vagy üzenetküldő-fiók kötötte össze a feleket.
Akadtak ennél valamivel rendezettebb megoldások is. Egyesek készpénzt fizettek be az eladó bankszámlájára, a befizetési bizonylatról fotót küldtek, majd ezután kapták meg a coinokat. Ez azonban komoly kockázatot hordozott, ugyanis ha az eladó eltűnt, gyakorlatilag nem volt jogi vagy technikai eszköz a pénz visszaszerzésére.
LocalBitcoins: a korai bitcoinos piactér
Sokan használták a LocalBitcoins nevű felületet, amely lényegében egy apróhirdetéses piactérként működött. Az eladók megadták, mennyi bitcoint kínálnak, milyen árfolyamon, és milyen fizetési módot fogadnak el érte. Készpénzt, banki utalást, sőt időnként PayPalt is fogadtak az eladók.
A tranzakciók után a felek értékelték egymást, és ez a reputációs rendszer vált a legfontosabb bizalmi alappá. Sok visszaemlékezés szerint ezek az ügyletek még így is nagyon bizalmi alapokra épültek. A fizetés után tulajdonképpen vakon bízni kellett abban, hogy a másik fél valóban elküldi majd a coinokat. Ez a tapasztalat később hozzájárult az escrow-megoldások és a fejlettebb piacterek iránti igényhez.
Bányászat: amikor nem is kellett vásárolni
A korai években sokak számára fel sem merült, hogy bitcoint fiat pénzért vegyenek. Aki hallott róla és rendelkezett megfelelő technikai tudással, egyszerűen letöltötte a klienst és GPU-val bányászni kezdett.
2010-2011 környékén ez teljesen bevett gyakorlat volt. Utólag azonban sokan megbánással emlékeznek vissza erre az időszakra, ugyanis volt, aki túl bonyolultnak találta a beállítást, mások törölték a programot vagy a walletet, mert sok helyet foglalt. Ezek a döntések ma már különösen fájdalmasnak tűnnek, hiszen így jelentős mennyiségű bitcoin veszett el végleg.
Faucetek és „ingyen bitcoin” játékokkal
A korai ökoszisztéma részei voltak az úgynevezett faucetek is. Ezek olyan oldalak vagy egyszerű játékok voltak, amelyek apró feladatokért vagy minijátékokért cserébe satoshikat osztogattak. Néhány flappy bird-szerű egyszerű mobiljátékban, némi ráfordított idővel akár több teljes bitcoint is össze lehetett gyűjteni.
A visszaemlékezések gyakran ironikus hangvételűek, mondván, hogy akkoriban még jelentéktelen mennyiségnek számított néhány BTC, ami persze ma már óriási értéket képviselne. Ugyanakkor sokan rámutatnak arra is, hogy akkoriban azért az „ingyen digitális pénz” ötlete önmagában elég gyanúsnak tűnt, ezért rengeteg faucetből származó coin sosem lett biztonságosan elmentve.
Mt. Gox, ATM-ek és elveszett bitcoinok
A sztorikban rendszeresen felbukkan az Mt. Gox is. Többen írják, hogy kisebb-nagyobb mennyiségű BTC-t tartottak ott, amit akkor még nem éreztek különösebben értékesnek, majd a csőd során ezek végleg el is vesztek.
Időközben, 2013 környékén megjelentek az első Bitcoin ATM-ek is. Ezek használata akkor még sokak számára teljes újdonság volt, ezért gyakran hosszas magyarázatra volt szükség arról, hogy hogyan is működik ez a folyamat. Előfordult, hogy a vásárlás közben lépésről lépésre vezették végig az embereket, miközben a bitcoin egyébkén már valódi pénzügyi tranzakciókhoz kapcsolódott.
Sokan azt emelik ki utólag, hogy ekkoriban még nem volt bevett gyakorlat a hosszú távú tárolás. A bitcoinokat gyakran ideiglenes tárcákban tartották, fájlokban vagy adathordozókon, amelyek később elvesztek, megsérültek vagy egyszerűen törlésre kerültek. Elveszett wallet.dat fájlok, elhagyott pendrive-ok, formázott merevlemezek – rengeteg bitcoin tűnt el pusztán hanyagság miatt.
Egy visszatérő gondolat: „ha én ezt, akkor tudom…”
A visszaemlékezéseknek szinte elkerülhetetlen része a „ha én ezt akkor tudtam volna” típusú gondolatmenet. Egyesek szerint, ha tisztábban látták volna a lehetőségeket, ma milliomosok lennének. Mások józanabbul közelítenek, mondván ha akkor megszerezték volna a coinokat, nagy eséllyel ugyanúgy eladták volna fillérekért, vagy elveszítették volna a hozzáférést.
Összességében a tőzsdék előtti korszak egy kaotikus, de ugyanakkor kifejezetten emberközeli időszak volt. Kávézós találkozók, készpénzes ügyletek, faucetek, ATM-es próbálkozások és persze rengeteg elszalasztott lehetőség.