Ne csak üss, simogass is!
10 éves lehettem. Apám megvette nekünk (Ausztriából becsempészte) életünk első számítógépét: egy Commodor 64-est. Lemezmeghajtóval! – Hoppácska!
Tuti nem gondolta akkor, hogy öcsém és én attól kezdve joystick-kel a kezünkben görnyedve fogunk repülőt vezetni, lövöldözni, országokat hódítani, focizni, kincset keresni vagy épp hercegnőket megmenteni napi nyócban. Pedig így lett.
A kezdeti lelkesedés időnként még aput is odaültette a gép elé. Öcsivel persze sose értettük, hogy ő miért a legunalmasabb játékokat gyűri, ahogyan ő is egyre kerekebb szemekkel nézte, micsoda ökörségekkel játszunk mi állandóan. El nem tudta képzelni, mi a fene jó ezekben a blőd játékokban:
Mikor már huszonötödik alkalommal nyírtam ki a gonosz sárkányt Bruce Lee 8 bites bőrébe bújva, ő csak annyit kérdezett:
— …és ha kinyírtad a sárkányt? A végén majd kinyúl egy kéz a gépből, és ad egy almát?
Apám vicces piszkálódásával fogalmazta meg a Bitcoin rendszerének egyik legfontosabb kérdését. Erről lesz szó ma. Elérkeztünk ugyanis Satoshi receptjének második összetevőjéhez. A következő néhány cikkben a Bitcoin igáslovát vesszük górcső alá: témánk a decentralizáltan futó Bitcoin szoftver lesz.
Ahogyan korábban írtam a Bitcoin szoftvere két alapvető feladat megoldásához szükséges:
- biztosítja a Decentralizált Anonim Konszenzust
- motiválja a rendszer üzemeltetőit a szabálykövető részvételre.
Ez utóbbi pont maga is két elemű. Először is a rendszer megpróbál rávenni, hogy vegyél részt a fenntartásában, ha pedig már erőforrást áldozva üzemelteted a rendszert, akkor arra, hogy ezt a szabályoknak megfelelően tedd.
Mint korábban írtam, a Bitcoin az “Üss és simogass!” elvet követve valóságos “energia pazarláson” át bünteti a szabálytalan viselkedést, valamint ugyanezzel az energia használattal versenyt is indukál az adatbázist írni kívánó szereplők között. Ez a Proof-of-Work egyik célja és funkciója.
De pusztán büntetéssel senkit nem tudunk rávenni, hogy részt vegyen egy nyílt rendszerben, hát még hogy versenybe szálljon az adatbázis írásának érdekében. Ahhoz valamilyen módon jutalmazni is kell őt, hiszen valóságos erőforrást – időt, energiát, munkát – nem fog senki beleölni egy tevékenységbe, ha nem számíthat ellentételezésre.
Nos, ha megértettük, amit az Orákulum Problémáról írtam a Proof-of-Workkel kapcsolatban, ti. hogy mekkora ötlet a valóságban elhasznált energia igazolás behozatala egy zárt számítástechnikai rendszerbe, annak érdekében, hogy büntessük a szabálytalan viselkedést, akkor a motiváció másik oldalán a jutalmazással kapcsolatban is elgondolkodhatunk valami hasonlón:
A végén majd kinyúl egy kéz a gépből, és ad egy almát?
De komolyan? Elneveztünk egy problémát Orákulum Problémának, aminek a lényege, hogy nem tudok egy rendszerbe megbízhatóan bevinni adatot, erre most jön a Fater és felveti az ellenkezőjét a jutalmazást illetően? Hogyan hozzam ki a rendszerből a jutalmat? Hogyan simogassam azt, aki erőforrást nem kímélve fenntart egy decentralizált rendszert? Ráadásul mivel egyrészt országhatároktól, kultúrától, nyelvtől, szemlélettől, életmódtól függetlenül, másrészt a rendszer igénybevételének céljától függetlenül kellene jutalmaznom a résztvevőket, a jutalomnak általánosan felhasználhatónak, bárki által megbecsültnek, valamilyen univerzálisan áhított dolognak kellene lennie. Másként: nem lenne baj, ha mindenki számára korlátlan határhasznossága lenne. Nos van egy ilyen jószág, funkció, intézmény világunkban.
Ez pedig a pénz.
E rövid bejegyzésem célja, hogy feje tetejére állítsam a Bitcoin megértéséhez vezető út ok-okozat összefüggéseit. Ha tudjuk is, hogy Satoshi egy digitális készpénzt kívánt létrehozni, és ezt egy globális anonim decentralizált konszenzuson át érte el, én ennek a hetedik írásomnak a végén a fordított szemléletet javaslom:
Az anonim decentralizált konszenzus fenntartásának motivációja eleve csak úgy érhető el, ha:
- Valós büntetést szenved el, aki áthágja a szabályokat – Energiát veszít (PoW)
- Univerzális jutalomban részesül, aki részt vesz a rendszer szabályszerű működtetésében – Pénzt kap érte
Szükségszerű, hogy a bolygó egyetlen decentralizált anonim konszenzust létrehozó rendszere a pénz funkcióit betöltő és a pénzre jellemző tulajdonságokat felmutató jószágban jutalmazza a szabálykövető viselkedést. Ennek mikéntjéről írok a következő cikkeimben. Ennek megvalósítása ui. a Bitcoin szoftver egyik feladata.
- Kétirányú szükségszerűség
- Központi kibocsájtó entitás nélküli pénz csak anonim decentralizált konszenzussal valósulhat meg. – Satoshi
- Anonim decentralizált konszenzus fenntartását központi kibocsájtó nélküli pénzzel kell honorálni. – Sziller
(A miheztartás végett: A felső sor atyja alapjaiban írta át világunkat találmányával és teljesítményével, az alsóé meg ügyesen süt tükörtojást)
A lényeg: Energia
A kör pedig bezárult. Ha ugyanis definíció szerint nem kívánunk/tudunk központi (kisebbségi) fedezetet adni egy fizetőeszköznek, akkor az egyetlen eddig ismert decentralizált pénz – az arany – energiafedezetét másolva immáron a motivációs rendszerünk mindkét lába Energia alapon fog állni: mikor a rendszer üt, energiát veszítünk, mikor simogat, energia fedezetű pénzben jutalmaz
Sziller (http://sziller.eu/) korábbi cikkei:
- Tudod, hogy én tudom, hogy Te tudod…?
- Tábornok úr, van egy kis gond!
- A hatalom korrupttá tesz, a korlátlan hatalom korlátlanul
- Satoshi jól kifőzte: az anonim decentralizált konszenzus létrehozása mérföldkő
- A Rózsaszín Párduc
- A trolloknak reszeltek
