Saylor szerint a kvantumszámítógépek akár erősíthetik is a Bitcoint
Michael Saylor szerint a kvantumszámítógépek nem a Bitcoin végét jelentik majd, szerinte akár pont, hogy meg is erősíthetik majd a hálózatot. Egy friss interjúban arról beszélt, hogy egy tudatosan megtervezett hálózati migráció révén a Bitcoin teljes kínálata 21 millióról akár 16 millió BTC-re is csökkenhetne. Véleménye szerint ez egyszerre lenne példátlan deflációs esemény és komoly biztonsági előrelépés a Bitcoin számára.
A kvantumfenyegetés valósága
A kvantumszámítógépek jelentette kockázat a Bitcoin számára nem csupán elméleti felvetés. A Chainalysis blokkláncelemző cég 2025 novemberében közzétett jelentése szerint kellően fejlett kvantumszámítógépek 2040 környékén már képesek lehetnek feltörni az elliptikus görbe kriptográfiát (ECC), amely a Bitcoin egyik alapvető védelmi eleme. A legnagyobb veszély azonban nem a bányászatot érinti, hanem azt a lehetőséget, hogy a nyilvános kulcsokból visszafejthetők legyenek a privát kulcsok.
A Bitcoin biztonsága két fő kriptográfiai megoldásra épül. Az ECDSA-ra (és újabban a Schnorr-aláírásokra), valamint az SHA-256 hash-algoritmusra, amely a Proof-of-Work alapját adja. Ezek a mai számítógépekkel szemben továbbra is erősnek számítanak, ám elméletben a Shor-algoritmus képes lehet megtörni őket, ha elég nagy teljesítményű kvantumgépen futtatják.
A legsérülékenyebb pontot a korai, úgynevezett P2PK (pay-to-public-key) Bitcoin-címek jelentik. Ezeknél a nyilvános kulcs közvetlenül szerepel a blokkláncon. Becslések szerint Satoshi Nakamoto körülbelül 1,1 millió BTC-je is ilyen címeken található, ami elméletileg lehetőséget adna egy kvantumtámadónak arra, hogy a nyilvános kulcsból visszafejtse a privát kulcsot, és hozzáférjen ezekhez az érmékhez.
Saylor forgatókönyve: migráció és befagyasztás
Saylor elképzelésének középpontjában egy több lépcsőből álló, globális együttműködést igénylő migrációs folyamat áll. Szerinte az amerikai kormányzat és a nemzetközi pénzügyi intézmények idővel közös álláspontra juthatnának a kvantumfenyegetés kérdésében, és nyomást gyakorolnának a rendszerek biztonsági frissítésére. Ebben a megközelítésben a Bitcoin jövője nem létkérdés, hanem alapvetően egy technológiai, szoftverfejlesztési probléma.
A migráció nagyjából hároméves időszak alatt zajlana le. Az első egy-két év egy figyelmeztetési fázis lenne, amely során a felhasználóknak át kellene mozgatniuk bitcoinjaikat új, kvantumrezisztens címekre. Egy előre meghatározott határidő után azok az érmék, amelyeket nem vittek át, mert a tulajdonos elvesztette a kulcsait vagy már nem is él, automatikusan befagyasztottnak számítanának.
Ha már nem élnek, nem fogják átmozgatni. Ha pedig elveszítették a kulcsaikat, akkor sem.
fogalmazott Saylor. Véleménye szerint ez végre tiszta képet adna arról, mennyi bitcoin is veszett el véglegesen, és ha ez az összeg mondjuk 5 millió BTC, akkor a Bitcoin tényleges kínálata 21 millióról 16 millióra csökkenne.
Fejlesztői javaslatok és alternatívák
Saylor felvetése nem egyedi. Jameson Lopp és több biztonsági szakértő 2025 nyarán egy olyan Bitcoin Improvement Proposal (BIP) vázlatot mutatott be, amely több lépésben vezetné be a kvantumvédelmet. A terv első lépéseként leállítanák a régi ECDSA- és Schnorr-alapú címek használatát, majd néhány évvel később konszenzusszinten érvénytelenítenék ezeket az aláírásokat, gyakorlatilag befagyasztva az érintett érméket. Egy opcionális fázis pedig lehetőséget adna a zárolt bitcoinok visszaszerzésére, ha a tulajdonos igazolni tudja a seed phrase birtoklását.
Ezzel szemben Agustín Cruz a Quantum-Resistant Address Migration Protocol (QRAMP) nevű javaslatában inkább az önkéntes, ügyféloldali átállást támogatná, elkerülve a hard forkot.
Megosztó nézetek
A javaslat komoly ideológiai megosztottságot váltott ki a Bitcoin-közösségben. Támogatói szerint az ilyen lépések szükségesek a Bitcoin egyik alapértékének, a szűk és kiszámítható kínálatnak a megőrzéséhez, míg James Check, a Checkonchain alapítója szerint egy ennyire decentralizált rendszerben szinte esélytelen ekkora konszenzust elérni.
A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy senkinek sincs joga bárki bitcoinját befagyasztani, és egy ilyen döntés akár láncszakadáshoz is vezethet. Mások azt is felvetették, hogy Satoshi Nakamoto akár tudatosan hagyhatta nyitva a korai címeket, mintegy jutalomként egy jövőbeli kvantumtechnológia számára.
Biztonság vagy ideológia?
A vita középpontjában az áll, hogy mi az legfontosabb, a biztonság vagy az alapelvek védelme. Saylor és támogatói szerint a Bitcoin monetáris hitelessége forog kockán, hiszen egy sikeres kvantumtámadás során akár több millió eddig inaktív bitcoin is hirtelen piacra kerülhetne, ami komoly árfolyam- és bizalomvesztést okozna.
A kritikusok ezzel szemben arra figyelmeztetnek, hogy a Bitcoin lényegéhez tartozik a megváltoztathatatlanság és a cenzúrarezisztencia. Ha a hálózat egyszer precedenst teremt az érmék tömeges befagyasztására biztonsági okokból, felmerül a kérdés, hogy ki és milyen alapon döntheti el, meddig elfogadható egy ilyen beavatkozás?
Az idő tényezője
Az időzítés kérdésében sincs egyetértés a szakértők között. A Chainalysis szerint a valódi kockázat inkább 2040 körül válhat kézzelfoghatóvá, míg más elemzők ennél korábbi veszélyt sem zárnak ki. A kvantumtechnológia gyors fejlődése, például a Google 2024-ben bemutatott Willow kvantumchipje mindenesetre tovább erősítette az aggodalmakat.
Saylor szerint megfelelő nemzetközi nyomás mellett akár egy egy-kétéves migrációs időszak is elegendő lehetne ahhoz, hogy a Bitcoin alkalmazkodjon az új kihíváshoz.
Konklúzió
Michael Saylor elképzelése, miszerint a kvantumfenyegetés végső soron megerősítheti a Bitcoint, kifejezetten optimista. Bár a technikai megoldások, mint a posztkvantum-kriptográfia már rendelkezésre állnak, a politikai és közösségi konszenzus elérése továbbra is komoly akadályt jelent.
A vita azonban nem csupán technológiai kérdés. Alapvető értékek és etikai dilemmák ütköznek. Fontosabb-e megvédeni a Satoshihoz köthető 1,1 millió BTC-t és a többi korai érmét, vagy minden körülmények között meg kell őrizni a Bitcoin megváltoztathatatlanságát és radikális decentralizációját? Ez a kérdés előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a közösség számára.