A Bitcoin értelmezése metafórák és analógiák alapján
Vannak különféle metaforák és analógiák a Bitcoin értelmére vonatkozóan, amelyeket podcastokon lehet meghallgatni vagy különböző cikkekben vagy könyveken olvasni. Ezek a metaforák vagy analógiák többféleképpen magyarázzák a Bitcoin lényegét. Azonban a Bitcoin lényegének rossz megértése hibákat okozhat az érvelés során. Ha az emberek túlságosan szó szerint veszik a metaforákat, akkor elkerülhetetlenül hibákat követnek el a Bitcoinról való gondolkodásukban.
Nézzük át tehát, hogy eddig milyen metafórák és analógiák születtek a Bitcoinra vonatkozóan.
A Bitcoin mint a tárolt idő
Az a népszerű elképzelés, hogy a Bitcoin “tárolja az időnket”, egy túlságosan laza és pontatlan metafora. Jellemzően akkor merül fel, amikor a bitcoinosok a fiatvaluta igazságtalanságáról beszélnek (ez a része helyes), de aztán félresiklik, amikor a metaforát túlságosan elnyújtják, és azt sugallják, hogy a fiatvaluta helyett Bitcoinban kellene “tárolni az időnket“.
Az “értéktárolás” fogalma vitathatóan alkalmazható a Bitcoinra, ha hosszabb időtávokat tekintünk, de valójában nem az idő tárolásáról van szó. Ahogy a mondás tartja, az idő nem vár senkire. Olyan laza kifejezésekről beszélünk, mint a takarékoskodás az idővel vagy az “idő megtakarítása”, de valójában nem az idő maga az, amivel takarékoskodunk, hanem az, hogy hogyan töltjük az időnket. A preferencia a cselekvésben rejlik.
Még akkor is, ha a Bitcoint vásárlóerőként írjuk le, ami talán az analógia szelleme, fontos megjegyezni, hogy itt nincsenek garanciák. A Bitcoin vásárlóereje a kiválasztott időhorizonton csökkent, ami miatt a Bitcoin tárolt időként való gondolkodás valóban tévútra viheti az embert, ha túlságosan szó szerint vesszük.
A Bitcoin mint energiatároló és akkumulátor
Egyesek úgy beszélnek a Bitcoinról, mint digitális energiáról, vagy mintha egy akkumulátor lenne. De ne feledjük, hogy bár a bitcoin bányászok energiát használnak, a Bitcoin még mindig nem teszi lehetővé, hogy bárki energiát tároljon vagy szállítson. Nincs egy központi számláló, ahová elvihetnénk a bitcoinokat, és beválthatnánk egy meghatározott mennyiségű energiára. Igen, az energiát be lehetne árazni és el lehetne adni Bitcoinért, de ez nem ugyanaz. Az energia ára ingadozni fog, és a Bitcoin még képletesen sem fogja ugyanazt az energiamennyiséget tárolni az idők során.
Milyen hibához vezethet ez? Félrevezetheti az embereket azzal kapcsolatban, hogy honnan származik az érték. Ez a metafora egyfajta költségelmélet felé vezeti az embereket az értékkel kapcsolatban, gyakorlatilag a lovat a szekér elé teszi. Ehelyett az érték szubjektív elméletéből kellene kiindulnunk:
“Egy jószág értékét nem a jószág valamely eredendő tulajdonsága határozza meg, és nem a jószág előállításához szükséges munka mennyisége. Hanem az értéket az határozza meg, hogy a cselekvő egyén milyen jelentőséget tulajdonít a jószágnak a kívánt céljai eléréséhez.”
Ennek egy rokon értelmezése az a felfogás, hogy a Bitcoin “mögött” energia áll. Ez tipikusan akkor merül fel, amikor valaki azt mondja: “De a Bitcoint nem fedezi semmi“. Tehát bizonyos esetekben egy jó szándékú, de tévedésben lévő bitcoiner azt mondhatja: “Nem, a Bitcoin mögött energia áll!“. De ez tévedés.
Általában, ha valamit mögött “fedezet van”, az azt jelenti, hogy valamilyen módon egy másik entitás, például egy kormányzat támogatását élvezi. Történelmileg az emberek azt mondják, hogy az amerikai dollár mögött az arany van mint “fedezet“, és az emberek történelmileg beválthatták a bankjegyeket aranyra, de a Bitcoin esetében ilyen dolog nem létezik. Tehát talán jobb lenne inkább azt a kérdést feltenni, hogy “Mi fedezi az aranyat?“. Csak így jutunk el az igazsághoz: az egész végig szubjektív értékelés volt. A szépség a szemlélő szemében van.
A Bitcoin mint fegyver
Egyesek a Bitcoint egyfajta “digitális fegyverként” akarják beállítani, ami egy ‘puha háborús protokoll’ része. Ez azonban durva félreértelmezése annak, hogy mi is a Bitcoin. A Bitcoin inkább olyan, mint a hálózaton továbbított és hitelesített kriptográfiai üzenetek. Ez bizonyára közelebb áll a ‘beszédhez’, mint a ‘fegyverhez’. Pontosabban a Bitcoinra úgy lehet gondolni, mint egy rivális digitális árucikkre (az első a maga nemében), amely egy nyílt forráskódú monetáris hálózaton működik.
Ha a toll erősebb a kardnál, helyénvaló lenne a tollat fegyvernek nevezni? Nem igazán. Hogyan lehet egy node működtetése, a bitcoin mint digitális árucikk elfogadása és a hálózatban való részvétel a “fegyverkezés” egy formája? Ez egyszerűen durva félreértés.
A ‘Bitcoin mint puha háborús protokoll’ kapcsán használt hasonlatok és metaforák némelyike a bányászok versengésére vonatkozik, akik a ‘blokklánc’ biztosításáért versenyeznek. De vajon így van? Vagy valójában inkább arról van szó, hogy a bitcoin node-ok biztosítják a Bitcoint? A bányászok nem tudják érvényesnek feltüntetni az érvénytelen tranzakciókat azok számára, akik a saját bitcoin csomópontjukkal futtatják és ellenőrzik a tranzakciókat. A bányászok feladata tehát fontos, de nem ők a felelősek a biztonságért.
Akkor mi a valódi értelme?
Tehát, ahogy korábban említettük, gazdasági szempontból a Bitcoin inkább úgy jellemezhető, mint egy rivális digitális árucikk. A Bitcoin maga az áru – ez nem egy követelés valamire. Amikor az emberek azt kérdezik, hogy mi a fedezete, az azt jelzi, hogy nem igazán fogták fel, hogy mi is ez.
Egy analógia vagy metafóra segíthet az embereknek megérteni, hogy mi is a Bitcoin. Viszont ahogy egyre mélyebben kezdik el megérteni a koncepcióját, úgy érdemes minél pontosabban fogalmazni, hogy, az analógiák ne legyenek félrevezetők.
