Az EU akar a globális kriptoszabályozás ura lenni, vajon sikerülni fog?
2022 meghatározó év volt a kriptók számára, bár valószínűleg nem abban az értelemben, ahogyan azt a legtöbben remélték. A kriptotér hihetetlenül felpörgött az intézményi elfogadás és a fejlesztések terén, ugyanakkor az eddigi legnagyobb botrányok, kibertámadások és csalások szemtanúja is volt. Ebből adódóan egyre többen emelik fel a hangjukat a kriptoszabályozás mellett.
Globális szinten már korábban is általános volt az egyetértés abban, hogy a fogyasztók védelme, valamint a rendszerkockázat és a csalások csökkentése érdekében szabályokat kell bevezetni, a 2022-es események viszont még inkább megerősítették ezt az elképzelést. Az Európai Unió (EU) élen jár a kriptoeszközök piacára vonatkozóan rendeletek alkotásában. De mit is akar igazán a közel 500 millió fogyasztójától?
Az EU törekvése a kriptovaluták szabályozására 2019-ben kezdődött a MiCA-rendelettel. Kezdetben kizárólag azokra a kriptoeszköz-szolgáltatókra vonatkozó szabályokra összpontosított, amelyek az uniós piacon próbálták szolgáltatásaikat nyújtani. Aztán elindult a Libra stabilcoin, és ezek a szabályok gyorsan elégtelennek minősültek. Az olyan országok, mint Németország és Franciaország nagyon ellenségesen viszonyultak a Facebook Librához és ahhoz, hogy egy magáncég fizetési alternatívát indítson el Európa fő fiat-valutájával, az euróval szemben. Ennek hatására a politikusok Európa-szerte a stabilcoinok szabályozását és az Európai Központi Bank digitális eurójának kifejlesztését sürgették.
Az így létrejött MiCA-szöveget úgy módosították, hogy a stabilcoinokra vonatkozó szabályokat összekapcsolja a meglévő banki, fizetési és e-pénz szabályokkal. Az új szabályok megtiltották a stabilcoinokra vonatkozó kamatok nyújtását is, mivel ezeket nem tekintik a bankbetétekkel egyenértékűnek. Európában csak engedéllyel rendelkező intézmények, például bankok vagy e-pénzszolgáltatók bocsáthattak ki stabilcoinokat.
Ezután, ahogyan az várható volt, a kriptoszektor természetéből adódóan egyre több új termék és új probléma ütötte fel a fejét. Az algoritmikus stabilcoinokat kizárták a MiCA keretrendszeréből. Ez azt jelenti, hogy továbbra is jegyezhetők szabályozott tőzsdéken, de nem forgalmazhatók stabilcoinként, mivel a stabil értékre vonatkozó állítást bizonyítani kell, és tartalékokkal kell alátámasztani.
Az EU, a DeFi és az NFT
A stabilcoinok nem az egyetlen téma, amely zavaró szerepet játszott a MiCA végleges szövegének megfogalmazásában. Az elmúlt három évben a decentralizált pénzügyek (DeFi), a nem-helyettesíthető tokenek (NFT-k) és az olyan proof-of-work projektek környezeti lábnyoma, mint a Bitcoin, szintén fontos szerepet kaptak az uniós jogalkotási vitákban.
A MiCA eredeti célja az volt, hogy olyan jogi keretet biztosítson, amely lehetővé teszi a központosított szabályozott szervezetek számára, hogy szolgáltatásaikat Európa-szerte forgalmazzák, miközben védi az uniós befektetőket, a fogyasztókat, a piac integritását és a pénzügyi stabilitást. Egyrészt a DeFi iparágnak sikerült elérnie, hogy a MiCA alól mentességet élvezzen. Másrészt a Terra/Luna összeomlása azt jelentette, hogy a politikai döntéshozók az algoritmikus stabilcoinokat nagyrészt instabil és rendkívül kockázatos pénzügyi eszközöknek tekintették, amelyekben nem lehet megbízni, mivel nincsenek mögöttük tartalékok.
Az NFT-k esetében, amelyek kulcsfontosságúak a jövőbeli tokengazdaság szempontjából, egyértelmű megosztottság alakult ki az uniós intézmények között. Az uniós tagállamok, például Franciaország vagy Németország egyértelműen az NFT-k teljes mentessége mellett foglaltak állást, az Európai Bizottság kitartóan és sikeresen rámutatott, hogy a „nagy gyűjteményben vagy szériában” kibocsátott NFT-k nem eshetnek a MiCA hatálya alá, mivel ez a potenciális „helyettesíthetőségük” jele lenne. Az NFT-k végleges meghatározása még várat magára, mivel még nem világos, hogy az EU mit tekint majd „nem-helyettesíthető tokeneknek”. Az EU egyértelműen megpróbálja megteremteni az NFT-k európai reneszánszának alapjait, felismerve, hogy egyedi és finomhangolt politikai megközelítésre van szükség annak biztosításához, hogy az NFT-k széles körű technológiai alkalmazásai ne kerüljenek át a pénzügyi szabályozás területére.
A Bitcoin környezeti hatásai és az EU reakciói
A Bitcoin és más proof-of-work (PoW) projektek környezeti hatása egyre nagyobb aggodalomra ad okot az EU-ban. A 2022. március végi MiCA-tárgyalások során az EU rendkívül közel állt ahhoz, hogy 2025-től betiltsa a PoW-alapú kriptovaluták szabályozott tőzsdéken való jegyzését. Szerencsére az iparágnak sikerült rávilágítania azokra a potenciálisan katasztrofális következményekre, amelyeket egy ilyen döntés az uniós kriptopiacra gyakorolt volna, például arra kényszerítve az uniós polgárokat, hogy a Bitcoin és más PoW érmék kereskedésében a nem szabályozott és decentralizált tőzsdékre támaszkodjanak.
Egy párhuzamos és szabályozatlan kereskedési piac létrehozása és a MiCA célkitűzéseinek teljes aláásása nem jöhet szóba, mindazonáltal a zöld gondolkodású döntéshozók megnyugtatása érdekében a végső kompromisszum azt jelenti, hogy a kriptovaluták kibocsátói kötelesek lesznek tájékoztatást nyújtani a projektjük környezeti hatásáról a fehér könyvben. Az információszolgáltatásra vonatkozó konkrét kritériumokat az Európai Biztonsági és Piacfelügyeleti Hatóság (ESMA) fogja meghatározni a „2. szintű” jogalkotási munkája során.
A pénzmosástól és a terrorizmus finanszírozásától való félelem még mindig erős
A tárgyalások másik kulcsfontosságú szempontja a MiCA és a pénzmosás elleni (AML) szabályok közötti kapcsolat volt, különösen a személyes vagy a letétkezelő nélküli tárcák tekintetében. Ezt a kérdést egy különálló, de egymással szorosan összefüggő jogszabályban vitatták meg, amely az úgynevezett „utaztatási szabályt” hivatott végrehajtani a FATF-ajánlásoknak való uniós megfelelés részeként.
Itt viszont újabb vita alakult ki. Az egyik oldalon a kriptoszkeptikus politikai döntéshozók ellenőrzési követelményeket szorgalmaztak a letétkezelő nélküli tárcákra történő átutalásokra vonatkozóan, ami arra kényszerítette volna a szabályozott szervezeteket, hogy ellenőrizzék a felhasználók személyazonosságát minden egyes tárca mögött, amellyel kapcsolatban állnak, ami gyakorlatilag tovább ment volna, mint a FATF saját ajánlásai. A másik oldalon az ágazatbarát döntéshozók azzal érveltek, hogy az ilyen követelmények nemcsak fizikailag megvalósíthatatlanok lettek volna, mivel az ellenőrzés saját maguk által szolgáltatott információkon alapulna, hanem ellentétesek is a pénzmosás elleni szabályok általános céljával.
Az EU ismét a tűzzel játszott, hiszen az ötlet megvalósítása a felhasználókat egyszerűen a szabályozatlan területre szorította volna, ahová a szabályozó és bűnüldöző hatóságok nem vagy alig jutnak el. Szerencsére a politikusok többsége felismerte, hogy ez az út arra késztetheti a felhasználókat, hogy csak letétkezelő nélküli tárcákat használjanak, és a szabályozott tőzsdéken keresztül történő tranzakciók helyett inkább a szabályozások hatályán kívül eső peer-to-peer tranzakciókat preferálják. Ez gyakorlatilag a tranzakciók párhuzamos rendszerét hozta volna létre.
Ó MiCa, mikor jössz el?
A stabilcoinok kibocsátóira vonatkozó szabályok 2024 közepétől, az összes többi token kibocsátóira és a kriptoeszköz-szolgáltatókra pedig hat hónappal később lépnek érvénybe. Addig azonban még számos nyitott kérdésre választ kell találni, például arra, hogyan kell osztályozni az NFT-gyűjteményeket, hogyan kell tájékoztatást nyújtani a konszenzusmechanizmusok környezeti hatásáról, és hogyan kell értékelni a letétkezelői nélküli tárcákra történő átutalásokhoz kapcsolódó kockázatokat. Bármilyen döntés is születik, annak globális következményei messzemenőek lehetnek.
Az Európai Parlament a MiCa rendeletről szóló zárószavazást már többször elhalasztotta. Jelenleg úgy tudni, hogy 2023. áprilisát tűzték ki az esemény időpontjául. A legutóbbi halasztás oka egy egyszerű technikai probléma volt. Bár elég furán hangzik, de úgy tűnik, hogy aA 400 oldalas hivatalos dokumentumot nem sikerült lefordítani az EU 24 hivatalos nyelvére időben.
Érdekelhet még: Magánbankok fogják kezelni a digitális euróhoz kapcsolódó tárcákat és tranzakciókat?