Az Európai Központi Bank egy újabb fegyvere: a duális kamatráták
Az Európai Központi Bank esetében, csakúgy mint a nemzeti bankok esetében is, él az a feltételezés, hogy elérte a monetáris szabályozás határait. Ennek megfelelően a legtöbb, amit várhatunk Christine Lagarde időszakában a politikai hozzáállástól az, hogy hízelegve ráveszi a vonakodó politikusokat a fiskális ösztönzők alkalmazására. Azonban úgy tűnik, hogy nem ez lesz a cél. Ugyanis Lagarde most készül indítani egy átfogó stratégiai felmérést az Európai Központi Bank politikájáról és céljairól. Illetve maradt még neki egy utolsó eszköz az eszköztárában: a duális kamatráták.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a központi bank különböző rátákat alkalmaz a betétek és hitelek esetében. Így a hitelek például csak egy specifikus szektor, pl. fenntartható energia számára lesznek elérhetőek. Ez a gyakorlat valószínűleg sokkal hatékonyabb lenne mint a mennyiségi enyhítés (quantitative easing) vagy a negatív kamatlábak. Ez egy erős monetáris stimulust jelentene, és erővel vértezhetné fel az ‘Európai Green Deal’ kezdeményezést.
A duális kamatráták hatását sokkal könnyebb megérteni mintegy standard szabályozást. Tipikusan, ha egy központi bank csökkenti az alapkamatot, attól azt várjuk, hogy fokozza a költekezést a gazdaságban három alap hatáson keresztül:
1. A jelzáloghitelek kamata csökken a háztartásoknál
2. Az eszközök ára emelkedik, ezzel vagyonosabbá téve az embereket
3. A hitelezés költsége csökken a vállalatok számára, ami által növekszik a beruházások mennyisége.
Azonban elég nagy problémák alakulhatnak ki, ha a kamatlábak nagyon alacsonyak és negatívak. A megtakarítók kamatbevételei összeomlanak, és a bankok profitabilitása romlik. Ezeknek aztán nem várt következményei vannak.
A duális kamatlábak alkalmazása
Mi történne akkor, ha a központi bank növelné a betétek után járó kamatlábat, és csökkentené a hitelek kamatrátáit? Ennek az intézkedésnek a megtakarítók és a hitelfelvevők is kedvezményezettei lennének. A történelem arról árulkodik, hogy ez a megközelítés általánosságban növeli a keresletet. Erre a legerősebb bizonyíték a kínai banki rendszer az 1980-as és az 1990-es évek elejéről. A betétek és hitelek utáni kamatrátákat eltérően állították be. Ha stimulusra volt szükség, akkor a hitelekre vonatkozó kamatlábakat csökkenteni tudták nagyobb mértékben mint a betétek után járó kamatlábakat.
A fiatpénzzel operáló gazdaságban a nominális költést mindig lehet ösztönözni. Tudna működni ez a gyakorlat egy privát banki rendszerben és egy független központi bank esetében is? Sokan nem vették észre, hogy az előző EKB elnök, Mario Draghi pontosan megmutatta, hogyan lehet ezt megvalósítani. Már egy ideje az EKB számára rendelkezésre állt az a metódus, amely által függetlenül tudnak hatást gyakorolni a hitelezési kamatrátákra. Ez az úgynevezett ‘célzott hosszabb távú refinanszírozási működés’(targeted longer-term refinancing operation —TLTRO) lehetővé teszi a központi banknak, hogy negatív kamatlábbal adjon hitelt a kereskedelmi bankoknak azzal a feltétellel, hogy ezt a hitelt ki kell helyezniük a privát szektorba. A TLTRO azonban megtiltja azt a fajta hitelezést, amely a nem produktív gazdaságba irányul, ilyen például a jelzáloghitel.
Mario Draghi utolsó innovációja volt a ‘többszintű tartalékok’ bevezetése. Ez lehetővé teszi a központi banknak, hogy olyan kamatrátát állítson be a betétekre, amely független a központi bank szabályaitól. Ezzel aztán befolyásolja a piaci irányadó kamatlábakat. Ezzel az egyszerű intézkedéssel az EKB valójában csökkenti azt a kamatrátát, amely által a bankok finanszírozhatják a hitelezést a gazdaságban, és egyben növeli az átlagos kamatlábat, amelyet a bankok fizetnek a betétek után. Ez a duális kamatráták szabálya.
Duális kamatráták a jövőben
Gondoljuk át, hogyan lehetne ezt a szabályt kiterjeszteni. Ha Lagarde további stimulust szeretne nyújtani az eurozónának abban az esetben, ha az infláció folyamatosan alatta lenne az EKB 2%-os inflációs céljának, akkor egyszerűen csak ki kellene tolnia a TLTRO szabály érvényességét öt vagy 10 évre egy elég meredek negatív kamatlábbal, például mínusz 1%-kal. Ezzel egyidejűleg a bank emelni tudná a betétekre fizetendő kamatlábat a többszintű tartalékok által.
Előrehaladást lehetne elérni azáltal is, hogyan célozza meg az EKB a TLTRO finanszírozást. Jelenleg az egyetlen feltétele, hogy a bankok csatlakozzanak a programhoz az, hogy az új hitelt ki kell helyezniük a gazdaságba, amit nem lehet jelzáloghitel formájában megvalósítani. Lagarde már kifejtette az igényét, hogy az EKB politikáját az eurozóna klímavédelem politikájához akarja igazítani. A TLTRO negatív kamatlábát csak azok a bankok vehetnék igénybe, akik arra használják fel a tőkét, hogy a fenntartható energiaberuházásokat finanszírozzák. Egy relatíve egyszerű politikai intézkedéssel ez a Green Deal monetáris politikája lenne.
Nem ért senkit sem meglepetésként, hogy a jelenlegi program nem keltett nagy visszhangot. Például azért, mert a mostani hároméves TLTRO a mínusz 0.5%-os kamatrátájával csak marginális előnyt jelent az elérhető piaci alapú feltételekkel szemben. Viszont egy 10 éves hitelen a mínusz 1% vagy a mínusz 2%-os hitelkamatláb már egészen más körülményeket teremtene.
A duális kamatráták és a fenntartható TLTRO lehetnének a Lagarde éra mérföldkövei. A monetáris politika azonban most még messze van ettől, de érezhető egy elmozdulás az erőben. Sok kihívással kell megküzdenie az új elnöknőnek, ő azonban nyitottságot és transzparenciát ígért. Ha belekezdene a duális kamatráták intézkedés megvalósításába, akkor talán esélye lenne megmenteni az európai gazdaságot és egy fenntarthatóbb életmód irányába terelni.
