Így működik a bitcoin, mint adatbázis
A legtöbb blokklánc esetében, így a bitcoin esetében is egy decentralizált, elosztott adatbázisról beszélhetünk, azonban a legtöbb adatbázissal ellentétben ez véglegesen és nem kitörölhető módon tárolja el az összes információt.
A blokklánc – így a bitcoin is – egy adatbázis. A blokkláncok különböző konszenzusos mechanizmusokon alapulhatnak, a bitcoin például a proof-of-work mechanizmust használja. Ennek a protokollban az a célja, hogy kezelje, ki dolgozhatja fel az adatbázis frissítéseit.
A bitcoin egy decentralizált rendszer, ezért szükség volt egy olyan módszerre, amely lehetővé teszi az adatbázis decentralizált módon történő frissítését, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a felhasználók az adatbázis összes másolatával konszenzusra jussanak az adatbázis frissítéséről. Egyrészről, ha például mindenki egyedül frissítené az adatbázis saját példányát, akkor az egész hálózat értelmét vesztené, másrészről viszont, ha a frissítések kezelése néhány személytől függene, akkor a folyamat már nem lenne decentralizált. Erre jelent megoldást a proof-of-work mechanizmus, így ugyanis bárki frissítheti az adatbázist, de nem anélkül, hogy ezt másoknak ne kellene elfogadni.
Ezért fontos, hogy a bitcoin peer-to-peer hálózat
Érdemes megemlíteni a peer-to-peer (P2P) hálózati architektúrát is, amelynek lényege, hogy nincs központosított erőforrás-elosztás. A bitcoin P2P felépítése miatt lehetséges az, hogy semmilyen hatóság nem tudja kontrollálni vagy manipulálni a hálózatot és a tranzakciókat, emellett pedig összehangolja az adatbázis egyes példányait és továbbítja a tranzakciókat, illetve blokkokat.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a bitcoin szkript kizárólag azért létezik, hogy az adatbázisban szereplő tranzakciók engedélyezési mechanizmusaként működjön. Gyakorlatilag egy olyan mechanizmus, amely ellenőrzi és korlátozza, hogy ki módosíthatja az adatbázist.
Sokan úgy gondolják egyébként, hogy ezt az adatbázist kizárólag fizetőeszközként, a pénz egy formájaként kellene használni, és valószínűleg valóban ez a leghasznosabb felhasználási módja. De ez még mindig csak egy adatbázis, ha objektíven nézzük. Azok az emberek, akik hajlandóak kifizetni a díjakat, hogy frissítsék az adatbázist, tehát végrehajtsanak egy tranzakciót, amely az adatbázis szabályai szerint érvényesnek tekinthető, megtehetik. Ezt senki nem kontrollálhatja, nem állíthatja meg, hacsak nem változtatja meg valaki, hogy mi számít érvényes tranzakciónak ebben az adatbázisban. Ez azt jelenti, hogy mindenkit meg kellene győzni, hogy fogadjon el egy új szabályrendszert arra vonatkozóan, hogy mi számít érvényes tranzakciónak.
Bárki használhat bitcoint, ha hajlandó kifizetni a díjakat
A bitcoin abban a tekintetben nem különbözik a legtöbb adatbázistól, hogy aki hajlandó megfizetni a költségeket, az belenyúlhat az adatbázisba, frissítheti azt. Az egyetlen különbség az, hogy nincs egyetlen tulajdonos vagy szabályozó hatóság, aki megszabná, hogy mit szabad és mit nem. A bitcoin adatbázis egy példányának minden tulajdonosa képes arra, hogy bármit engedélyezzen vagy épp elutasítson. A probléma az, hogy ha úgy dönt, hogy elutasít valamit, amit mindenki más elfogadhatónak tart, akkor kiesik a konszenzusból.
Mindenesetre a bitcoin egyetlen egyszerű axióma alapján működik: pay to play. Ha az emberek fizetnek, akkor a részesévé válhatnak. És bár azt mindenki maga dönti el, hogy mit akar megengedni vagy nem megengedni az adatbázisában, a fenti gondolatokon túlmenően egy dolog vitathatatlan: az egész bitcoin protokoll az adatbázis köré épül.
