Már a tizedik hete tüntetnek a sárgamellényesek
A francia Saint-Nazaire városban kígyózó sor alakult ki január 12-én a bankautomaták előtt, ahogy a tüntetők békés úton igyekeztek állampolgári jogaikkal élni, és kivenni megtakarításaikat a bankfiókból. Az akció két héttel ezelőtt indult, mikor az egyik ismertebb tüntető arra kérte a mozgalom tagjait, hogy vegyék ki euróikat a bankokból, így ijesztve rá a francia kormányra és a pénzügyi elitre. Egy videón szépen látszik a felhívás eredménye:
In Saint-Nazaire, the protesters stop at a cash dispenser relaying the national call to “scare the state legally” #GiletsJaunes #Acte9 #Yellowvests #Macron pic.twitter.com/xEaipCkALB
— nonouzi (@Gerrrty) 2019. január 13.
Múlt hét végén mintegy 400 000 tüntető vonult az utcára és az idei hétvégén is rengeteg vannak. Ezzel már 10 hete folyamatosan tüntetnek a sárgamellényesek, ami a videók alapján lassan már békés forradalomnak tűnik.
“Párizs visszatért az Act 10 tüntetéshez! Tárgyalás nem fog semmit sem megoldani, mindenki tudja mit kérnek az emberek! Kevesebb megválasztott hivatalnokot, kevesebb privilégiumot, több átláthatóságot és az emberek szisztematikus meghallgatását viták esetén! Egy demokráciát, egy igazi demokráciát!” – mondta az egyik sárgamellényes.
Pontosan ezért hívott össze 600 polgármestert Emmanuel Macron egy normandiai kis faluban a procedúra alatt egy szimbolikus képel szolgálva mindenkinek:
Franciaország és a világ elitje hibásan mérte fel a helyzetet és amit az elején egy elmúló tüntetéssorozatnak véltek, mára a politikai rendszer forradalmasításává átalakult mozgalommá alakult.
Az egész november 17-én kezdődött, mikor a Saint-Nazaire hajógyár munkásai kiadtak egy közleményt november 20-ára gazdasági blokádot hirdetve.
“Célunk, hogy visszakapjuk döntéshozó hatalmunkat,” mondták. Azóta több százezren vonultak az utcára Franciaországban az elmúlt két hónapban. Egyik fő követelésük egy zsűriszerű parlament és/vagy állampolgárok által javasolt népszavazások.
Az általánosságban békés természetű mozgalom a millenáris generáció számára többet jelent mint pár hét után elhaló utcai dzsembori.
A hatalom generációs átörökítődése történik a bébi boomerek és a millenáris generáció között, ahol lassan az utóbbiak kerülnek vezető pozícióba. Számukra már természetes az internet, ami megnyitotta az információáradatot és rájöttek, nem tudnak egyetérteni a régi generáció praktikáival és ezért változásokat követelnek.
Egy másik ilyen elégedetlenségre utaló jel Angliában figyelhető meg, ahol Theresa May még mindig hatalmon van két bizalmi szavazás után is. A Brexit kapcsán kialakult zűrzavar apropóján mindenki azt gondolná, értelmes lenne egy újabb szavazást kiírni, hogy a nyertes párt az alapján teljesítse be Brexit-küldetését.
Az embereknek azonban nincs módjuk, hogy beleszóljanak a francia vagy az angol establishment hatalmi játszmáiba, így frusztráltságukban az utcára vonulnak. Az utóbbi kifejezetten drága mulatság és ekkora követőtábor esetén méltán nevezhetjük békés forradalomnak is.
A 60-as évek óta nem volt példa ilyen arányú megmozdulásra Nyugat-Európában. Egyedi pillanatnak tűnik a történelemben, mivel a millenárisok Franciaországban el is érhetik amit szeretnének: az emberek parlamentjét.
Persze ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis a problémákat tetőzik a gazdasági problémák is, amit a többségében közép- és munkásosztálybeli tüntető tapasztal. Az általánosságban a világgazdaság óta alig gyarapodó, sőt inkább lecsúszó középosztállyal szemben ott állnak a rekordéveket záró elit politikusok, üzletemberek, bankárok és HNWI-k, az egyenlőtlenségek növekedése. Egy közvetlen demokrácia bevezetésével – melyre adottak a technikai feltételek – mindenkinek lehet beleszólása egy ország ügyeibe.
Az ötletben nincs semmi extra, semmi innovatív, és nehéz elképzelni, hogy bárki is ellene lenne, legyen szó gazdagról, szegényről, értelmiségiről vagy kétkezi szakemberről. Bevezetésével az emberek békésen gyakorolhatnák alapvető állampolgári jogaikat ahelyett, hogy az utcára kelljen vonulni minden egyes alkalommal, ha úgy érzik, valami nincs rendjén.
A mozgalom közben felütötte a fejét más városokban is, Szófiában, Berlinben, Brüsszelben és még az UK egyes területein is. Egyesek szerint a tüntetők extrém balosok, mások szerint extrém jobbosok, de a követeléseik kifejezetten centristák.
Franciaországban a mozgalom országos szintet ért el és alakulása a nemzet jövőjét is befolyásolhatja. A fő kérdés: hogyan fog megoldódni?
Macron vitaesteket tart, járja az országot (nagyon helyesen), de a sárgamellényesek érzik, hogy pillanatnyi körülmények között akár még többet is elérhetnek.
Macronnak a tüntetéssorozat megállításához két népszavazást kellene kiírna: egyet a parlament megreformálásáról, egy másikat pedig a direkt népszavazás intézményének bővítéséről még több beleszólást adva az utca emberének a politikába.
Akkor talán abbamaradnának a tüntetések.
Ahogy növekszik a mozgalom és egyre jobban felszínre kerül a forradalmi arculata is, amit a helyi médiacsatornák ostroma is bizonyít, az időhúzás végzetes lehet Macron számára.
A tüntetők szóltak, a nép szólt. Macronnak hallgatnia kell a tüntetők szavára, ha nem akar egy 21. századi 1789-et.
