Energia = pénz, illetve a zöldenergia illúziója

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

A pénzügyi tudásunk gyakran komplex matematikai egyenletek és terminológiák ködébe burkolózik, de ha eltekintünk a számoktól, akkor gyorsan rájöhetünk egy egyetemes igazságra:

Az összes felvett hitel = jövőben előállított energiával

Mivel a világgazdaság működése fundamentálisan függ az olcsón és bőségesen rendelkezésre álló energiától, ezért logikus következtetés, ha azt állítjuk, hogy minden jövőben keletkező jövedelemre felvett hitel tulajdonképpen egyenlő a jövőben rendelkezésre álló megfizethető energiakínálattal.

A kormányok, médiák és a világ lakosságának jelentős hányada meg van győződve róla, hogy a zöldenergia hamarosan leváltja a fosszilis energiaforrásaink zömét. Egy gyors reality-check számukra: az úgynevezett ‘megújuló’ energia a világ teljes energiafogyasztásának 3%-át adja, ehhez jön még pár százalék vízenergia. Néhány fontos következtetés a megújuló energiát illetően:

1. A megújuló energiák valójában ‘helyettesítő’ energiák, véli Nate Hagens elemző. 15-25 évente az alternatív energiarendszerek és struktúrák cserélésre szorulnak, és az ehhez szükséges bányászat, gyártás és szállítás fedezésére nem elegendő a rendelkezésre álló megújuló energia. Tulajdonképpen a megújuló infrastruktúra upgrade-jének energiafedezetét szénhidrogén-források adják (természetesen nem evidens, hogy ez a jövőben nem fog változni).

2. A szél- és napenergia időszakos energiák, amiből következik, hogy kénytelenek vagyunk a viselkedésünkön változtatni (pl. ne moss sötétedés után vagy szélcsendben) vagy pedig hatékony energiatároló megoldásokat kifejleszteni olyan magnitúdóban, ami nem teszi praktikussá a felhasznált alapanyagok függvényében.

3. Az elemek és energiatárolók szintén helyettesíthetőek és az élettartamuk nem túlságosan hosszú. A lítium-ion akkumulátorok globális újrahasznosítási aránya közelít a nullához, tehát az akkumulátorok drágák és környezetszennyezőek.

4. Az akkumulátortechnológiák korlátozott energiát tudnak tárolni mialatt a futurisztikus megoldások kereskedelmi elterjesztése idő- és tőkeigényes.

5. A fosszilis energiarendszert leváltó alternatív energiaforrás infrastruktúra kiépítésének erőforrás-igénye, valamint a helyettesítő energiaforrások és energiatárolók időszakos cseréjének anyag- és energiaköltsége magasabb, mint a bolygón rendelkezésre álló költséghatékonyan rendelkezésre álló alapanyag- és energiatartalék.

6. Az alternatív energia externális költségeit nem veszik figyelembe a teljes költség kalkulálásakor. Senki se beszél a lítiumbányák által okozott környezeti károkról és adja hozzá annak eltakarításával járó költségeket a lítiumelemek árához. Amint a teljes externális költséget is beleszámítják egy alternatív energiarendszerű eszköz árába, máris jóval drágábban jövünk ki.

7. Az úgynevezett helyettesítő zöldenergiák ezidáig nem voltak képesek a szénhidrogén-forrásokat leváltani, pusztán megnövelték a teljes energiafogyasztásunkat. Ezt nevezik Jevons-paradoxonának is: minden hatékonyságban vagy energiatermelésben beálló növekmény csak a fogyasztást növeli.

Itt egy mindennapi példa: azzal, hogy új autópályákat építünk, nem feltétlenül csökkentjük a dugók számát és nagyságát a régi autópályákon, egyszerűen csak arra ösztönözzük az embereket, hogy vezessenek többet, szóval a végén a régi- és az új autópálya egyaránt zsúfolttá válik.

Minden jövőben keletkező bevétel egyben követelés a jövőben rendelkezésre álló energiára

A megújuló helyettesítő energiák nem lesznek praktikus megoldások a szénhidrogén-források zömének leváltására és a legfontosabb probléma nem is ennek felismerése, hanem a hitel visszafizetését végső soron a jövőben rendelkezésre álló energiából fedezzük.

Jövőbeni bevételt fordítunk a hiteltörlesztésre, de ezalatt minden jövőbeni jövedelem nem más, mint egy követelés a jövőbeni energiára.

A ‘pénz’  önmagában semmit sem ér megfizethető energia nélkül.

Egy egyszerű példa: ledobnak a Szahara közepében 10 kiló aranyrúddal és 100,000,000 forinttal. Gazdag vagy, de nincs vized, élelmiszered, vagy szállítási eszközöd, amit megvehetsz a pénzedért és szépen lassan kiszáradsz.

A lényeg: a ‘pénz’ csak akkor értékes, ha az élethez szükséges elemek megfizethető áron elérhetőek.

Ugyan drága a benzin literenkénti ára Magyarországon, de nem annyira, hogy ne tudj munkába járni, gyárat üzemeltetni, kaját rendelni és így tovább.

De mi történik akkor, ha emelkedik az energiahordozó ára, de közben a fizetésed nem nő? Mi történik egy gazdasággal, ha mondjuk 3 órát kell dolgozni azért, hogy 1 liter benzint a tankba tölts?

Az alternatív energia rejtett költségei

Közgazdászok szerint olcsóbb helyettesítő források jelennek meg amik leváltják a drágát, tehát olcsó energia leváltja a drága olajat, vagy épp a szállítmányozás olcsó földgázra, hidrogénmeghajtásra áll át stb.

De az ilyen átállások nem olcsóak.

100 millió belsőégésű motor leváltásának költsége nem elhanyagolható, hiszen az új környezetkímélőbb járműveknek az alapoktól kell egy helyettesítő energiára épülő energiainfrastruktúrát felhúzni.

A helyettesítő energiák valódi költségének nem számítják fel a külső költségeket vagy a helyettesítés költségét: a helyettesítő energia teljes életciklusának költségei sokkal magasabbak, mint amit a hirdetői bevallanak.

Az ellátási korlátokat szintén nem veszik figyelembe. Például a világ összes műanyagát továbbra is olajból nyerik, és nem villamos energiából (a gépjárművek is több kiló műanyag alkatrészt tartalmaznak).

Az energia sajnos nem egy hajlékony fizikai kölcsönhatás. Az áramot sem tudjuk egyből sugárhajtóművé alakítani, és ezáltal egy hordónyi olajat se lehet egyből dízellé varázsolni. A szén folyékony üzemanyaggá alakítható egy nem triviális folyamat végeredményeként.

Ugyanakkor 20 éves trendek alapján az energia munkaóraköltsége valószínűsíthetően emelkedni fog, de ezt a növekményt a világgazdaság nem biztos, hogy el tudja fogni viselni.

A “szoftver megeszi a világot” jelenség és az automatizálás egyben fokozatosan lecseréli a költséges emberi munkaerőt szóval valószínű, hogy a munkaerő vásárlóerejének 20 éve tartó eróziója tovább folytatódik, sőt fel is gyorsul.

Gail Tverberg egyik 2018-as elemzésében kifejtette, hogy nem csak az energia bőséges rendelkezésre állása fontos, hanem annak megfizethetősége is a fogyasztók 90%-ának.

Központi bankok nem tudnak energiát nyomtatni

A pénz tehát nem más, mint követelés a jövőbeni energiára, mert az energia adja a világgazdaság alapját. Energia nélkül mindannyiunk a Szaharában napozik a világ összes pénzével, de hiába, hiszen nem lehet alapvető élethez szükséges elemekre elkölteni.

A központi bankok annyi pénzt nyomtatnak, amennyit akarnak, de energiát nem tudnak nyomtatni, szóval a bankok csak zérókat tudnak adni a pénzünk után. Nem tudják az energiát bőségesebbé és könnyebben elérhetőbbé tenni, vagy garantálni azt, hogy egy napnyi munkával több energiát tudunk venni a jövőben.

A globális pénzügyi rendszer játékában a ‘pénzt’ nyomtatják vagy kihitelezik, abból kiindulva, hogy az energia a jövőben bőségesebb és megfizethetőbb lesz. Ha azonban ez az elmélet hibásnak bizonyul, akkor a jövőbeni adósságok visszafizetésére használt pénznek az értéke nulla lesz.

A kérdés: mennyi energiát, vizet és élelmiszert lehet majd a puszta levegőből kreált pénzzel venni a jövőben?

Ha a hitelező csak egy apró szeletet tud megvásárolni abból az energiából, vízből és élelemből, amelyet a pénz megvásárolhatott a kikölcsönzés dátumán, akkor nem igazán számít, hogy hány nulla lesz a pénzed végén. Ami viszont fontos, hogy a pénz mennyi alapvető vásárlóerőt képes megőrizni.

Évi több ezer milliárd forint, dollár, jen és jüan hitel felvétele bővíti a jövőbeli energiával szemben támasztott követeléseinket méghozzá olyan ütemben, amely messze meghaladja az energiatermelés ténylegesen várható bővülését.

Azt az illúziót kapjuk, mintha a levegőből nyomtatott pénzünk varázslatosan megtartja jelenlegi vásárlóerejét, amiből egyre több mennyiségű energiát, élelmiszert és vizet tudunk vásárolni.

Ezzel szemben egy monumentális asszimmetriának lehetünk tanúi. A pénzmennyiség bővülése a jövőbeni rendelkezésre álló energia hitelére akkor, mikor az energiakínálat stagnál, magyarán a pénzbőség illúzióvárra épül. Egy energiaalapú pénz garantálhatná a központi bankok által elhanyagolt monetáris fegyelmezettséget és az értékállóságot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.