Mit tesz a blokklánc az e-hulladék csökkentése érdekében?

  • 2
  •  
  •  
  •  

A technológiai iparágak az elmúlt évtizedekben hatalmas nyomot hagytak a mindennapi életünkben a szó pozitív és negatív értelmében is. Elképesztő mértékben könnyítették meg a napi munkánkat, tették kényelmesebbé és szórakoztatóbbá a szabadidőnket, de egyúttal rengeteg szemetet is termeltünk közben.

Az e-hulladék, azaz elektromos hulladék arra a folyamatosan növekvő hulladékmenyiségre utal, amit a mobiltelefonok, alaplapok, televíziók és számítógépek kidobásával termelünk.

A fogyasztók minden évben 44 millió tonna elektromos hulladékot termelnek, az Egyesült Nemzetek Szervezete által megjelentetett tanulmány szerint. Néhány ezek közül a szeméttelepekre jut, másik része pedig illegális módon kerül megsemmisítésre. Vannak olyan szeméttelepek is – mint a ghánai Agbogbloshie lerakat, amelyről 2018-ban dokumentumfilm is készült Welcome to Sodom címmel -, ahol az elektromos hulladék égetése során keletkező mérgező anyagok már a környék táplálékláncába is bekerültek.

Ez a probléma pedig csak fokozódni fog. Ezzel a sebességgel a világ 2050-re évi 120 millió tonna elektromos hulladékot fog termelni. Emellett rendkívüli a pazarlás is. Az ENSZ szakértőinek becslése szerint már ma is a világ aranykészletének közel 7%-a elektromos hulladékban van felhasználva.

Azonban sok vállalat már meglátta az üzleti lehetőséget az e-hulladékban, és ez alól nem képeznek kivételt a blokklánc vállalatok sem. Ők három fő területre koncentrálnak:

  • hogyan lehetne nyomon követni az e-hulladékot
  • hogyan lehetne kitolni az elektronikai cikkek élettartamát
  • hogyan kellene megoldani a blokklánc saját e-hulladék problémáját

Az e-hulladék nyomon követése

Az Everledger egy 2015-ös alapítású londoni székhelyű blokklánc vállalat, aki először kezdett el nyersanyag nyomon követéssel foglalkozni főleg a luxusipar számára. Például a gyémánt kitermelését kezdték el követni. A nyomon követés egy nagyon fontos eszköz, amivel felügyelni lehet a nyersanyagok kitermelését. Ez főleg olyan kétes reputációval rendelkező alapanyagok tekintetében fontos, mint a gyémánt.

Ugyanis a gyémántkitermelést sokszor mostoha körülmények között, a munkásokat éhbérért foglalkoztatva végzik. Sokszor a finanszírozás is kétséges körülötte és háborús célokat is támogatnak a ‘véres gyémánttal’.

Leanne Kemp, az Everledger CEO-ja aztán gondolt egyet, és feltette magának a kérdést. “Mi okozhatja a legtöbb problémát az ellátási lánc területén a következő 10-30 évben? Aztán rájöttem, hogy a következő évtizedek az akkumulátorok, elektromos járművek, és elektromos eszközök évtizede lesz, amely merőben át fogja alakítani a mindennapi életünket,” fejtette ki Kemp.

Az akkumulátorok életciklusa

Az elektromos akkumulátorok gyártásához olyan értékes és ritka természetes ásványokra van szükség mint a lítium, kobalt és kadmium. Ezek az anyagok azonban nagyon károsak a környezetre, ha a felhasználásuk helytelen módon történik, vagy ha kezeletlenül lerakják az illegális szeméttelepekre, mint amilyen az Agbogbloshie is.

Azok az akkumulátor gyártók, akik nyomon szeretnék követni az e-hulladék életciklusát, a blokklánc három előnyét is ki tudnák használni.Először is ott van az igazság verziózásának a követelménye, amellyel mindenki egyetért. A második dolog, hogy mindenki a konszenzus alapján működik együtt, azaz különféle személyek és emberek működnek együtt a láncon, a harmadik elem pedig a biztonság,” összegezte Kemp.

Az Everledger pont egy projekt kellős közepén van. Az Egyesült Államok Energetika Minisztériumával dolgozik együtt az akkumulátorok életciklusának nyomon követésén. Egy másik projektben a Ford autógyárral dolgoztak együtt, itt minden elektromos autó akkumulátora számára egy ‘útlevelet’ bocsátottak ki. Ez az útlevél egy digitális azonosítóként szolgál, amely segíti az újrafeldolgozó üzemeknek meghatározni, hogy milyen az akkumulátor állapota, mennyit használták és hol van helyileg. Ez megkönnyíti számukra, hogy mely fémeket tudják újrahasznosítani az új akkumulátorokban, és ki vállal felelősséget a régi akkumulátorok megsemmisítéséért.

“Az akkumulátorok életciklusának a nyomon követése a gyártás pontjától nemcsak a hulladék csökkentését szolgálja, hanem megakadályozza azt is, hogy a káros anyagok kijussanak a környezetbe. Most ez még csak egy tesztidőszak, hiszen nincs sok elektromos autó még az utakon,” foglalta össze Kemp. “Most még csak a technológia alkalmazásának az elején vagyunk, kell még idő hozzá, hogy megértsük, hogyan és mire akarjuk felhasználni pontosan.”

Új bor a régi üvegekben

A Status egy blokklánc szoftverfejlesztő vállalat, amely teljesen más megközelítést választott az e-hulladék területén. Célja, hogy a régi hardverekből a legtöbbet hozzák ki. “Mivel nincs mindenkinek 1000 dollárja egy iPhone telefonra, ezért a Status olyan kommunikációs eszközöket fejleszt, amiket úgy tervezünk, hogy hosszútávon tudják felhasználni azok, akik csak gyengébb teljesítményű mobileszközökkel rendelkeznek,” magyarázta Corey Petty, a cég biztonsági igazgatója.

Az egyik fejlesztési projektjük, a Nimbus úgy van megtervezve, hogy jól fusson mindenfajta eszközön, beleértve a régi okostelefonokat is, amelyek limitált hardver-erőforrással rendelkeznek. A hosszú távú víziójuk, hogy az alkalmazásaik és a protokolljaik is hatékonyan működjenek függetlenül attól, hogy milyen régi az eszköz vagy milyen kapacitásokkal rendelkezik az.

Nemcsak a Status az egyetlen blokklánc projekt, amely az erőforrás-korlátozott hardvereszközöket próbálja kihasználni. A HotCity egy osztrák, államilag támogatott kezdeményezés, amely a felesleges távhő termelést követi nyomon gemifikációs módon. A játékosok körbejárják a várost, és rögzítenek minden információt olyan pazarló hőkibocsátókról, mint amilyenek például a kémények. A felhasználókat a rögzítésekért pontokkal jutalmazzák, amelyeket a blokkláncon tartják nyilván.

A blokklánc e-hulladék problémája

A blokklánc szektor maga sem egy ártatlan szereplő. A szektor saját maga az egyik legnagyobb hozzájáruló az e-hulladék területén, ugyanis a régi bányászgépeket rögtön selejtezik, miután már nem lehet azokat hatékonyan működtetni. A Digiconomist számításai szerint egy Bitcoin tranzakció majdnem két golflabdányi mennyiségű hulladékot termel, és majdnem kétszer akkora mennyiségű hulladéktermeléssel jár mint 10 ezer darab VISA tranzakció feldolgozása.

Alex de Vries, a Digiconomist alapítója szerint a blokkláncnak és a kriptovilágnak is rendet kell tennie a saját háza táján. Véleménye szerint a Bitcoin számítási kapacitás igényes Proof-of-Work mechanizmusa nem fenntartható. Ezt nagyon jól felszínre hozta a most véghez ment Bitcoin-felezés, ami után csak a legerősebb bányászgépek tudták a bányászást folytatni. A régebbi bányászgépekkel nem tudtak a tulajdonosok mit csinálni, mentek a hulladéktemetőbe.

“Az egyetlen módja annak, hogy a Bitcoint igazán fenntarthatóvá tegyük, csak úgy lehetséges, hogy a bányászási mechanizmust lecseréljük.”  Vries ezzel a Proof-of-Stake mechanizmusra utalt, amely kevésbé energiaigényes eljárás, és fenntarthatóbb alternatívája lehet a bányászásnak.

“Itt az idő, hogy a Bitcoin közösség is kövesse ezt a jó példát, amit mások már sikeresen alkalmaznak,” zárta gondolatait Vries.


  • 2
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.