A Bitcoin Layer 2-es megoldások hiánya valójában egy áldás?
A natív tokenekkel és blokklánc hidakkal ellátott Layer 2-es megoldások több új problémát hozhatnak be, mint amennyit megoldanak, mint blokklánc skálázási megoldások, állítja Rena Shah, a Trust Machine üzemeltetési és stratégiai vezetője, a Binance.US korábbi tőzsdei vezetője és a Tribe Capital tanácsadója.
Az innovációknak mindig is segítségre van szükségük. Amióta a kerék a kerék, a legnagyobb innovációk csak katalizátorral – azaz kiegészítő támogatással működtek sikeresen. Ezek bármilyen új technológia kezdeti akadályainak megoldásához szükséges. A könyveknek szükségük volt a nyomdára, hogy a tanulás elérhetővé váljon, a Ford Motor Company-nak gyárakra, a Coca-Colának ellátási láncokra, most pedig a blokkláncoknak van szükségük a Layer 2-es megoldásokra.
Ahhoz, hogy minél több ember hozzáférjen a világunkat forradalmasítani képes technológiához és termékhez, szükség van olyan építőkre, akik érdekeltek a fő technológia skálázásában.
A kriptovaluták Layer 2-es megoldásai abból az igényből születtek, hogy az alap blokklánc megoldásokat megfelelően skálázzák, ahelyett, hogy az alapszintű blokkláncok hard forkjait hoznák létre. A Layer 2-es termékeket jellemzően a skálázás, a gyorsabb tranzakciók, az alacsonyabb díjak és a kriptovaluták mainstream elfogadottságának előfutáraként hirdetik. Igazán hatékony, biztonságos és stabil skálázási megoldásokat egyelőre még azonban nehéz találni a kriptoszektorban.
A Layer 2 inkább egy problémáról való átirányítássá vált, mint megoldássá. Ahhoz, hogy a Layer 2 hosszú életű legyen, az alapszintű blokklánc kiegészítő erőforrásává kell válnia. Az Ethereum, az Avalanche és mások jól működő L2-es ökoszisztémákkal rendelkeznek, amelyek ideiglenes megoldásokat hoznak létre az L1-es alapláncokhoz..
A Bitcoin, mint alapvetően a nem skálázható blokklánc, hosszabb távú megoldást kínálhat erre az L2-es dilemmára.
Az elmúlt hónapokban a Bitcoin ökoszisztémájában nagyon megugrott az érdeklődés az eredeti blokklánc mint elszámolási rétegként való felhasználásán túli egyéb tevékenységek iránt is. A bitcoin NFT-k az Ordinals segítségével történő beírása, a BRC-20 tokenek létrehozása és más új felhasználási esetek újra felszínre hozták a blokklánc Achilles-sarkát: a Layer 2-es megoldások hiányát.
De a Bitcoin L2-ek hiánya akár áldás is lehet
Ha az L2 megoldások mögötti eredeti elképzelés az volt, hogy egy nyomáscsökkentő szelepet hozzanak létre az alapszintű blokklánc számára, akkor a Bitcoin-építők pontosan ezt tudják létrehozni. Az olyan közelmúltban megjelent megoldások, mint az sBTC, megnézték más L2-es megoldások kihívásait, és olyan út mellett döntöttek, amely lehetővé teszi a fejlesztők számára, hogy olyan alkalmazásokat és gazdaságokat hozzanak létre, mint például a Bitcoin-natív decentralizált pénzügyek (DeFi) és az NFT tokenek, amelyeket közvetlenül a Bitcoin alaprétegének a biztonsága és stabilitása támogat.
Az alaprétegnek tartósnak, megváltoztathatatlannak és ritkán változtathatónak kell lennie, és olyan alapkőzetként kell működnie, amely lehetővé teszi, hogy egy ökoszisztéma ráépülve növekedjen és virágozzon z Layer 2-es megoldások sokszínűségében.
De miért nem lehet az L2 megoldásokat közvetlenül az L1 protokollba implementálni?
A Tezos egy olyan blokklánc példája, amely a skálázást ilyen módon kezeli, azáltal, hogy az L1-et gyakran frissíti a lánchoz kapcsolódó kormányzáson keresztül. Még a Tezos fejlesztő közössége is erre azt mondja, hogy bármilyen új megoldást telepítenek, az még mindig csak egy újabb ideiglenes megoldás. Eljön majd az a pont, amikor a Tezos számára egy L2 ökoszisztéma kiépítése lesz a megfelelő lépés a blokklánc sikere érdekében.
Egy kiterjedt és burjánzó ökoszisztéma egyszerűen nem tartható fenn a Bitcoin alaprétegén. Ehelyett a robusztus ökoszisztémáknak zökkenőmentesen kell elosztaniuk az értékteremtést az alapréteg és az L2-ek között, hogy eléggé hozzáférhetőek és rugalmasak legyenek az adoptáció következő hullámához.
A Bitcoinnak minden esélye megvan arra, hogy vezető szerepet töltsön be a hálózat skálázhatóságának tartós megoldásában. A probléma legalábbis részben abból ered, hogy az Layer-2-es megoldások tokenjei révén elvonják és felhígítják az alapréteg integritását. Hasonlóképpen, az L1 és L2 ökoszisztémák közötti eszközök áthidalása egyre zavarosabb és bizonytalanabb környezetet teremthet.
Ehelyett a fejlesztőknek olyan kiegészítő L2-es megoldásokat kell létrehozniuk, amelyek nem kockáztatják az alaprétegek sikerét. Más szóval, a blokkláncok akkor oldják meg a skálázási problémát, ha a felhasználók nem tudnak különbséget tenni az alapréteg és a skálázási réteg között.
Az L2-kel kapcsolatos probléma megoldása az, hogy elfelejtjük, miért van rájuk szükség. És ez ugyanaz az ok, amiért mindenki ismeri a Coca-Colát, de csak kevesen ismerik az üdítőital ellátási láncát, vagy azt, hogy Henry Ford hogyan juttatott mindenki kocsibejárójába egy autót mindössze néhány munkással a mozgó futószalagon. A következő 10 évben még mindig tudni fogunk a Bitcoinról, az Ethereumról és más kriptovalutákról, de nem fogunk tudni az összes L2-megoldásról, amely a mainstream használatukat hajtja.
Egy dolog biztosan igaz a technológiákat illetően: Mindenki az eredményeket nézi, nem a jól olajozott gépezetet.
