A Bitcoin reneszánsza hozhatja el a pénzügyi sötét középkor végét
A Bitcoin a pénzügyi reneszánszot képviseli. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a társadalom még mindig egy olyan monetáris középkorban él, amelyet a fiatvaluta alkímiája ural.
A középkorban az alkimisiták voltak azok, megpróbálták a nem nemesfémeket arannyá változtatni. Egyszer sem jártak sikerrel. Mi most mégis szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy nem sikerült nekik. De feltehetjük a kérdést, hogy miért? Gondoljunk csak az alternatívára. Ha az alkimisták megtalálták volna a módját annak, hogy a nem nemesfémeket, például az ólmot az akkori pénzegységgé alakítsák át, akkor egy versenyfutás indult volna el. Egy verseny, hogy minél több fémet találjanak, amit arannyá lehet változtatni.
Az újonnan létrehozott arany első használói és tulajdonosai hatalmas gazdagságban részesültek volna. De ahogy az arany az akkor középkori gazdaságokban szétáramlott volna, szerencsétlenségek sorozata következett volna be.
Az alkimistákkal kapcsolatban nem állók könnyen a piacgazdaságon kívül találták volna magukat. Nem tudtak volna többé árukat és szolgáltatásokat kínálni, ugyanis az aranyban kifejezett ár egyszerűen túl magas lett volna. Ez végül egy hatalmas visszaesést hozott volna el. A gazdasági fejlődés akkori állását tekintve ez több száz évvel meghosszabbíthatta volna a sötét középkort.
Ugyanakkor az alkimisták kísérletező és eredményeiket dokumentáló munkája a tudományos felfedezés módszere felé vezető utat egyengette. Más szóval, nem sikerült elérniük az elsődleges céljukat, mégis találtak valamit, ami sokkal értékesebb volt az emberiség számára.
Ahol az alkimisták kudarcot vallottak, amikor megpróbáltak értéket teremteni valami kevésbé értékes dologból, ott a 20. században emberek egy csoportja sikerrel járt. Ezeket a modern alkimistákat központi bankároknak nevezik.
A pénzügyi alkímia jelenlegi korszaka
Az 1970-es évek elején az infláció és a nyersanyagárak a maihoz hasonlóan megugrottak. Ugyanúgy mint mai is, a dollárnyomtatás akkor is már évek óta kitartóan folyt. Azzal, hogy a pénznek megszűnt a viszonylag korlátozott aranyhoz való rögzítése, a felelősség minden látszata kirepült az ablakon. Az áremelkedés volt a játék neve, és az amerikaiak, akiknek volt lehetőségük nemesfémeket birtokolni, tömegesen fektették pénzüket a nemesfémekbe. Az arany árát unciánként 268 dollárról 2400 dollár fölé emelték. A könnyebben hozzáférhető ezüst 9 dollárról 130 dollár fölé emelkedett.
A pénzügyi alkímia kora az 1990-es évek elején érte el a csúcspontját. Az inflációt a kamatlábak erőteljes emelkedése és a szükséges recesszió szelídítette meg. A Federal Reserve akkori elnöke, Alan Greenspan lett az irányított gazdaság arca. Az amerikai kongresszus előtt tartott számos szereplése egyikén egyszer kijelentette: “Tudom, hogy azt hiszik, értik, amit szerintük mondtam, de nem vagyok biztos benne, hogy felfogták, hogy amit hallottak, az nem az, amire gondoltam”.
A politikai döntéshozók imádták a Greenspan-korszakot. Ez volt a viszonylag könnyű pénz, a viszonylag alacsony monetáris turbulencia ideje. Ez megkönnyítette a folyamatosan növekvő kormányzati programok ígéretét, amelyeknek hosszú távú költségei nem látszottak. Mindezek együttesen könnyű újraválasztásokat eredményeztek a regnáló döntéshozóknak.
A Greenspan korszak sem tarthatott örökké
Greenspan a Fed elnökeként töltött első évében hatalmas piaci kockázatot teremtett. 1987 elején hatalmas rali volt, de októberben brutális korrekció következett. 1987. október 22-én a Dow egyetlen nap alatt 22%-ot esett. Nem meglepő módon Greenspan azt az intézkedést vezette be, hogy a Fed készenlétben áll, hogy biztosítsa a tőkepiacok zavartalan működését. A piacok ezt úgy értelmezték, hogy ezekután a Fed rögtön beavatkozik, ha a piac elég nagyot esik.
Greenspan az 1990-es évek végéig alacsonyan tartotta a kamatlábakat. Eközben a technológiai részvények hatalmas buborékot képeztek és kipukkadtak. Aztán az ingatlanpiac is kipukkadt. Amikor Greenspan 2006-ban nyugdíjba vonult, a magok már el voltak vetve a 2008-as nagy pénzügyi válság bekövetkezéséhez.
A Bitcoin hozta el a hosszú pénzügyi sötétkorból a kilábalást
Az elmúlt 50 év globális fiatvaluta-rendszerének rossz volt a mérlege. Fellendülések, buborék, csődök. A központi bankárok bebizonyították, hogy csak két dolgot tudnak: pénzt nyomtatni vagy kevesebb pénzt nyomtatni.
A Fed 2019-es mérlegének könnyed visszafogására tett kísérleteket is gyorsan vissza kellett fordítani, amikor a pénzügyi piacok feszülten kezdtek viselkedni. Pedig ez még néhány hónappal azelőtt volt, hogy a világ hallott volna a COVID-19-ről.
Az elmúlt 51 év a mennyiségi lazítás, a valuták elértéktelenedése és a gazdaság más ágazatok rovására történő financializálódása nyomán maga volt a pénzügyi sötétkor. Ennek eredményeképp a világ egy globális szabad préda lett.
Néhány országban, például Argentínában és Zimbabwéban hiperinflációs összeomlás következett be. Mások, mint például Japán, gazdaságélénkítő programokkal próbálták beindítani a gazdaságukat. Megint más országok, mint például Salvador, az amerikai dollárhoz kötötték a gazdaságukat, és viszonylagos stabilitást találtak, de anélkül, hogy szabadon irányíthatnák saját pénzügyi sorsukat.
2008 végén jelent meg a Bitcoin fehérkönyve. A megjelenését az a terv inspirálta, hogy 2008-ban több százmilliárd dollárt injektáltak a pénzügyi buborék “stabilizálására” ahelyett, hogy hagyták volna összeomlani. Az akkori számok ma már furcsának tűnnek a trillió dolláros gazdaságélénkítő programok korában… pedig mindössze 14 év telt el a kettő között.
A Bitcoin reményt ad
Reményt jelent azok számára is, akik ma nem férhetnek hozzá semmilyen banki szolgáltatáshoz. Remény azok számára, akiknek a vagyonát a kormányzati tisztviselők elkobozták, akár közvetlenül erőszakkal, akár az infláció és a hiperinfláció által elkövetett rabláson keresztül.
A Bitcoin protokoll garantálja, hogy csak 21 millió darabot bányásznak ki. A 19 milliomodik darab Bitcoint nemrég bányászták ki. De közben több millió már elveszhetett belőle az eszköz értékének rossz megértése miatt. Nem számít, hogy mi a “végső” szám, a kulcs a megváltoztathatatlanság. Egyértelmű, hogy nincs még egy olyan eszközosztály, amelyről valóban elmondható, hogy szűkössége korlátozható lenne.
A Bitcoin körül tíz év alatt egy virágzó közösség alakult ki, amely olyan területeken vizsgálja a benne rejlő lehetőségeket, mint a művészet, a filozófia és az emberi jogok. Az egyszerűen csak “peer-to-peer elektronikus fizetési rendszerként” leírt dolog ugyanis sokkal többet rejt magában, mint amennyit első látásra gondolnánk.
A Bitcoin megteremtette a pénzügyi reneszánsz korát. A pénzügyi alkímia haszonélvezői azonban nem fognak harc nélkül elhalni. De a Bitcoin révén lehetőség nyílik egy új rendszer kiépítésére, miközben a régit magára hagyjuk elsorvadni.
